Szereted Magyarországot, szeretsz itt élni?

Szeretem a magyar történelmet (úgy durván 45-ig); a magyar ételeket, italokat; építészetet; tájat; éghajlatot; állatokat... viszont nem szeretek itt élni. Valóban nem minden a pénz, de ha csak szegénység lenne, nem is érdekelne. Engem az emberek zavarnak borzasztóan.

Nem tudom, hogy a szocializmus előtt milyenek voltak a magyarok, de azt tudom, hogy köszönhetően a kommunizmusnak, biztos rosszabb lett a helyzet. Nagyjából én is azt látom mindenhol, amit a # 9-es válaszoló. Ezek a primitív emberek mindent tönkre tesznek és ellehetetlenítik azt, hogy jól érezhessem magam a bőrömben. Minden sarkon megpróbálnak kibabrálni velem és felgáncsolni.

Úgy mondom ezt, hogy lengyel, francia, tót és sváb vér is van bennem. Szerintem tovább fogok állni, mint ahogy azt az őseim is tették; ha nem változik valami radikálisan (nem Jobbikosan) az országban...

Szeretem az országot, a szülőhazámat, a tájat, a városokat a falvakat, az embereket, de legkivált az anyanyelvemet. Szeretem a költészetet, és boldog vagyok, hogy érthetem teljes mélységében József Attilát, Adyt, Tóth Árpádot, Radnótit, és a fordíthatatlan Weöres Sándort.

Néha fáj itt élnem, mert nagyon leeresztett a beszéd, állandóan indokolatlan durva szót hallani az utcákon, járműveken. És nagyon fáj, hogy a gyk-n lepontozzák a világ egyik legszebb versét a hazáról (5).

" Nem. Szégyellem, hogy magyar vagyok."

Akkor fogadd meg ferenc dezsvéred tanácsát! :)

"El lehet menni, itt lehet bennünket hagyni!"

az emberek rosszindulatuak es szemetek egymassal de ez a hazam ezt kell szeretni

ez van!

Kedvenc verseim közül az egyik legkedvesebb.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Nagyon nem szeretek itt élni.

Minden este szinte a sírás kerülget mikor arra gondolok hogy még mindig nem ott élek ahol szeretnék.

Nem szeretem se a magyar embereket,se a mentalitást,és azt sem hogy itt nem lehet megélni.Ezért nem is akarok soha családot.Egyszerűen nem bírnám elviselni hogy nem adhatom meg mindazt a gyerekeimnek amit szeretnék.

Én azt mondom ha az ország nem tesz azért hogy jobb legyen a megélhetés akkor én miért is foglalkozzak az országgal?Ha velem nem foglalkozik az ország akkor én se fogok vele.