Amíg Magyarországon egypárt rendszer volt, addig összetartóbbak voltak az emberek?

Röviden igen. Akkor lightos nyílt diktatúra volt. De az emberek kölcsönökből jól elvoltak. Mindenkinek kb ugyanannyi jutott így nem irigykedtek. Nem is tudták mennyi van a gazdagnak. Minek panaszkodtak volna? Másrészt ott volt a fekete autó ami nem tűrte a "hangos" panaszt. Ezért félnek ma is sokan felszólalni.

Igazábol ma a tv ugyanerre van leül az átlag parszt és nézi hogy ki hogy énekel főz nevet és lefekszik aztán másnap dolgozik, nem gondolkozik.

Rengeteg hamis információ kering az "átkosról".

Fekete autó? Esetleg az 50-években.Filmek, színdarabok, hivatalosan kiadott könyvek (nem szólva Hofiról) kritizálták a fennálló rendszer visszásságait.

Ha nem politikáról beszélünk, akkor ma elképzelhetetlen mértékben volt meg az emberekben az egymás iránti segítőkészség. Házak, hétvégi telkek épültek "kalákában".

A mai rossz közérzetnek (sőt félelemnek) nyoma sem volt.

Természetesen voltak ellenérzések különböző vezetőkkel szemben, aminek hangot is adtak a lehetőségekhez képest.

Ellenben az igazság kedvéért ki kell mondani, hogy Kádár tabu volt.Ma már elképzelhetetlen népszerűségnek örvendett. A ma iránta tanúsított nosztalgia csak halvány lenyomata az akkori szeretetnek.

Francokat voltak összetartóak. Politikában nem volt választás, vagy KISZ-es volt valaki vagy KISZ-es. Aztán MSZMP-s. Nem volt választás.

Amúgy meg ugyanúgy fúrták egymást az emberek, ugyanúgy feljelentette a szomszédját valaki, ha nem úgy állt rajta a kalap. Ebben semmi sem változott.

Abból kifolyólag, hogy egypárt rendszer volt, vagy párttag voltál, vagy nem. Ez semmiképp nem befolyásolta, hogy a kocsmában egy asztalnál igyunk, mint említettem, ha segítséget kértél, akkor mérlegeltünk volna, hogy te párttag vagy, én nem. A baráti társaságokban nagyon jól megfértek egymással a pártagok, és párton kívüliek.

Irigység az valóban volt akkor is, lényegében ez magyar sajátosság (benne lehetne a címerünkben a "dögöljön meg a szomszéd tehene is"), de a feljelentgetésnek különösebb értelme nem volt (pedig a kocsmában az alkohol hatására igencsak elszabadultak időnként a politikai indulatok).

Röviden: nem volt ez a mérhetetlen gyűlölet.

Csatlakozom egy előttem szólalóhoz: A mai rossz közérzetnek (sőt félelemnek) nyoma sem volt.

Sok szempont alapján jobb volt az elmúlt rendszer. Most nagyon nagy a széthúzás és az abból eredő káosz, ami mint országot érintve sok kért okoz. A gazdaság így nem tud és soha nem is fog jól teljesíteni.

A régi rendszerben csak egy párt élősködött a dolgozó népen, most nem is tudom, hogy már hány párt teszi ugyanazt. Szar az egész.