Ti is azt tapasztaljátok, hogy a harmincas korosztály a szüleiből él? Nincs alternatíva?

Nem szabad felületesen általánosítani. Az idézett korosztály jelentős része nem a szüleiből, hanem saját erejéből (jövedelméből) él. Adott egy nyomorodó kor, ahol minden egyre nehezebb, ahol az önálló élet indulásához egyre több feltételnek kell teljesülni. A korosztály e feltételek teljesítésére erre nincs lehetősége, de még a szüleinek sem. Így marad a kényszerű együttélés. Néha valóban a kényelem okán. De azért tegyünk különbséget a kényszer és a lustaság között is, és a kérdésben szereplő állítás csak a legutóbbira igaz.

Akit pedig a történelem nem érdekli, az bizony könnyen kerül minimum a kényszer szülte helyzetbe, mert nem tanul a korábbiakból (ha nem ismeri). A perspektíva korábban sem mindenkinek volt magától értetődő, jelentős rétegek egyszerűen megteremtették maguknak. A világ fejlődik, ezzel együtt bonyolultabb lesz, vagyis a perspektívát meglelni egyre nehezebb. Ennek elkerülésére mióta világ a világ, egyetlen jó módszer van: a tudás.

70es évek végén születtem. Szüleim akkor a 20as éveik közepén jártak. Mikor én megszlettem volt egy 3 szobás lakásunk a 6 lakásos társasházban. Ezt szülői segítséggel és hitelre vették. Minimális kamat volt a hitelen. Amit a 80as évek végére visszafizettek. Volt egy 1200es ladánk. Apám egy beosztott értelmiségi, anyám irodában dolgozott és egy 20ezres vidéki városban élnek.

Ma 35 évesen, diplomával, 2 nyelvtudással, esélyem sincs, hogy saját lakást, saját autót vegyek. Illetve van. Hitelre, rohadt nagy kamattal! Fizethetném a lakásom törlesztőit míg nyugdíjba nem megyek, illet míg ki nem rohad alólam a kocsi.

11:39-hez hasonlóan vagyok én is, szüleim 30 éves korukra saját lakást építettek, kocsi volt, meg jó munkahely.

Most van több opció:

A szülő vesz lakást a gyereknek...persze, lehet köcsögözni, viszont reálisan nézve én is ezt tenném, 1-2 albérlőből lehet fizetni kb a törlesztőrészleteket, és mire valaki oda jut hogy diploma, van egy saját lakása. Plusz ha albérlő is van azzal kvázi nem lesz kiadása az illetőnek rezsire, így kezdőként az életben sokkal több marad zsebben.

Vagy hasonló a helyzet az otthon lakással is. Persze, én is úgy vagyok hogy "ja így könnyű", de egy dolgozó "gyerek" be tud szállni a rezsibe, tud segíteni otthon, attól hogy valaki otthon lakik, az nem azt jelenti hogy csak anyu apu főz rá és tartja el.

Én is mondhatom hogy fú de önálló vagyok, melózom, és albérletben lakom...ja 2 másik emberrel, zéró magánélettel, plusz suli mellett minden pénzem elmegy arra hogy fenntartsam magam.

Amúgy persze, van fordított eset is, ismerek olyan embert aki tényleg otthon ül, melója nincs, szülei is túlságosan féltik mindentől, és lassan 30 évesen még nevelgetik.

Összességében szerintem ezt mindenkinek szíve joga eldönteni, ha valaki jól kijön a családdal, nincs párja, segít otthon, akkor miért költözne el csak azért, hogy minden pénze elmenjen albérletre? Sajnos ez manapság inkább kényszer helyzet mint lustaság.