A Jobbik mégis hogy akarja megvalósítani, hogy a bérek itthon Európaiak legyenek? AZ újságban írták, hogy ez nem demagóg, de mégis az.

A Jobbik gazdaságpolitikája arra épül, hogy vannak olyan csoportok aki többet vesznek ki a közösből, mint amit megérdemelnek. Ezek jellemzően a külföldi (nyugati) cégek, akik az extraprofitjukat külföldre viszik. Ha ezeket itthon tartjuk és a magyar gazdaságba invesztáljuk.

A Jobbik csak néhány dologban téved. Egyrészt az extraprofit fogalma elég értelmezhetetlen, legalábbis a nagyvállalatok honi ostoraként. Ugyanis az extra tehát a "megengedettnél" nagyobb profitot kétféle képen lehet elérni relatív vagy abszolút haszonkulcsot lép át. Az előbbi tipikusan nem a nagyvállalatokra jellemező, hisz a rengeteg befektet költség a gigászi költségek mellett, össze lehet talicskázni persze évi jó pár milliárdot a befektetés és a fejlesztés volumenéhez képest relatíve kis összeg még ez is. Nem is beszélve arról, hogy adókedvezménnyel való beetetés lejárta után, a progresszív vállalati járulék és adóbeszedésnek általában a szopóágán vannak, ahogy a forgalmi és tőkéjük is nekik van jobban lekövetve és megfizetve. Míg a KKV szektornak relatíve nagyobb haszonkulcs kell a megélhetéshez mint a milliárdos osztalékot kapó nagykutyáknak, valamint az állam is viszonylag szabadon hagyja őket ténykedni ideális esetben, azonkívül hogy az ellenőrzés sem olyan sűrű, mint a szem előtt lévő nagyvállalatoknál. Az abszolút profit difire meg eléggé ökörség rácsodálkozni, mert nem túlzottan meglepő, hogy egy nagy cég nagyobb profitot akaszt le. A mostani differenciált kormányzati kommunikáció és a kiterjesztett Jobbikos elképzelés, hogy jótékonysági intézetnek és pénzfejőnek nézik az itt székelő nagyvállalatokat, az vagy mögöttes érdekeket takar, vagy pedig elképesztő primitívséget.

Százalékosan leosztásban egy magántulajdonban nagyvállalkozás sokkal többet perkál az államnak, mint a mindenféle támogatásokkal és kedvezményekkel megtolt kisvállalkozás, azonkívül, hogy a hazai tőkebefektetés relatív aránya is nagyobb(terjeszkedni akar minden cég ideális feltételek között), másrészt mivel nagyobbak ezért szemmel tartani is könnyebb őket, ezért adó és járulékfizetésre való hajlandóságuk is egy stabil magasabb értéket mutat.

A kormánypárt rezsiakciója plusz a paksi építkezés egyértelműen egy energiaipari tröszt megalapítására játszik, aminek monopoljoga lenne a magyar piacon a termeléstől az elosztáson keresztül mindenen keresztül.

Ami világos, hogy egy nagyon is jövedelmező dolog, ahonnan sok pénzt lehet az elvtársaknak kimerni, a mi kontókra.

Mert míg a a magánszolgáltató anyagi helyzete nem feltétlenül érint minket, illetve ha érint is kétirányú a dolog, az adófizetők pénzéből működő állami vállalatoknál tökmindegy, hogy milyen arányban de mindig legjobb esetben ugyanannyi adóforintot fogsz fizetni, csak más eloszlással.

Ezzel szemben a Jobbiknál hasonló koncepciót nem lehet látni, szóval csak azt a nevetséges elképzelést szajkózza, hogy a nagyobb cégeknek (de főleg a pénzügyekben utazóknak) valamilyen jótékonysági intézmény szerepét kéne játszania. Ami hülyeség. Mert le lehet rabolni a cégeket egy darabig, egy darabig nem fognak semmiképpen se lelépni. Minél nagyobb és több tőkét és adóforintot bele, annál kevésbé szeretné a megszerzett piaci szegmenst bebukni, szóval inkább szívja a fogát és átcsoportosít a belföldi szektorok között, külföldi sikeres szegmensekből nyomat bele pénzt, visszafogja az innovációt, vagy egyszerűen a munkaerő bértömegét csökkenti, akár összeg esetleg munkaerő elbocsájtásával. Ez minőségromláshoz és csökkenő adóbevételekhez és profitra vezet, majd amikor átlöki a holtponton, hogy az infrastruktúra áthelyezése, a munkaerő és áru kiszervezése, vagy akár a kifizetett adóforintok bebukása már kisebb kár, mint amit az állam okoz neki. A piaci telítődik ismét ha kilép, bár a romeltakarítás egy rohadt költséges dolog csak a megmaradó versenyzők, vagy kormányzati hátszéllel fognak rablógazdálkodásba a piacon, vagy pedig a maradék versenytárs gyaluja le a piacot mielőtt ő is dobbantana. Szóval a fogyasztók számára a feltéttelek változatlanul szarok maradnak. A sorrend meg nem felcserélhető az alternatív radikálisok közvélekedésével ellentétben, intő példa erre a görögök sorsa. Felpörgették a béreket mindenféle érdemi teljesítmény nélkül, a versenyképességük jó alaposan visszacsúszott, majd a csökkenő gazdaság megroppant a tekintélyes összegű hitelek alatt. Hazánkban nem kéne ugyanezt kipróbálni.

Volt még említve a bérköltség. Hazánkban relatíve a világ élbolyában ezzel. Az adott cégcsoportnak nem éri meg maradnia, hisz még az anyacég is olcsóbban jön ki a bér és egyéb költség ügyében költség ügyében, mint itthon a környező országokba való kilépésről meg nem is beszélve. Arról nem is beszélve, hogy a hazai és a nyugati termékkínálat között fogalmazzunk finoman erős minőségbeli és árkülönbség van termékátfedés csak igazán esetleges.

Mások a saját és az állam felé rendezett kiadásainak mértéke, a befolyó bevételről termelékenységről, technológiai eljárásokról, szervezésről és hatékonyságról meg hasonlókról nem is beszélve. Hiába fut azonos logó alatt, ha a két célországban tök máshogy kell működnie ahhoz, hogy eredményes legyen.

A hazai befektetés erő jogán való elrendelése meg ökörség, ha érdemes befektetni, a profitját szívesen fekteti különféle hazai fejlesztésekbe és projektekbe. De amíg az ehhez szükséges magasan képzett humán embertömeg, és a kormányzati ösztönzés, meg valami emberi adó és járulékrendszer nincs a pakliban, ha a feje tetejére áll a kormány, ki fogja szervezni a leadózott profitját az országbólé s jogilag a törvényi tiltás ellen ugyanúgy megfoghatatlan lesz.

Csak az ilyen gyors megoldások emelgetése nagyon divatos manapság.