A szocialista jóléti államot, hogyan kellett volna átalakítani Skandináv jóléti rendszerré Magyarországon?

Sehogy. Nem volt rá pénz és úsztunk az adósságban.

Már a korai 80-as években is kénytelenek voltunk egy kicsit kapitalistává válni, csak a vezetők erről hallgattak a tévében.

Az 1989 előtti itthoni jóléti rendszer egész egyszerűen túlméretezett, indokolatlan volt. Nem volt akkora gazdagság, ami mellett belefért volna az a rengeteg állami pátyolgatás, amit ilyen-olyan formában kaptak a dolgozók.

Ráadásul sokan vissza is éltek vele: elképzelhetetlen méretekben lopták haza az anyagokat, gépeket, szerszámokat a munkahelyekről, munkaidőben, vállalati gépen fusiztak, táppénzcsalással maszekoltak - a '80-as évek vége felé már szabályosan hülyének nézték azt, aki becsülettel végigdolgozta a munkaidejét és nem akart sehol sem "ügyeskedni".

A jóléti rendszerekre pedig épp ez jelenti a legnagyobb veszélyt: ha az állampolgárok vérszemet kapnak és visszaélnek a jóléti rendszer vívmányaival, az egész egy feneketlen pénztemetővé válik, ahogy azzá is vált.

Ebből az ördögi körből nyilván nem egyszerű kikerülni, de azért akadnának ehhez értő szakemberek, akik megpróbálnák a lehető legtöbbet kihozni az adott lehetőségekből. És ha olvasnák ezt a kérdést, nekik lenne rá programjuk. Csak akkor szakembereknek kéne az ország gazdaságát irányítani, és nem önjelölt politikusoknak. A politika érzelmekről, bosszúról, választásnyerésről, no meg a köztulajdon gátlástalan széthordásáról szólt. Sokadrangú szempont volt effélével foglalkozni. Véghezvinni meg szinte lehetetlen, ha kormányváltásonként az új úgyis mindent dafke felborít.

Ha be lehetne csomagolni valahová azt a sok drága jó embert (gazembert), aki mindenben csak a húsos fazekat látja, akkor bármilyen rendszer lenne, egyikkel sem itt tartanánk. Sajnos ez a problémakör súlyosabb méreteket ölt már annál, mint hogy éppen mennyire "jól működő" program szerint halad az ország. Valahogy az értelmesebb része az országnak nem vállalná, hogy politizáljon, helyette ócska bűnözők oly szívesen teszik ezt. És mindig is kifogyhatatlan utánpótlás volt belőlük kis hazánkban.

(Ha már ennyi szakkifejezést bátorkodtál beleszőni a kérdésbe, akkor - bocs, de kikívánkozik belőlem -, hogy kommunizmus nem volt, az mást jelent. A szocializmus is úgymond épülőfélben volt, ami meg nálunk volt ezzel a sok sóderkirállyal, azt a rendszert legfeljebb félszocializmusnak lehetne megnevezni. Amúgy egész demokratikus világ volt, lehetett vállalkozni a kertkapun belül, de azért az adócsaló vállalkozó polgármester-haverok mégse keríthették le a másik ember elől a társadalmi munkában épült boltot, gyárat, üdülőt, erdőt, közutat, legelőt meg a levegőt is...)

Sok jó válasz van, és a lényeg is elhangzott. Jól működő jóléti államhoz, jól működő piacgazdaság is szükséges.

Fontos megemlíteni azt, hogy amellett, hogy a skandináv országokban fontos az állam gazdaságban vállalt szerepe, ugyanakkor nagyon jó a vállalkozói környezet is.

A világbank minden évben elkészíti az "Ease of doing business" nevű listáját, amely rangsorolja a legjobb vállalkozói környezettel rendelkező országokat. A 185 országot rangsoroló listán a Top 10-ben 3 skandináv ország van, 4 is lehetne de a svédek pont a 11. helyen vannak :D.

Ahhoz, hogy jól működő jóléti állam lehessen, ahhoz innovatív, magas tudással rendelkező, jó keresetű lakosságra van szükség, akiknek az adóiból jól fel lehet tartani egy ilyen szociális rendszert. Ilyen emberek kineveléséhez szükség van a megfelelő oktatási rendszerre, ami itt Magyarországon egyáltalán nincsen meg. Idehaza rabszolgaképzés folyik.