Mennyi hasonlóság van a szocialista diktatúra és a szélsőjobboldali nacionalizmus közt magyarországon?

Jobbik egy komcsi párt turbómagyarkodással átitatva.

A fidesz egy komcsi párt hungarikumoskodással átitatva

Az összefogás egy komcsi párt liberalizmussal átitatva

A MOMA egy gazdaságilag jobboldali párt, szabad piac és kapitalista szemlélettel.

Mely pártok népszerűek?

RENDSZERVÁLTÁST MÁR VÉGRE!

A szocialistában nehéz az előrelépés, ugyanis nincsenek társadalmi osztályok.

Nem lehet vállalkozni, nem nyithatsz boltot, minden az államé.

A másikban pedig nincs osztályharc, létezhetnek gazdagok, szegények, lehet vállalkozni.

Habár a nacionalista rendszerekben is törekednek a nagy állami szerepvállalásra, illetve a társadalmi osztályok közötti különbségek csökkentésére, viszont ezt nem marxista módon teszik.

Amikor a kérdés címét olvastam, azt hittem Szálasira és a hungarizmusra gondolsz, akkor talán jobb választ lehetne adni, de mindegy is...

A Jobbik alapvetően nem "szélsőradikális" a szó mai értelmében, és természetesen nem is kommunista...

Politikában mindig meg szétválasztom a társadalmi és gazdasági aspektusokat.

Társadalmilag nyílván nem sok egyezés van a Jobbik meg az MSzMP programja között :) De mondjuk amit meg lehetne említeni, hogy az "átkosban" a rendőrök kemény fellépésűek voltak, és ezt a Jobbik visszahozná. A kemény rendőri fellépés akkoriban azonban nem csak a bűnözőknek szólt, hanem a "nép ellenségeinek", és vélt vagy valós politikai ellenlábasokn.

Gazdaságilag... Érdekes, hogy Magyarországon a jobboldali pártok baloldali gazdasági programot hírdetnek, és fordítva. A Jobbik is a hazai termelést/ipart állítaná helyre kormányzati szerepvállalással. A szocializmus arra törekedett, hogy az állam kezében központosuljon minden, a Jobbik pedig a hazai gazdaság rúgójaként a kis- és középvállalkozásokat emlegeti.

Hírtelen ennyi jutott eszembe...

Kedves kérdező!

Sok a hasonlóság. Ennek a forrása pedig a diktatúrában rejlik.

A diktatúra pedig teljesen mindegy, hogy milyen ideológiát használ már évezredek óta, a lényege az, hogy van egy kisebbség, aki a saját maga megélhetése céljából uralja a társadalmat.

Ebből kifolyólag az az érdekes, hogy valójában sem a baloldali proletár diktatúra sem létezik, mert nem a prolik vannak hatalmon, hanem egy uralkodó réteg uralja és irányítja a népet.

Továbbá szélsőjobb diktatúra sem létezik, mert akkor sem a z magyar etnikum van hatalmon, hanem ugyanúgy egy társaság uralja és dönt ugyanarról a népről.

Röviden szólva, a hasonlóság a célban van. A col a diktatúra, teljhatalom, önkényuralom, nevezd, ahogy akarod. A diktatúrát megvalósító párt első embere nem szereti, ha más belepofázik az elképzeléseibe. Ő kigondol valamit, és megvalósítva szeretné látni. Nem hülye, ezért tudja, hogy ehhez apparátus kell.

És most jön a különbség.

A szocialista diktatúra (ha pontos akarsz lenni, akkor inkább "sztálini", "Rákosi", "Honecker" és hasonló diktatúrát kell mondani) ezt baloldali köntösbe bugyolálja, azaz "népi" bíróságok, rendőrség és más szervezeteket hoznak létre a hatalom védelmére. "Egyenlőséget" hirdetnek, hogy elhiggyék, néhány formai jegye megvalósul. Például ingyen mehetsz iskolába, ez jó, de viszont ez nem számít a zsírós állásoknál. Például ingyen egészségügyet kapsz, csak nincsenek műszerei, a jó káder speciális intézményben gyógyul. Ezeknek a rendszereknek az volt a vesztük, hogy ezeket az egyenlőség utánzó intézményeket sokba került fenntartani, a munka rosszul volt megszervezve, ezért egy idő után elfogytak a tartalékok, megindult a züllés, kilátszott a lóláb, és a nép észrevette.

A jobboldali diktatúra más eszköztárat használ. Ő is "segíti a népet". Tudod, úgy, hogy bárcsak ne tette volna. Ezt hívják populizmusnak. A tömegek jó része nem ismeri egy nagy gazdaság működésének mozgatórugóit. Nem is nagyon érdekli. Ezt lehet meglovagolni. Tetszetős dolgokat kell mondani, de nem megvalósítani, csak figyelni. Ha indul a felháborodás, kiválasztjuk a legtetszetősebbet és csinálunk belőle valamit. Ettől megnyugszanak a kedélyek, kezdhető minden elölről. A populizmus része a nacionalizmus, mert az olyan jól hangzik. Itt is fontos, hogy nem csinálni, hanem mondani kell. Például, aki velünk van, az a nemzet része, a többi hazaáruló (hát hogyne, aki nem szereti a diktatúrát, az őt nem szereti. Viszont ő - hasonlóan a baloldalihoz - jóságos, ezért létrehoz látszólag független szervezeteket, és azokkal intézteti el, akinek jár a szája. Állami intézményekkel óvatosan kell ezt tenni, hiszen ő a szabadságot hirdeti (nem az egyenlőséget). Fontos különbség, hogy a hatalmat nyíltan a nagytőkével finanszíroztatja, ezért létre is hozza állami pénzen. A kormányzó elit ugye nyíltan nem veheti el az állami pénzt saját használatra. Tehetné, csak csúnyán néz ki, és nem lehetne hirdetni a tökéletességet. Ezért pályázatot ír ki látszatfeladatokra. Néha igazira is. A (haveri) pályázó irreálisan magas költséget határoz meg, és ebből ad vissza az elitnek. Ha kiszámolnád az elég jól megbecsülhető jövedelmet (hiszen hirdeti, mit csinál), és összevetnéd a költekezéseivel, bizony háromszor annyi kellene.

Még egy különbség a bal és jobboldali diktatúra között. A bal az egyenlőségedet hirdeti és nincs lehetőséged látni a különbségeket és előnyöket, mert titkolja. Nem hivalkodik, csak titokban élvez. A jobb a szabadságot hirdeti, de nem zavarja ha éhen halsz. Láthatod a különbséget, de ez a közted és közte lévő minőségi, észbeli és fontossági különbség okán van. A szabadságod biztosítja, hogy te is elérd ezt. A lehetőségeid viszont nem biztosítják.