Miért van az, hogyha én akarok a bankba betenni pénzt a korábbi 7% helyett mára csak jó esetben 2% kamatot kapok, ellenben ha hitelt vennék fel akkor továbbra is ott tartunk mint az elmúlt 10 évben?

[link]

Csökkentek a hitelkamatok is.

A bankbetétre nem, mint magas hozamú és alacsony kockázatú befektetésre kell tekinteni. Írod, hogy korábban 7%-os kamatot kaptál, de azt nem írod, hogy ugyanekkora mértékű inflációnál. A bankbetét kamatának az a célja, hogy az abban elhelyezett pénz megtartsa az értékét. Így volt 1994-ben is, amikor 25%-os kamatot kaptál, vagy 2010 környékén, amikor 7%-ot, és most is, amikor 1-3% a kamat.

(Az már más kérdés, hogy ma már 22% elvonás terheli a kamatot, így ha a tényleges kamat el is éri az infláció mértékét, az elhelyezett összeg értéke csökkenhet.)

Normális piaci környezetben a banktevékenység költsége és egy épeszű profit a kétféle kamat különbségéből adódik. Amint a profitéhség nő, illetve az állami környezet megbízhatatlanná válik, ezek az elvek egyrészt dőlnek, másrészt a hiteleket és befektetéseket tovább részletezik (mert nagyon szétválnak egyes tulajdonságaik).

Nálunk a profitéhség nagy. Az állami szerepvállalás nagy, megbízhatatlan és abszurd. Az infláció csak a kormánymesékben annyi, a valóságban sokkal nagyobb (hamis a kosár). A hozam mindig arányos a kockázattal, mert úgy működik, hogy a banknál a bukott hitel veszteségét a nem bukott hitel nyereségéből fedezik.

Nálunk a betétkamat irreálisan alacsony, továbbá abszurd költségek terhelik, ezért a bankbetétek garantáltan érték értékvesztők, viszont mindig visszakapod ezt a csökkenő értéket. Egyes befektetéseknél viszont a legmagasabb hozzáértéssel kiszámított eseményt is a kormányintézkedések egy perc alatt visszájára fordíthatják.

Röviden szólva, itt is a kormánymesét nyeled be. A valóságban a kis betétek finanszírozzák a nagy halak (kormányközeli gazemberek) hatalmas hozamait.

A hitelezésben mindig ott van a kockázati felár: tehát az összeg, amit a bank még elégnek tart, hogy kockáztassa a pénzét.

Minél kiszámíthatatlanabb a gazdasági helyzet (=minél nagyobb az esélye, hogy nem jön vissza a pénz) annál drágább lesz a hitel, annál nagyobb lesz rajta a kamat. Más szóval fogalmazva, a jól visszafizetők fogják a rossz adósok hitelét is visszatermelni a banknak. Ez így megy mióta a világ a világ, lévén a bank azért üzemel, azért jött létre, hogy azzal pénzt keressenek - éppen ugyanolyan, mint egy utazási iroda, a pénzedért cserébe, adott áron, kapsz egy szolgáltatást.

A kamat pedig az az összeg, amit a bank fizet neked, hogy pl kiadja hitelre a pénzedet (vagy befekteti). Mivel ő a saját érdekeit nézi (ugye, a régi mondás: a bank nem jótékonysági intézmény) azért azt az árat fizeti a pénzedért, ami neki még megéri. Ha pl alacsony az állami kamatszint, akkor ő is leviszi a kamatait, hiszen nem kell extra pénzt adnia azért, hogy odavidd a pénzed - a párnádban veszít az értékéből, minimális kockázatú állampapírba meg nem fekteted be, mert azzal kevesebbet kapsz - ergo a bank kevés kamatot fog neked adni (többek között ezzel is a hitelezés kockázatát mérséklik - maguknak).

A bankokra is a teljesen szokványos kereslet-kínálat folyamatok vonatkoznak, ők is ugyanúgy szolgáltató egység, mint bármi más. Ha sokan vesznek fel hitelt, és nagyon-nagy részük visszafizeti, akkor olcsó lesz a hitel, de a banknak sok pénzre van szüksége, ezért magas kamatot fog adni (magasabbat) azért, hogy odaadd nekik a pénzed. Ha kevesen vesznek fel hitelt és/vagy rossz-nagyon rossz a visszafizetési arány, akkor drága lesz a hitel, és nagyon alacsony a kamat.

Meg még kismillió egyéb tényező is, de a legfőbb tényezők kb ezek - a többi olyan fél-egy év közgazdaságtan :)