Az 1956-os ellenforradalom bukása után a nyugatra disszidáltak keresték a kapcsolatot a felszabadulás után nyugatra disszidáltakkal?

Miután elég nyilvánvaló szándékkal egyetlen sorba célzottan foglaltad bele az "ellenforradalom", és a "felszabadulás" fogalmait - a szöveg könnyítésére kikerülhetted volna, így látszik rajta az erőltetett hatás -, úgy gondolom, felesleges hozzá írnom.

Ennyit viszont kiemelek - bár ezt is feleslegesen, mert máshol már írtam.

"Az én nagyapám(apai)a felszabadulás előtt a nyilasok és a nácik ellen mint elvhű kommunista, az ellenforradalom idején pedig a visszarendeződés ellen. Anyai nagyapámat agyonlőtték a nácik még 43-ban...-ő is kommunista volt.

HakapesziM ősei viszont a Horthy-rendszerben az elnyomó burzsujokhoz tartoztak. Érthető ha érzékeny..."

- Ellenkezőleg, az én családomban kizárólag nagyállattartó, cseléd, földművelő, polgár felmenők vannak. A nagyapai örökség pedig - amennyiben valós, mert kamaszkorban sokszor szeret magának nem volt ősöket tulajdonítani bárki, ezzel is kiemelve magát, ez része a személyiség fejlődésének - nem jelent ebben semmit, nem kell hozzákötnie magát egy embernek - adott esetben neked sem - saját életét illetően. Nem kell ennek meghatározónak lennie. Saját belátásod szerint kell cselekedned, és nem aszerint, hogy a nagyapád '45 előtt, vagy '45 után tépett le körmöket az Andrássy út 60. szám alatt.

A felmenőim szeretete nem jelent egyet azzal is, hogy a véleményükkel egyet kell értenem - ez még a most élő családtagjaimmal sincs mindig így, pedig szeretem őket, és erre nem cáfol rá, hogy például mást mondanék a megfogalmazott gondolataikkal szembeállítva bármiben.

U.i.: Tudom jól, téged ez semmiben nem változtat - te úgy érzed, az ilyen kérdésekkel "vívod harcodat" a jelenben, ezzel tudod kifejezni "elvűségedet az eszme iránt", nem a kérdésre kapandó válaszok motiválnak, hanem a megtörhetetlen akaratod bizonygatása az ilyen álkérdések időnként ismétlődő kitevésében. Nem is hatna tehát rád bármi, amit írok. Mások számára fogalmaztam azt meg.

"Kedves Kérdező, tegnap meg lett kérdezve tőled, hogy 1956-ban elsősorban a Rákosi-korszak ellen lázadtak, és ennek fényében is ellenforradalomnak tartod az egészet és mi a véleményed a Rákosi-korszakról ?"

1956-ban ELSŐSORBAN azok lázadtak(illetve lázítottak kintről...)akik a felszabadulás után disszidáltak nyugatra. Vissza akartak jönni és vissza hozni azt az úri világot amelyben nagyon jól éltek 45-ig. És azt külön kell magyarázni hogy vannak akiket jól csengő szavakkal be lehet vinni az erdőbe, megvezetni, stb...? A diákokat a fentiek becsapták, megvezették aztán a bukás után szépen disszidáltak míg a diákok mentek a bitó alá.

Voltak olyan grófok akik 45-ben disszidáltak aztán kintről súgták hogy"de jó itt meg itt kolbászból van a kerítés is"aztán ezt a kölykök elhitték és cirkuszolni kezdtek. A grófok meg a háttérben vártak...ha a kölykök győznek ők hazajönnek ha meg nem istenem...élnek tovább kint.

Ennyi 56!

A Rákosi-korszak pedig a Szovjetunió Sztálini másolása volt. Namost Sztálin VERHETETLENKÉNT vonult be a történelembe. Soha, senki nem tudta legyőzni. Tehát Rákosi elgondolása jó volt(átültetni ide is a VERHETETLEN Szovjetunió világát)de az más kérdés hogy csinálhatta volna jobban is. Ezt hosszú kibontani bele sem kezdek. Mindenesetre Rákosi százszor jobb mint a reformista kommunisták akik a 80-as években jöttek...

Nekünk MUNKÁBÓL élőknek ez a sorrend a XX. század Magyarországán:

1. ARANYKádár-korszak 1957-1975

2. EZÜSTKádár-korszak 1975-1983

3. Rákosi-korszak 1945-1956(tudom hogy nem az elejétől a végéig volt Rákosi de az érthetőség kedvéért egybeveszem!)

4. BRONZKádár-korszak 1983-1989

5. Rendszerváltás óta...1989- (Itt is lehetne bontogatni de nem teszem)

6. Ferenc Jóska...

7. Horthy, Szálasi-ez volt a melósnak a pokol.

'1956-ban ELSŐSORBAN azok lázadtak(illetve lázítottak kintről...)akik a felszabadulás után disszidáltak nyugatra.'

Egy nagy lófütyköst, koma. 1956-ban egyetemisták, munkásfiatalok lázadtak és sokan voltak közöttük, akik korábban hittek a kommunistáknak, később viszont megtapasztalták, milyen a diktatúra igazi arca, csalódottságukban pedig csatlakoztam a tüntetőkhöz.

'Namost Sztálin VERHETETLENKÉNT vonult be a történelembe. Soha, senki nem tudta legyőzni.'

Nono, lehetett volna fordítva is, ha Hitler nem qrja el a Barbarossa-nál és tököl Ukrajnában. A szövetséges hadianyag-szállításokat pedig hadd ne kelljen emlegetnem.

#45:

Ekkora barom nem lehetsz, könyörögve kérlek hogy valld be, hogy provokálsz, hogy miközben írod ezen baromságokat, jókat vihogsz a monitorod előtt.

"A Rákosi-korszak pedig a Szovjetunió Sztálini másolása volt. Namost Sztálin VERHETETLENKÉNT vonult be a történelembe. Soha, senki nem tudta legyőzni. Tehát Rákosi elgondolása jó volt(átültetni ide is a VERHETETLEN Szovjetunió világát)de az más kérdés hogy csinálhatta volna jobban is. Ezt hosszú kibontani bele sem kezdek. Mindenesetre Rákosi százszor jobb mint a reformista kommunisták akik a 80-as években jöttek...

Ne felejtsed el, hogy a második világháborúban nem csak a szovjetekkel kellett háborúzniuk a németeknek, hanem Franciaországban, Észak-Afrikában, majd Olaszországban is harcolniuk az angol-amerikai erők ellen, Németország felett védekezni a szintén angol-amerikai bombázások ellen és Norvégiában / Dániában tartalékolni egy ottani esetleges angol-amerikai partraszállásra az erőiket szintén, ha nem lettek volna azok a fenyegetések, akkor a szovjeteket teljesen begyalulhatták volna.

Amikor 1942-ben szolgálatba állítottak a Tigris harckocsikat, azok annyira eredményesen teljesítettek, hogy ismét Moszkva alá értek a német csapatok, de mivel az angol-amerikai erők Szicíliában, majd Olaszországban partraszálltak, ezért erőket kellett elvonni a Keleti frontról és kudarcot vallott az egész. Franciaországban partraszállván ez mégjobban felgyorsult, igaz, így is azért kellett 3 év a teljes legyőzéshez.

Vagy korábban, 41-ben is nem a szovjetek "felsőbbrendűsége" fúlt kudarcba a Barbarossa-hadművelet, hanem az értelmetlen hadseregcsoport átdobálások miatt, ami adott időt a szovjeteknek a védelem megerősítésére, továbbá az ukránokat is elidegenítették maguktól, így megint egységeket kellett a támadó feladatokról a megszálló feladatokra, ha barátkoznak az ukránokkal, akkor maguk az ukránok ellátták volna a rendfenntartást és a németeknek csak a támadással kellett volna törődniük.

A német sikereket pont Sztálin idiotizmusa segítette elő, a Nagy Tisztogatások során az 5 marsallból 3-at, 15 hadseregparancsnokból 13-at, az 57 hadtestparancsnokból 50-et, a 186 hadosztályparancsnokból 154-et küldött a süllyesztőbe, értékes tudásuk elveszett, helyükre üresfejű párt/bizalmi emberek kerültek és dilettantizmusuk miatt is törhettek olyan gyorsan előre a német csapatok, ha Tuhacsevszkij és a jobb fejű tábornokok / marsallok élnek a német offenzíva idején, hathatósabban lassították volna a német egységeket.

Nem csak a hadsereget érintette ennyire negatívan a Nagy Tisztogatás, a tudósok is ugyanúgy áldozataiul estek, mint Koroljov, a repülő és rakétamérnök, vagy Liszenkó riválisai. Koroljovnál ugyan próbálták korrigálni a döntést, de korai halála miatt elvesztették az űrversenyt, Liszenkó "rivális" tudósainak tisztogatásával meg a biológiai-vegyifegyverkezésben szenvedtek jóvátehetetlen veszteségeket.

Ezektől eltekintve, a személyi kultuszt pozitív dolognak találod ?