A határon túli magyarok miért nem költöznek Magyarországra, ha itt minden olyan jó?

Mert nem úgy gondolkodnak zömében mint a hozzád hasonlóak, hogy több pénz= haza.

És persze akadnak olyanok is akik átjöttek.

Bár akkor azért nyavajognátok, hogy "eeeeeee'veszik a munkáááááááát" ha tömegesen jönnének! :D

Azért nem jönnek, mert nem hülyék. Innen mindenki elmegy, idejönni nemigen akar senki, csak egy-két mazochista.

Mellesleg mindenki azt tekinti hazájának, ahol felnőtt. Azt pedig nehéz otthagyni, bármilyen is a helyzet. Ezért van, hogy Magyarországról is még "csak" kb 7-800 ezer honfitársunk menekült el és nem a teljes lakosság.

Van egyébként munkaerőhiány és a demográfiai mutatóink is katasztrofálisak, ebből fakadóan a jövő sem rózsás. Ki a fene akarna idejönni? Ettől még Romániában is jobb.

Ugyanazért, amiért Magyarországról sem költözik mindenki Németországba, sőt, Kelet-Magyarországról sem megy át minden ember Nyugat-Magyarországra csak azért, mert ott jobb az élet.

Van olyan, hogy az ember kötődik egy helyhez és emberekhez, egy tájhoz, az ősei sírját meg szeretné nem turistaként látogatni stb.

Nem minden nyíregyházi költözik át Sopronba sem, pedig magasabb az életszínvonal Nyugat-Magyarországon.

Ilyen hülyeséget kérdezni, nem is értem, hogy lehet...

(egyébként Szlovákiában pl. az életszínvonal sem alacsonyabb Magyarországnál, mint ahogy Szlovéniában és az ausztriai Burgerlandban sem, tehát elég sok határon túli él a magyarországival bőven vetekedő életszínvonalon)

És még egy fontos tényező: az embernek nemcsak az adott pillanatnyi állapot a fontos, hanem az a szubjektív érzet is, hogy egy ország előre halad vagy hátra. Magyarország jelenleg sokkal jobb gazdasági színvonalon áll, mint pl. Románia. De engem romániai magyarként mégsem vonz, még gazdaságilag sem, mert Romániában pl. sorozatos béremelések voltak a közelmúltban, a gazdasági mutatók javulnak, gyors ütemű a gazdasági növekedés, kezd magához térni az ingatlanpiac is stb.

Ráadásul vannak pozitív politikai-közéleti fejlemények: pl. egy csomó csontváz bukott ki mostanában a szekrényből, sok fű alatt tartott törvénytelenségre derült fény, ami eddig általános volt, de most - igaz, tragédiák árán - de változik a rendszer. Úgy tűnik, sokan rájöttek, hogy ami eddig volt, nem tartható tovább. Hatalmas tüntetések is voltak, elüldözték a kormányt az emberek és most szakértői kormány van a következő választásokig.

Európai nyomásra, igaz, de felállították az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget (Magyarországon ilyen nincsen), aminek a vezető főügyésze, Laura Codruța Kövesi pillanatnyilag népszerűbb ember az országban, mint a pátriárka. Politikusok százai jutottak börtönbe. Csak a pillanatnyilag rács mögött ülő ex-miniszterekből összejönne két és fél teljes kormányra való (és egy volt miniszterelnök is a hűvösön van).

Azt érzed, hogy az ország, ha nem is önszántából, de kezd szembenézni a nagy betegségeivel, a mindent átszövő korrupcióval és nepotizmussal, óriásplakátok figyelmeztetnek, hogy ne adj kenőpénzt, hálapénzt, csúszópénzt, és már pár száz lejekért is ülnek börtönben vesztegetők és vesztegetettek.

A probléma megoldásától, a "hátradőléstől" még messze van az ország, de legalább nem ellenkező irányba fejlődik. Amikor Brüsszel rápirított Romániára a korrupció miatt, a románok legalább észbe kaptak és léptek, ahelyett, hogy szabadságharcot hirdessenek Brüsszellel szemben, és üzenjenek, hogy ők is értsék...

Még kisebbségi jogok terén is történt pár elmozdulás pozitív irányba az utóbbi évtizedek során, bár messze nem annyi mint kellene...

Magyarország - és ezt ne vegyétek zokon - kívülről nézve jól áll ugyan, de nem jó irányba tart. Vagy legalábbis nem látni, hova tart. Szembemegy Brüsszellel, pacsizik Putyinnal, hosszú időre függővé teszi magát energetikailag Oroszországtól (miközben a gázt - Romániával ellentétben - már eddig is onnan kapta, most az atommal méginkább befekszik Oroszországnak), és még le is titkosítja évtizedekre a saját polgárai elől az oroszokkal kötött paktumokat.

Illiberális demokráciát hirdetnek, üzengetnek Brüsszelbe, kábé nullához konvergáló számú bávendorló ellen küzdenek, többet foglalkoznak fiktív migránsokkal mint valós problémákkal (gyermekszegénység, kivándorlás, demográfiai krízis, roma felzárkóztatás stb.). A saját társadalmi problémáik kezelése helyett mások társadalmi problémáiról osztják az észt, stb.

A korrupció és nepotizmus reneszánszát éli, nincs korrupcióellenes ügyészség, az egyetlen ügyészség vezető főügyésze pedig a miniszterelnök tenyeréből eszik. Kéthetente változik az alkotmány, az alkotmánybíróságot leépítik, a választási törvényt átírogatják (úgy, hogy 45%-nyi szavazattal kétharmados mandátumarányt lehessen elérni), üldözik a civil szervezeteket, ellehetetlenítik a teljes civil szférát. Központosítanak, minden szintű autonómiát felszámolnak és központi irányítás alá vonnak. És ezeknek a folyamatoknak nem látszik a vége...

Emellett gazdaságilag fejlődés mutatkozik, de közgazdászok szerint ennek belső pénzügyi motorja az EU-támogatásból befolyó hatalmas összeg, ami 2018-ban jelentősen elapad, és az ország saját gazdasági növekedése nem fogja tudni pótolni (ha jelentősebb olajmezőket nem találnak az ország alatt, 2018 után hanyatlás várható, legalábbis ezzel az "unortodox" gazdaságpolitikával).

Politikailag ugyanígy taszító a "keleti nyitás", a diktatúrákkal való barátkozás, a nyugati demokratikus világgal való összeakaszkodás, az illiberális és unortodox irányvonal.

A határon túli közösségeknek nem volt olyan nagyon vidám időszak sem az orosz (szovjet) politikai befolyás korszaka, sem az "illiberális" időszak, amikor a tolerancia és az önrendelkezés nulla volt, és "demokrácia" alatt a többség TERRORJÁT, rémuralmát értették, minden kisebbség fölött. Magyarországról is hallottam sajnos olyan politikust, aki szerint "a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség fölött".

Hát ha Magyarországon ez a demokrácia, akkor kösz, kihagynám... Egy jogállamban a demokráciát úgy értik, hogy a többség képviselőinek időszakos VEZETÉSE, FÉKEKKEL ÉS ELLENSÚLYOKKAL kiegyensúlyozva, a kisebbséget is hatékonyan képviselő erős ellenzék mellett...

Összességében Magyarországon tehát gazdaságilag és politikailag sem jók a kilátások hosszú távra, ezért ha mennék, én is nyugatabbra, akár tengeren túlra mennék. De oda sem megyek, mert kötődöm a szülőföldemhez.