Magyarországon utálni a kicsit jobbmódúakat, irigység vagy szoci örökség?

Szerintem az előző válaszokból látod, hogy igen, itt utálni kell a jómódúakat.

Leírtad az élethelyzeted, ami még messze csak a jómódú, nem a gazdag kategória és máris megölnének, ha tehetnék.

Nagyképű akkor lennél, ha TE néznél le másokat, amiért több van neked, mint neki és ezért te úgy gondolnád, hogy ők a pornép, akiket el kell taposni és leköpni.

De az, hogy leírtad amid van, az tény és nem dicsekvés.

Látod, ezért van az, hogy évezredek óta akiknek jobban megy, azok hintóval, kocsival járnak és máshová költöznek. Mert előbb-utóbb az, aki nem jutott előre az életben, elkezd majd téged utálni a saját irigységéből fakadóan. S akkor még nem raboltak ki, nem lincseltek meg...még.

Részben irigység, részben pedig a saját töketlenségükből fakadó szerencsétlenségük okozta frusztráltság.

Nekem is felsőkategóriás autóm van, 3 éves, ráadásul nem kicsi és fekete.

Én is rendszeresen megkapom idegenektől a "jóindulatú" beszólogatásokat, vagy inkább csak a bajusz alatt morgásokat. Ismerősöktől, rokonoktól meg - természetesen nem szembe, hanem visszahallva - a "biztos lopta/csalta/offshorozta/mutyizta, stb"

De az mondjuk kevés embernek jut eszébe, hogy én lehet hogy azért engedhetek meg magamnak egy olyan karórát, ami többe kerül, mint neki az egész éves bruttó fizetése, mert mondjuk este 8-kor nem dobozos sörrel a kezemben őrjöngök a meccs után, hanem még nagyban tárgyalok.

Vagy szombat délelőtt nem a standon állok sorba lángosért meg nagyfröccsért, hanem szintén dolgozok.

"Magyarországon utálni a kicsit jobbmódúakat, irigység vagy szoci örökség?"

- Mindkettő.

17:13-as:

"Ha így kérkedsz a batátaidnak, mint most itt, akkor ne csodáld h utálnak..."

És 17:14-es:

"Hát, az írásodból ítélve én azért elgondolkoznék, hogy tényleg nem nőtt-e meg az arcod..."

- Leírni az élete jelenlegi helyzetét nem arcoskodás, hanem tényközlés, ami a kérdés kifejtéséhez elengedhetetlenül kell.

Attól, hogy valaki nem él az életkörülményei által lehetővé tett szinttel, másnak még nem lesz jobb. Sőt, éppen az volna ennek nem megbecsülése, ha nem használná, mert úgy "elpazarolt" lenne az a szerencse, ami neki kijutott, másnak nem, a kínált kivételesség miatti közönyös viselkedés lenne sokkal inkább lenéző a szegényebb sorsúak felé.

Amit pedig leír, újabb autó, nyaralások messze nem a gazdagságot leíró fogalmak, mint más is rámutatott itt, hanem csupán jómódot jelentenek.

Magyarországon a nem létminimumon, minimálbéren élők mind a "gazdagok" jelzőt váltják ki.

18:43-as

"De az mondjuk kevés embernek jut eszébe, hogy én lehet hogy azért engedhetek meg magamnak egy olyan karórát, ami többe kerül, mint neki az egész éves bruttó fizetése, mert mondjuk este 8-kor nem dobozos sörrel a kezemben őrjöngök a meccs után, hanem még nagyban tárgyalok."

- Ettől az arrogáns, öntelt gőgtől viszont mindig görcsbe rándul a bokám. Szerinted aki tizenkétórázik nehéz fizikai gyári munkában, például raklapokat pakol, vagy ötven kilós gabonazsákokat, az nem fáradtabban dől be hazaérkezés után az ágyba, mint te, aki "nagyban tárgyalsz", úgymond - egy könnycseppet gyorsan elmorzsolok - "még szombaton is"? A műszakos állás esetén például elárulom, eleve nincs szombat, hiszen nincs gyárleállás. Tudom, tudom, a felelősség nagyobb, "tőletek működik a struktúra" és egyéb hárítások.

Dolgoztam én is olyan helyen, hogy a napon főve forgattam ki csákánnyal a focilabdanagyságú köveket a földből, literszámra nyeltem a vizet, és a feléhez elérve, megtörölve a homlokomat az izzadságtól, a kezeimet alig bírva felemelve tartani, azt mondtam: mindig a legnehezebb munkák után jár a legkevesebb pénz. Groteszk módon a munka könnyebbülésével a fizetés növekedése jár együtt. Ahogy haladunk feljebb, a munka kevesebb, hiszen az illető alá rendelt beosztottak végzik azt, a pénz több. A legtöbbet pedig azok keresik, akik vezérigazgatók, és tulajdonképpen már csak ránézni járnak be a gyárba egy-egy nap, itt pedig a havonta a számlára pörgő összeg már milliós.

Dolgoztál te egyetlen napot is végig így, negyvenezer forintért? Úgy értem, _havi_, egy hónapra adott negyvenezer forintos bérért, mert valószínűleg nálad az órabér ennyi. Valószínűleg az első hét után sírva revideálnád a nagyképű mostani életszemléletedet, ha lenne még erőd egyáltalán a billentyűzethez érni pár, egymást követő ilyen napon.

És most ne kezdjünk bele az "én tudásom pótolhatatlan, a csákányozáshoz nem kell iskola, bárki elvégezheti, cserélhető, ezért kicsi az érte járó pénz", és a "miért nem képzi magát tovább, hogy ő is vezetői beosztásba kerüljön" jellegű, rendszeres védekezőmechanizmusba.

Én belekóstoltam a közmunkás létbe is, voltam műszakba járó gyári dolgozó, és nem, messze nem szegény körülményekben élők közé tartozok, sőt, inkább mi vagyunk a "kinézettek", a családi hátterem pedig rendezett.

Csak a panelprolizást megspórolandó.

És nem azt mondom, hogy mostantól gyárigazgatók ki a földekre, melósok a vezetői székekbe. De akkora különbséget, hogy valaki (és akkor már a "jobban keresők" közé sorolható), évente kétmilliót keres, más pedig havonta(!) kétmilliót, hónapról hónapra, a következő évben is, azt a bérezésbeli különbséget nehezen lehetne lózungokkal indokolni.

Nem a sértettség beszél belőlem, nagyjából azonos társadalmi státuszban vagyok, mint amit a kérdező magával kapcsolatban leírt. Egyszerűen az ilyen, valóságot torzító, szélsőséges kijelentések, mint amit leírtál, ezt a választ érdemlik.

A tehetős embernek tehetős ember a barátja, (talán)

Kérdező gondolj bele hogy te hogyéreznéd magad ha egy barátod nálad is sokkal jobbmódban élve nap mint nap azzal kérkedne neked hogy neki a 200 milliós Ferrári volt az álma és most hogy megvette nem barátkoznak vele már a régi csóró barátok.

Nos én sem barátkozok a nálam gazdagabbakkal mert nem hiányzik hogy éreztessék velem hogy én hozzájuk képest egy csóringer vagyok, és ennek semmi köze az irígységhez, nemvagyok irígy de büszke az igen.