Miért van az, ha egy magyar elkezd panaszkodni, akkor a környezetében mindenki utánozza?

Az önsajnálat általános emberi vonás, viszont itthon olybá tűnik, mintha egy általános kollektív, nemzeti élmény lenne.

Ha olvasom ellenzéki/független hírportálokat, akkor már a címek/cikkek stílusa is erre az érzelmi állapotra megy rá.

A másik nemzeti dogma, hogy az országot különböző determinista törvényszerűségek uralják, amelyek ciklikusan újból és újból megismétlődnek -> holott a folyamatok állandósulásaa a nem-akarásból fakad.

Ill. van egy másik nagyon népszerű elképzelés, miszerint a társadalom valami olyasmi, ami rajtam kívül áll és nem vagyok tagja -> holott pont ez a nézet tömeges elfogadása teszi a társadalmat olyanná, amilyen.