A Kádár-rendszerbéli mindennapokról szeretnék minél több mindent megtudni. Milyen szakirodalmat ajánlanátok?

Én, mint melós, semmiféle diktatúrát nem éreztem.

A rendőröktől, most jobban tartok, mint akkor, abban a rendszerben. Pedig, fiatalon, sok mindent megcsináltunk, amit nem lehetett volna.

Amiket én olvastam az akkori mindennapokról, én nem éltem át és olyan ismerős sincs aki átélte.

Azt a szakirodalmat nem olvasnád el. Szociológiának hívják.

A mindennapokra minden rendszerben az jellemző, hogy rendkívül sokféle. Ez két dologtól függ: Egyfelől milyen azon a lokális helyen a tömeg, és milyen az illetékes vezető réteg. Vannak buta és erőszakos vezetők, ott az élet akár pokol is lehet. Vannak értelmes, világos fejű okos vezetők, ott a hétköznapok normálisan zajlanak. Az eltérés észre akkor veszed, ha van összehasonlítási alapod.

Nálunk az emberek többségének nem volt annyi pénze, hogy külföldre utazzon. Nem tudta, hogy külföldön az utazás hétköznapi dolog. Ezért nem érzékelt problémát, nem érdekelte hogy nem kap útlevelet, csak 3 évente. Az se érdekelte, hgy valutát meg egyáltalán nem kap. Aki nem akar farmert, nem is tudta, mi az, annak ez nem is hiányzott. Aki a klasszikusokon kívül nem akart kortárs külföldi írókat olvasni, annak ez se hiányzott, ezért nem érdekelte, hogy nem adják ki. Az se, hogy nem lehet hozzájutni. A fiatalok természetesnek tartották, hogy titokban hallgatnak rockzenét, kizárólag egyféle adón, a luxemburgi rádión. Meg néha a Szabad Európa Rádión.

Azt kell világosan látni, aki világ életében tisztes nyomorban él (amelyben nincs semmije, de soha nem éhezik), nem is tudja, hogy van más élet, annak nincs mi hiányozzon, elégedett azzal, ami van. A kisvárosi és falusi vidék zöme ilyen volt. Az az értelmiségi, aki kapcsolatai révén többet tudott a világról, az a kisember, akinek külföldön éltek rokonai és tartotta a kapcsolatot, tudta, milyen élete lehetne, mai nincs és nem is érheti el. Nekik néha erős hiányérzetük volt.

Aki viszont értett a politikához, tudta hol él és milyen világnézetek léteznek, melyiken k mi az előnye és hátránya, nos ő úgy érezte, be van zárva egy aránylag kényelmes kalitkába. Aki tudja és érti, mit jelent mások kénye kedve szerint élni, ő bizony sok mindent hiányolt, és ez nem jó érzés akkor se, ha nem naponta van igényünk. És aki ezek közül hangot adott elégedetlenségének, annak lehetett pokol az élete. Ha úgy találták, szervezkedik is, akkor a pokoli élet (ha ez az) garantáltan biztosítva volt. Nem biztos, hogy naponta verték, sőt, biztosan nem naponta. De hogy naponta sokszor volt porig alázva, az biztos volt.

Nem sok különbség van a mai helyzettől. Talán annyi, hogy akkor a halálos megtorlás nem volt akadály, ma igen. Meg annyi, hogy akkor a technikai hiányosságok miatt könnyebb volt félrevezetni a hatóságot, a mai lehallgatási csúcstechnológia gyakorlatilag az ágyadba is elkísérhet, ha egyesek így látják jónak. Ha számukra érdektelen fazon vagy, és elég bárgyú az ellenálláshoz, az önérzetes viselkedéshez, a kutya se törődik veled. A hatalom mindig csak a rá veszélyes elemekre figyel. De azokra nagyon, és ez gyakran konkrét cselekvésben érzékelhető. Főleg, ha elég okosnak tartanak. Ez viszont a cselekedeteidből beszéded stílusából megállapítható.

Kérdező, olvasd Valuch Tibor könyveit

Magánélet Kádár János korában

Hétköznapi élet Kádár János korában

Magyaroszág társadalomtörténete a 20. század második felében

Divat és öltözködés a szocializmus korában