Miért használják Magyarországon a liberális szót szitok szóként?

"Fidesz!"

Na mesélj mi az amiben a Fidesz a klasszikus liberalizmus eszéinek az ellenkezőjét képviseli?

Nem vagy szabad ember, nincs magántulajdonod, nem írhatsz amit akarsz?

A liberalizmussal az a baj, hogy szabadságot ad nagyon sok dolognak is, aminek nem kellene. Népek, rasszok, kultúrák keveredésének, ami nem működik (multikulti), mindenféle beteg irányzatnak (lásd pl. Conchita Wurst), azt feltételezi, hogy minden ember egyenlő, és majd a pedofilok, terroristák normálisan fognak viselkedni... És mindezt az egyetlen elfogadható útnak tartja, a többiek buták, nácik. Kifejezetten gonosz dolgokat is támogat, pl. a fehérellenességet, férfiellenességet.

Az nem igaz, hogy régen más volt, a történelemben már régóta előfordultak ilyen szélsőséges esetek. A feminizmus azért tűnik mérsékeltebbnek, mert akkor még tényleg volt miért harcolni, ha nem lett volna, akkor a mai célokat tűzte volna ki.

Köszönjétek a szadesznek leginkább!

Bár itt is némelyik primitív "liberális" beírogató csak öregbíti szitokszóként.

1. LIBERÁLISNAK LENNI NEHÉZ.

Ezt a kérdező vigasztalására mondom: a liberális ember hisz MINDENKI szabadságjogaiban, azaz, ameddig a liberalizmus ellenségei azért küzdenek, hogy a liberálisokat elhallgattassák, szabadságukban korlátozzák, vagy akár kiirtsák, azaz kiiktassák, addig a liberális ember küzd a saját gyilkosainak az emberi jogaiért is.

Akár a szó legkonkrétabb értelmében is: ha én liberálisként élem az életemet, akkor azért is küzdök egy életen át, hogy az én gyilkosom is kapjon egy ügyvédet, korrekt tárgyalást, objektív, pártatlan bírót, aki megítéli, és bár szigorú, de emberhez méltó, élhető börtönkörülményeket, ha elítélik azért, hogy engem megölt.

Ez a liberalizmus paradoxona.

2. Tökéletes és teljes liberalizmus NINCS, nem is lehet, és nem is szabadna létezzen.

A legolajozottabban működő liberális demokráciáknak is szükségszerűen van nem-liberális eleme: pédául az alkotmány, vagy annak egyes szakaszai. Lásd az USA, ahol a teljes szólás- és véleményszabadság elve érvényesül, azaz jogilag bejegyzett szervezetként működhet a Ku-Klux-Klántól a neonáci gittegyletekig minden elmebeteg, illiberális csoportosulás, DE: az alkotmányt nem lehet módosítani (még kétharmaddal sem, sehogy sem!). Csak kiegészíteni lehet, de ahhoz is szükséges a parlament mindkét házának minősített többségén túl a tagállamok legalább háromnegyedében is ratifikálni, külön-külön, minden tagállami parlament mindkét házában.

Az alkotmány szent, mert az garantálja, hogy akárhány Ku-Klux-Klánt is jegyezzenek be az országban, az ország államformáját nem lehet megváltoztatni, és a szabadságjogokat senkitől sem lehet elvitatni. Azaz: hiába győznek négyötöddel akár az illiberális, antidemokratikus erők, az államrendet nem változtathatják meg úgy, mint Magyarországon.

A magyar liberálisok ezt kezdettől fogva elbaltázták: végtelen liberalizmusukban olyan államrendet segítettek kiépíteni, ami illiberális kezekbe kerülve, kétharmaddal fél perc alatt kifordítható önmagából, és a magyar emberek, köztük a liberálisok ellenében kormányozható...

Tehát egy MŰKÖDŐ liberalizmusnak kell legyenek illiberális elemei: például a szabadság garanciáit illiberális módon kell rögzíteni, kikezdhetetlenné tenni ahhoz, hogy azokat később ne vonhassák meg egymástól az egymással szemben álló állampolgári csoportok: azaz, ha győznek, CSAK kormányozni legyen joguk, de ahhoz már ne, hogy a vesztesek alapvető szabadságjogait korlátozzák.

Ezt Magyarországon kezdettől fogva elbaltázták, amikor az alkotmányt kétharmaddal módosíthatóvá tették, módosítását pedig nem kötötték népszavazáshoz (mint az a normális európai államok többségében gyakorlat).

Így, mint azt napjainkban is látjuk, a nép akaratával ellentétben is lehet alkotmányt módosítani, akár 44-48%-os választói támogatottsággal. Sikerült tehát liberális eszközökkel az illiberális hatalmi tényezők kezére játszani az országot...

Ez szép, szomorú példája annak, amikor a liberalizmus felfalja önmagát...

A fentiek mellett van még két alapvető probléma, amely a liberalizmust veszélyezteti világszinten, illetve Magyarországon:

1.) A GLOBALIZÁCIÓ

A liberális eszmék követői, a nyugati liberális demokráciákkal az élen átgondolatlanul szorgalmazták a liberalizmust, és korlátlanul támogatták az emberek szabad mozgását a világ országai között.

Ez duplán is logikusnak tűnt sokáig: egyrészt az egyén szabadságának a kiteljesedését látták benne (és az is), másrészt gazdaságilag is megérte, mert felpörgette a gazdaság motorját a befogadó államokban (Amerikát is például a bevándorlás tette világhatalommá)...

Van azonban egy harmadik szempont, amit soha nem gondoltak át liberális oldalon, vagy nem vettek elég komolyan: A KONTRASZELEKCIÓ.

Napjainkra világossá vált, mégsem valjuk be, hogy a globalizáció és az egyének szabad mozgása (a legális migráció szintjén) KONTRASZELEKCIÓT eredményez ott, ahonnan az elvándorlás történik, ami végül a világ egy részének radikalizálódásához fog vezetni:

Kik vándorolnak el ugyanis? A legértelmesebb, legnyitottabb, nyelveket tudó, magasan képzett értelmiségiek és a versenyképes szakmákkal rendelkezők.

Tehát ÉPPEN AZOK, akik fejlett LIBERÁLIS DEMOKRÁCIÁVÁ tudnák tenni az országot, amit elhagynak, de ahelyett, hogy megreformálják azt, a legkönnyebb úton haladva, inkább elhagyják és már eleve liberális demokráciaként működő jóléti társadalmakban települnek le.

Nem kell a Közel-Keletig menni, Magyarországon is lemérhető a jelenség: a liberális értelmiség, a fiatalok, értelmiségiek és versenyképes szakmák képviselői százezerszámra hagyják itt az országot, helyettük maradnak a múlt rendszerben szocializálódott idősek, középkorúak, az írástudatlanok, közmunkások, segélyen élők, stb. Egyre szűkülő adófizetői réteg tart el egyre táguló "élősködői" réteget, amely semmilyen értelmes hasznot nem hajt ugyan a társadalomnak, de SZAVAZ! Ez a jelenség egyszerre lövi meg gazdaságilag és politikailag is az adott államokat.

Az illiberális államokat ugyanis először a liberálisok hagyják el, és UTOLJÁRA a (poszt)kommunisták, fasiszták, vadnacionalisták, illiberálisok, kleptokraták, a korrupció haszonélvezői, az elnyomás bajnokai, és a diktatúrákban felnőtt, fasiszta vagy kommunista rendszerekben szocializálódott idős generációk.

A politikai eredmény látható: a nyugatra távozottak 80%-a nem szavaz (hiába a kígyózó sorok a külképviseletek előtt, 20%-ot sem tesznek ki a szavazók az összes kitelepült közül), itthon pedig a posztkommunisták, illiberálisok, közmunkások és a Kádár-korban szocializálódott nyugdíjasok szavazataiból épül a NER...

A Közel-Keleten ugyanez a folyamat sok országban ma már tetőzik, olyan helyeken is, ahol a hetvenes-nyolcvanas években még jelentős rétegek voltak liberális demokraták, csak LELÉPTEK, s ma már az USA vagy Franciaország, Németország állampolgárai? Kik maradtak? A diktátorok és kiszolgálóik, a radikális iszlamisták, terrorszervezetek katonái, vallási fanatikusok és vadnacionalisták...

Ezek az országok egyre TÁVOLABB kerülnek attól, hogy valaha is demokratikus jogállammá váljanak, mert demokráciát nem lehet demokraták nélkül csinálni, és éppen a liberálisok hagyják ott ezeket az országokat, mint a süllyedő hajókat, ahelyett, hogy liberális elődeik mintájára (igen, a liberális Kossuth mintájára) HARCOLJANAK A SZABADSÁGÉRT, akár vérüket ontva érte!

Mi, mai liberálisok, önként hagyjuk országainkat Aszadok, Putyinok, Erdoganok és Orbán Viktorok prédájául, és ahelyett, hogy kiállnánk, harcolnánk a szabadságért, lelépünk, és dicsőítjük a globalizációt és a szabad elvándorlást.

Aztán csodálkozunk, hogy miután mindenki, aki versenyképes tudással rendelkezett, szépen megpattant, az otthon maradt kretének orwelli látomásba illő autokráciává, puhadiktatúrává, illiberális kleptokráciává züllesztik a hazánkat!

Mégis mi a lótúróra számítottak a liberálisok, amikor kiszippantották, de legalábbis hagyták kiáramlani Nyugatra, a dicsőséges globalizáció jegyében, éppen azokat a felvilágosult, liberális demokratákat, akik elmaradott, diktatorikus, korrupt országaikat demokratikus jogállamokká változtathatták volna!

Mit gondoltak, ki fog demokráciát csinálni helyettük a Közel-Keleten? Az analfabéta iszlamista félőrültek, akik hátramaradnak?

Ki tartja Magyarországot demokratikus jogállami úton, ha a demokraták mind lelépnek? Majd a rendszer csókosai, a korrupció haszonélvezői, az agymosott, vezethető birkák, a közmunkások, vagy Kádár gyermekei, a mai nyugdíjasok?!

Kitől várunk itt demokrácia-építést, ha mi lépünk le elsőnek mindig?!

Aztán majd csodálkoznak Nyugaton, hogy miután a világ összes országából kiszippantották és befogadták az összes normális embert, akinek valamivel 60 fölött mozgott az IQ-ja, egyszer csak többen lesznek a világban az ellenségei, mint a barátai - mert a hátramaradt, kontraszelektált selejt olyan országokat épít majd ki, amelyek alapból a szabadság ellenségei!

Bravó, liberalizmus, bravó globalizáció!

2.) Speciálisan magyar jelenség, de ez is fontos szempont: a liberálisok sosem tudatosították eléggé a SZABADSÁG jelentőségét az emberekben.

Amerikában az utolsó Ku-Klux-Klános agyába is bele verik, hogy felfogja, hogy ő is csak azért beszélhet szabadon, mert a "néger" is szabadon beszélhet. Harcolhatnak egymás ellen a különböző társadalmi érdekcsoportok, de nem harcolhatnak a mindenkire vonatkozó SZABADSÁGJOGOK ellen, a jogállam alapjai ellen, mert épp az garantálja az ő szabadságukat is arra, hogy pofázzanak.

Ez Magyarországon eleve el volt baltázva. A rendszerváltás nagy rózsaszín ködében megrészegedve, a magyar liberálisok nem tudatosították soha senkiben, hogy a SZABADSÁG nem egy alanyi jogon járó mennyei manna, nem égből pottyan ajándék, hanem olyan ÉRTÉK, amiért az emberiség történetében rengetegen harcoltak és haltak meg, amiért forradalmárok ontották a vérüket (magyar földön is, 1848 hőseitől kezdve), és ami KÖTELEZ is.

Elbaromkodtak a marihuána legalizációjával, miközben ALAPVETŐ emberi jogok sem voltak rendben az országban. Erőltették a melegparádékat, miközben a sajtó- és szólásszabadság sem volt még garantálva megfelelően (hogy mennyire nem, azt most látjuk: amikor egy délután alatt lehet sajtótörvényt változtatni).

Az ócska ingyencirkuszok mellett elmulasztották tudatosítani az emberekben, hogy a szabadság, és az azért küzdő liberalizmus ÉRTÉK. Ahogy érték a konzervativizmus is, másfelől, természetesen.

Ráadásul önként hozzájárultak a nemzeti értékek kisajátításához is, mert jobban esett a felvilágosult nyugatos szerepében tetszelegni.

Kb. Göncz Árpád volt az utolsó liberális Magyarországon, aki még gondolt valamit a határon túli magyarokról is például, és adott esetben az ő szabadságjogaik is izgatták a liberalizmusát.

Magyarországon a liberális és baloldali tábor is átengedte a magyarság fogalmát a velük szemben álló gátlástalan politikai opportunistáknak, hogy azok hagymázas nemzeti lózungok és trikolórok mögé bújtatva tudják szépen eladni akár a nemzetárulást, a korrupciót, a nepotizmust, a demokrácia szétverését is.

Miért kellett ezt hagyni? Miért vállalta a liberális oldal a nemzetietlenség szerepét, amit ráerőltettek?! Miért nem utasították vissza?

A szomszédos országokban léteznek "NEMZETI Liberális Pártok".

Nálunk mi "nemzeti"? A dohánybolt (ami a trafikmutyi megtestsülése), a Nemzeti Együttműködés Rendszere (értsd: kleptokrácia, maffiaállam, illiberális autokrácia), a Nemzeti Földalapkezelő (lásd: földmutyi), a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (vagyis az illiberális kleptokraták utánpótlásnevelő, agitációs és propagandaintézete), stb.

Máshol meg a Liberális Párt a nemzeti!

Valahol ott kezdődik a folyamat, amikor nem teszem ki a kokárdát, mert "azok" kiteszik, amikor nem veszek fel többet magyaros ruhát, mert "azok" bocskaiban grasszálnak, amikor nem járok el táncházba többet, mert a táncházmozgalom fideszes privilégium, amikor elfogadom, hogy előbb kimondják, "a haza nem lehet ellenzékben" (mert akkor is ők a "haza", ha a haza polgárinak többsége leszavazza a bűnbandájukat), vagy amikor szó nélkül elnézem, hogy a "haza" kétharmadot kap 44-48%-nyi szavazó felhatalmazásával!

Amikor "cikinek" érzem a magyarságom büszke felvállalását, csak azért, mert illiberális tetvek is felvállalják (mintha az engem minősítene!), és inkább nem teszem ki a kokárdát. Amikor ÁTENGEDEM a hazát, a nemzet fogalmát a legalantasabb ködevőknek és habzószájúaknak, hogy majd ők mondják meg nekem, magyar vagyok-e vagy sem!

Ez a tragikus jelenség kifejezetten magyar kudarc: a magyar liberálisok hathatós passzív hozzájárulásával sikerült kikavarni egy olyan hamis konstellációt, amiben Mészáros Lőrinc a nemzeti, Orbán Viktor és maffiakormánya "a haza" (amely nem lehet ellenzékben), a trafikmutyi, a földmutyi, a tomboló korrupció a MAGYAR és a NEMZETI ügy - ellenben a szabadságszeretet gyanús, hazafiatlan, nemzetietlen dolog, veszélyes, magyartalan nyugati befolyás...

Ezt a liberálisok MEGENGEDTÉK, ELNÉZTÉK és néha még büszkén vállalták is, mint egyféle félreértelmezett nyugatos-urbánus felsőbbrendű státusz dicsőséges megnyilvánulását.

Hát itt az eredmény: szitokszó lett liberálisnak lenni, és lassan szitokszó a szabadság fogalma is.

Nagyon szomorú, hogy azt kell mondanom: ebben a magyar liberálisok (a korai Orbán Viktortól a késői Kuncze Gáborig) maguk is vétkesek, nem is kicsit!

Ameddig a saját hibájukkal nem néznek szembe, addig pedig megújulni sem fognak soha! Az harmatgyenge vigasz, hogy a Fideszre mutogatunk és elmondjuk, mit hibáztak ők velük szemben.

A szabadság ellenségei aljasok és kirekesztőek, enyomó hajlamaik vannak és gátlástalanul hazudnak, korruptak és gátlástalanok. OKÉ. Ezt tudtjuk. Mindig is azok voltak, mindig is azok lesznek. DE MI MIT TETTÜNK önmagunkért és ellenük, mit tettünk a SZABADSÁGÉRT?!

Kardot ragadtunk, mint 1848 hősei? Szembenéztünk a zsarnoksággal, mint 1956 hősei az orosz tankokkal?

Vagy nyafogtunk a belvárosi fotelünkben, hogy elnyomnak minket, kirekesztenek a nemzetből is, miközben bal kézzel összegyűrtük és szemétre dobtuk a kokárdát, megelégedve a nyugatos felsőbbrendűséggel, vagy csomagolni kezdtünk, hogy elhagyjuk Magyarországot - ahelyett, hogy jobb hellyé tegyük?!

Ezen kellene nagyon elgondolkodnunk, ha igazi, büszke, erős magyar liberalizmust szeretnénk itt valaha is, amely szembe mer szegülni a zsarnoksággal és ki meri mondani, hogy A MAGYAR SZABADSÁG ELLENSÉGEI A MAGYARSÁG ELLENSÉGEI. Az illiberalizmus NEMZETÁRULÁS, AKKOR IS, HA NEMZETI SZÍNEKBE ÖLTÖZTETIK!