A 80-as évek Magyarországa szerintetek civilizáltabb és intelligensebb társadalom volt, mint a mai Magyarország? Főleg azok válaszát várom, akik már éltek akkoriban tiniként vagy felnőttként.

Szerintem nem volt "civilizáltabb", de intelligensebb talán igen. Pontosan azért, amit itt már említett valaki: mert akkoriban még többet olvastak az emberek úgy általában, és nem az agyrongáló sorozatokat és valóságshow-kat bámulták reggeltől estig. Amennyire vissza tudok emlékezni, minden nap csak egy sorozatból adtak le egy-egy részt a tévében, pl. csütörtökönként volt a Szomszédok, vasárnap este valami krimi stb.

A gyerekek közül is sokkal többen olvastak (és a kicsiknek meg a szülők meséltek, olvastak), mese is alig volt a tévében, csak esténként egy-egy, meg hétvégén plusz egy-kettő talán.

Azt meg már kutatások igazolják, hogy teljesen másképpen fejlődik az a gyerek, akinek olvasnak és aki olvas, mint az, amelyiknek nem. Előbbinek sokkal gazdagabb lesz a szókincse, jobb a fogalmazási készsége és a szövegértése stb. Az írott mese fejleszti az agyat, a tévé viszont passzív befogadásra szoktatja. Tudnám még sorolni, de ez a lényeg: olvasott ember általában intelligensebb is lesz.

Persze mindig is voltak "bunkók", írástudatlanok stb., de úgy általánosságban gondoltam.

És akkor még az érettségi tényleg jelentett valamit, nem volt sok embernek; manapság már jóformán bárki le tud érettségizni, aki akar. A felsőoktatásban is sokkal többen tanulnak mostanság, arányaiban sokkal több a diplomás, mint akkor. - De ez sajnos nem azt jelenti, hogy most okosabbak, intelligensebbek lennének a középiskolások, hanem azt, hogy _sok helyre_ (de természetesen nem mindenhova) sokkal könnyebb bejutni.

Például akkoriban az egészségügyi szakközépiskolákba nem vettek fel kettes-hármas tanulókat, mint most. És a tanárképzőkbe sem lehetett kettesekkel bejutni, mint most.

Nem voltak olyan "gyűjtőiskolák" sem, mint amik most vannak, akik _kötelesek_ felvenni a 8.-ból érkező bármely gyereket, a tanulmányi eredményétől függetlenül. Tehát az általánost végigbukdácsoló gyerek régen elment dolgozni, mert sehova nem vették fel; most meg megy szakmunkásképzőbe, így persze legalább lesz egy szakmája jó esetben, nade ettől még nem lesz intelligensebb...

Szóval a leírtak miatt gondolom úgy, hogy régebben magasabb volt az átlagintelligencia.

Azt aláírom, hogy többet olvastak az emberek, azzal viszont nem értek egyet, hogy intelligensebbek voltak a 80-as években. Mondom ezt úgy, hogy én igazi könyvmoly vagyok, nekem kifejezetten fáj, hogy a mostani fiatalok, köztük a saját gyerekeim is jóval kevesebbet olvasnak. Helyette viszont rengeteg információt gyűjtenek be az internetről, sokkal könnyebben tanulhatnak nyelveket, mint mi anno, az egyik fiam pl. kisiskolásként angol nyelvű cikkeket, előadásokat olvasott és nézett a csillagászatról, mert érdekelte, aztán átnyergelt az animékre, japán kultúrára, utána a mozgóképes művészetre, nyolcadikban hobbiból elképesztően jó filmkritikákat írt. Az érdeklődő gyerekeknek ma már nemcsak a helyi könyvtár van, sokkal gyorsabban tudnak begyűjteni naprakész és rendkívül széleskörű tudásanyagot, információkat, csak arra kell figyelni, hogy a kellő egyensúly meglegyen.

Ami pedig a felsőoktatás színvonalát illeti: a gimis osztálytársaim kb. egynegyede ment a helyi tanárképzőre, és nem az elitcsapat, épp ellenkezőleg, azok, akik máshová esélytelenek voltak. Akadt köztük, aki bukott matekérettségin, aztán a póton valahogy átevickélt. A 80-as években a tanárképző és a közgáz volt a felsőoktatás vicckategóriája, nagy-nagy tisztelet a kivételeknek.

Az igaz, hogy a net nagyon hasznos lehet. De csak lehet... Ahogy írtad, "az érdeklődő gyerekek számára".

Viszont a többség - legalábbis az én környezetemben - nem információszerzésre használja, hanem különböző játékokkal játszik órákon át, zenét hallgat (vagy zenének nevezett "valamit"), csetel a Facebookon vagy más közösségi oldalakon, viccesnek gondolt (vagy bármilyen idióta témájú) videókat bambul, képeket nézeget, paintezik, filmezik, semmitmondó videókat készít saját magáról (vagy párban a semmiről beszélgetőseket), és töltögeti fel a YouTube-csatornájára.

Az is igaz, hogy már régebben sem a legjobbak mentek tanárképzőbe. De az akkori leggyengébbek meg sehova sem mentek, mármint felsőoktatásba, hanem szépen elkezdtek dolgozni az érettségijükkel. Most meg már szinte bárki mehet, olyan alacsony pontszám kell, még az államin is, a fizetősön meg még alacsonyabb.

A legújabb pontrendszert nem ismerem, de az előzőnél 120 pont volt a maximum (tehát ha valakinek minden tantárgyból ötöse volt), ehhez még lehetett pluszpontokat szerezni pl. nyelvvizsgáért, így a maximum 144 lett, ha jól emlékszem. Tanítóképzőbe meg már 72 vagy 74 ponttal be lehetett kerülni. Úgy tudom, az elmúlt években még alacsonyabb lett a léc. Ha ez így folytatódik, akkor már a szín kettesek is mehetnek tanítani. :(

Még az jutott eszembe, hogy régen talán többen jártak kulturális programokra is, színházba, komolyzenei koncertre. Mondjuk én speciel nem vagyok oda a színházért, csak ritkán járok, és koncertre is, pedig szeretem a klasszikusokat és a színvonalas könnyűzenét is, az operát és operettet viszont nem... :D

De sokan már az irodalmi és zenei "alapműveket" sem ismerik, és az iskolában tanult írók, költők, zeneszerzők közül is csak néhány névre emlékeznek.

Az, aki most csak játékra meg chatelésre használja a netet, a 80-as években bandázott volna kint a haverokkal olvasás helyett.:-) Ezért is írtam azt korábban, hogy nem gondolom, hogy a képességekben, átlag intelligenciában különbség lenne. Egy y, pláne z generációs fiatal nagyon sokban különbözik a 80-as évek fiataljaitól, de ez sokkal inkább szemléletben, viselkedésben mutatkozik meg. Azt érzékelem, hogy hihetetlenül felgyorsult az életünk, teljesen mások a kommunikációs szokások, bizonyos szempontból sokkal hamarabb érnek a mostani gyerekek, bizonyos szempontból viszont a mi fogalmaink szerint jóval később. No mindegy, nem akarok itt részletes fejtegetésekbe belemenni, különösen, hogy én csak nagyon érdeklődő laikus vagyok a témában, elsősorban a saját gyerekeim miatt.:-) Nem könnyű megérteni egymást ma a különböző generációknak, 8-10 év is elképesztő változásokat hozott. Van y és z generációs gyerekem is, de néha olyanok, mintha két külön bolygóról jöttek volna, ugyanígy a társaságuk is. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fogunk látni tőlük úgy 35-40 éves korukban.

A továbbtanulással kapcsolatban igaz, hogy viszonylag könnyű bekerülni, az már más kérdés, hogy rengetegen ki is hullanak aztán a rostákon. Távolról sem lesz mindenki diplomás, aki elkezd egy egyetemet. A mostani rendszernek azért nagy előnye, hogy sokkal rugalmasabb, mint a régi volt, egyáltalán nem tartom bajnak, ha szélesebb körben elérhető a felsőoktatás.