Hogyan ereszthetne gyökeret a Közép-Európai eszme?

Na, elértünk a szokásos részhez.

,,Ti nem ezt tanultátok, ti nem értetek hozzá". Ez lenne a válaszod bármit is írnánk.

Milyen zagyvaságokat hordasz itt össze kérdező?

Közép-Europa népei köszönik szépen de megvannak és sokkal inkább EU-pártiak.

Nincs egységes Közép-Európa eszme. A közép-európai államok népei történelmi okokból kifolyólag inkább ellenségesek lennének egymással, ha az EU nem lenne, nem puszipajtások. A Mitteleuropa gondolat egy német nagyhatalmi törekvés volt, német dominanciájú Közép-Európáról szólt.

Emellett óriásiak a különbségek. Ausztria vagy épp Csehország integrálódott a nyugati világba, nyugati országokról van szó tulajdonképpen. Szlovénia szintén.

Ezek az államok jól megvannak az Unióban. A többi közép-európai ország értelmisége és nyelvet ismerő munkaereje pedig folyamatosan vándorol ki Nyugatra, nem rendelkezünk olyan gazdasági és társadalmi potenciállal, ami ezeket az országokat felhúzná, hiába fognak össze. Az etnikai kérdések szintén tisztázatlanok.

A nyugati országoktól való gazdasági függőségünk dettó. Hiába a közös királyok, semmi jelentősége nincs manapság, az országot német, francia, svájci és osztrák cégek hálózzák be, nem lengyelek, csehek vagy románok. A modern kori nemzetközi kapcsolatok nem középkori királyokon meg földrajzi közelségen, hanem ezeken a vállalatokon és az általuk produkált számokon múlnak.

A Visegrádi Négyeknél szorosabb együttműködésre nincs itt reális esély, pláne ha ejteni kéne hozzá az Uniót.

Ti Magyarországon ezt egy kicsit idealistán gondoljátok el. Valójában ilyesmi több okból is nehezen megvalósítható:

1. Nem létezik olyan, hogy "közép-európai eszme". Ilyen ESZME nincs, vagy csak nagyon ködösen, zavarosan, homályosan, egyesek fejében - és mindenki mást ért alatta.

Valójában európai (páneurópai) eszme van, több évszázados gyökerekkel, sőt, ha a katolicizmus által összefogott Nyugat történelmi gyökereit nézzük, akkor évezredes gyökerekről beszélhetünk. Ez az eszme, az európai népek testvériségének, szolidaritásának eszméje túlmutat a gazdasági érdekeken és pontosan le van fektetve az EU alapokmányában, immár lassan fél évszázada a gyakorlatban is létezik, jól vagy rosszul.

Közép-európai eszme viszont nem létezik, ez legfennebb egy törékeny érdekszövetség lehetne, aminek nincsenek közös értékrendbeli, eszmei alapjai, egy pár évszázados közös birodalmi múlt megfakult emlékét leszámítva.

2. A közös történelem a közép-európai népeket egyelőre inkább megosztja mint egyesíti. Sajnos a kölcsönös területfoglalások, elnyomások, elnemzetietlenítő, asszimilációs politikák történelme az elmúlt 150 év.

A Habsburgok asszimilációs, elnémetesítő politikájára "válaszul" a kiegyezés után a magyarok elmagyarosító törekvésekkel "válaszoltak" (azaz a saját kisebbségeiken verték le azt, hogy korábban őket is elnyomták), amire Trianon után a románok, szlovákok stb. szintén elrománosító, elszlovákosító stb. politikával válaszoltak, immár évszázados sebeket okozva a határon túli magyar közösségeknek.

A mi egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, március 15 az osztrák elnyomás elleni küzdelemre emlékeztet, egy döntően Habsburg-ellenes forradalom emlékünnepe.

A románok legnagyobb ünnepe ehhez képest minket sért, mert Trianonra emlékeztet: december 1-én Erdély Óromániával való egyesülését ünneplik.

Csehországban és Szlovákiában máig nem törölték el a Benes-dekrétumokat (tehát érvényben levő, csak nem alkalmazott törvény), nemhogy elhatárolódtak volna tőlük és bocsánatot kértek volna a németektől és a magyaroktól. Németország, Ausztria és Magyarország számtalanszor tiltakozott ezügyben - eredménytelenül.

A szlovák nyelvtörvény durván korlátozza a magyar, ruszin és a töredékeiben megmaradt német közösség anyanyelvhasználti jogait. És így tovább.

3. Az érdekek NEM KÖZÖSEK valójában, csak itt-ott, néha találkoznak.

A lengyelek és románok mélyen gyökerező oroszellenessége a balti államokéval vetekszik (szintén történelmi gyökerekre visszavezethetően), és ez pédául teljesen összeegyeztethetetlen volna a magyar kormány oroszbarát politikájával. A románok franciás kultúrája a magyarok németes kultúrájával, a szlávok sajátosságaival nehezen összeegyeztethető, külpolitikai szinteken is mások az elköteleződéseink is.

4. A kelet-nyugati megosztottság ezen a tömbön belül a legerősebb valójában.

Közép-Európa nagy kulturális ütközőzóna, ahol a kulturális törés a mai napig a keleti és nyugati orientáció között feszül, amit nemcsak az aktuálpolitika, de annál mélyebben fekvő, például vallási gyökerek határoznak meg: a keleti és nyugati kereszténység ütközőzónájában a mai napig erős feszültségek generálódnak az ortodox keresztény és a nyugati keresztény tömb között, ami nem is olyan régen eszkalálódott utoljára a délszláv háború idején (a katolikus horvátokat az ortodox szerbektől és a muzulmán bosnyákoktól a gyakorlatilag szinte közös nyelv ellenére a vallási és kulturális különbségek választják el mélyen, ami a külpolitikára is kihat: a horvátok magyar- és németbarát nyugatossága a szerbek oroszbarát keleti-ortodox kultúrája és a bosnyákok törökbarát szunnita muszlim kultúrája között máig jelentősek a feszültségek). De hasonló törésvonal érezhető Erdélyben a nyugati keresztény kultúrájú magyarok és németek, illetve a keleti kereszténységhez tartozó, mélyen ortodox románság között...

5. HARMATGYENGE SZÖVETSÉG volna egy ilyen közép-európai hatalomkoncentráció, amey gyakorlatilag sem a nyugati hatalmi tömbbel (EU), sem a keleti hatalmi tömbbel (Eurázsiai Gazdasági Unió) nem tudná felvenni a lépést.

A maga mintegy 60 millió össz-állampolgárszámával a nélküle is 500 millió körüli EU-hoz és a 250 millió körüli összlakosságú Eurázsiai Gazdasági Unióhoz képest is egy jelentéktelen terület lenne, ráadásul borzasztóan gyenge és ütőképtelen hadsereggel (talán a román a térség legerősebb hadereje, de még az is a mákvirág kategória), gyengébbnél gyengébb nemzeti valutákkal (forint, hrivnya, leva, zloty, lej, stb.), pangó nemzetgazdaságokkal, kicsi piaccal.

Egy ilyen középeurópai katyvasz-szövetség sem azzal a gazdasági erővel és hatalmas közös piaccal nem rendelkezne, mint az EU, sem olyan erős valutával, mint a font, az euró vagy a svájci frank, de olyan gáz- és kőolajkészletei és hadereje sem volna, mint az Oroszország uralta Eurázsiai Uniónak.

Kb. semmit nem tudna felmutatni, kínálni a nyugatnak sem és a keletnek sem, hacsak piacot nem a termékeik számára...

Épp emiatt:

6. Egy ilyen szövetség valóban csak ŐRLŐDNI TUDNA a két nagy malomkő között, szinte gyarmati kiszolgáltatottságban a nyugati befektetőknek és a keleti energiakonszerneknek (orosz gáz, atom, kőolaj), teljes alávetettségben és kiszolgáltatottságban a nála nagyobb és erősebb hatalmi tömörülésekkel szemben, amelyek nem sokáig néznék jó szemmel a kelet és nyugat közti lavírozást, és előbb-utóbb újra a FEJÜNK FÖLÖTT EGYEZNÉNEK MEG, mint annó, és egymás közt osztanák fel ezt régiót újra keleti és nyugati érdekeltségekre, csatlósállamokra, a megkérdezésünk nélkül, természetesen.

Szóval ez az egész úgy marhaság ahogy van - csak üres politikai szlogenek szintjén létezhet.

Ja és bónuszként: a közép-európai népek, különösen a volt kommunista utódállamok fejletlen, rossz politikai kultúrája is lehetetlenné tenne egy ilyen összefogást.

Pédául hogy születnének a döntések?

Két lehetőség van:

1. Csak teljes konszenzussal - ilyen konszenzus szinte soha semmiben nem jönne létre, max egyedül a migráció elutasításában, de ezen fölül zéró. Gyakorlatilag kiüresedne, döntésképtelenné válna a szövetség.

2. A tagállamok egyszerű vagy minősített többségével. Ehhez létre kellene hozni egy Brüsszelhez hasonló bürokráciát, amely felügyeli a közös döntések betartását és egy saját közép-európai bíróságot, amely a tagállamok peres ügyeit intézné.

Sajnos a vége az lenne, hogy a történelmi hagyományokból adódóan senki nem tartaná be a közös döntéseket, ha azok nem tetszenek neki.

Valójában ugyanezek az országok azok, amelyek az EU-ban sem tudnak viselkedni, nem értik a demokrácia alapjait sem és nem fogadják el, ha leszavazzák őket.

Lásd az egyoldalú magyar vétót az EU-Afrika csúcson, a közép-európai országok ellen zajló kötelezettségszegési eljárásokat és pereket, vagy épp a kvótapert, amit Szlovákiával együtt elvesztettünk. (Magyarország és Szlovákia nem tartott be egy demokratikusan hozott közös döntést, amit NÉGYÖTÖDÖS többséggel szavazott meg a tanács, 23 igennel, 4 nem és 1 tartózkodás mellett, holott minősített többség is elég lett volna hozzá).

Ha az EU-ban sem tartják be ezek a posztkommunista államok a közösen hozott, demokratikus döntéseket, egy Közép-Európai Unióban még annyira sem tartanák be, már csak a történelmi ellentéteik miatt sem:

Na persze, majd a románok diktáljanak nekünk! Vagy az osztrákok a cseheknek! Vagy a szerbek a horvátoknak! Vagy a szlovákok a lengyeleknek!

Folyamatosak lennének a kötelezettségszegési eljárások és perek, mert még az EU-s pénz sem lenne zsarolóeszköznek, hogy a tagállamok betartsák a részvételükkel, demokratikusan meghozott közös döntéseket.

Mindig lesz egy vagy két tagállam, akinek a többi véleménye nem tetszik, mást akar, és az alacsony politikai kultúra miatt egyszerűen nem fogják betartani a közös döntéseket, ahogy az EU-ban is képtelenek a normális, demokratikus együttműködésre.