Volt olyan a tortènelemben, hogy Magyarorszàg volt Europa legnagyobb kiràlysàga?

*2

Akkor hogy számolnál el a török hódoltsággal, azt követően pedig a Habsburg-uralommal? :)

"A Magyar mindig is egy egyesult kiràlysàg volt, erosen kozpontositot ahol a nemeseknek nem volt nagy hatalmuk."

Hát én azért ilyet nem jelentenék ki, mert gyakran komoly hatást gyakoroltak a dolgok alakulására.

Kérdésre visszatérve nem, mivel a Német-Római Birodalom egységes volt nagyjából a Stauff-ház bukásáig, ami 1250-ben következetett be. Ekkor már keleten az Aranyhorda uralta terület jóval hatalmasabbak volt.

Szóval nem tartom valószínűleg, bár lehet egy-két évig valóban volt ilyen 1000-1200 között.

"Magyarország mindig is Európa nagyhatalma volt."

Ezért nem avatkozott bele az európai politikába a második morvamezei csata után.

"Jelenleg is ez van, Magyarország Európa legnagyobb királysága."

Jelenleg azért már nem annyira. Az Első Világháború idején erősan megnyirbálták. Szerintem ma már nem vezető nagyhatalom.

Először is nem feudalista, hanem feudális.

Másodszor a Magyar Királyság középkori történelme során sohasem volt erősen központosított, viszont kifejezetten gyakoriak voltak a belső hatalmi harcok, trónviszályok (Orseolo Péter - Aba Sámuel, I. András - I. Béla, Salamon - I. Géza és I. László, és ez csak a XI. század). Tulajdonképpen az Árpád-korban a királyi hatalom (melynek alapja a feudalizmusban a földbirtok volt) gyakorlatilag folyamatosan csökkent, mert a trónkövetelők híveik megnyerése érdekében eladományozták a királyi birtokokat (volt idő, amikor az ország területének csupán 20%-a maradt királyi kézben). Mivel ezekből az adományokból a főurak nem egyenlő mértékben részesültek, soraikból kiemelkedtek a bárók, akik idővel már több vármegyényi összefüggő terület uraivá váltak, befolyásuk alá vonták az ott élő, kisebb birtokokkal rendelkező nemeseket, az egyházi birtokok egy részét is, valamint saját udvartartásuk, hadseregük volt, gyakran önálló külpolitikát folytattak, miközben a királyi cím szinte csak névlegessé vált. Az olyan oligarchák, mint pl. Csák Máté (aki a XIV. század elején 14 vármegyét, ezzel együtt 50 kastélyt és erődöt birtokolt, valamint saját pénzt is veretett) rablógazdálkodást folytattak, azaz a rövidtávú haszonszerzés érdekében igyekeztek minél több bevételt kisajtolni birtokaikból. Emiatt az ország a szétesés szélére sodródott.

Károly Róbertnek sikerült megerősítenie a központi hatalmat, az ő és fia, Nagy Lajos uralkodása idején mondhatjuk, hogy Magyarország regionális nagyhatalomnak számított. Ebben a korban - eltekintve néhány Erdélybe történt tatár betöréstől - ellenséges hadsereg nem lépett Magyarország területére, és a Magyar Királyság minden irányba támadó hadjáratokat vezetett - nagyrészt sikerrel. E korszakban Magyarország katonai téren kétségkívül minden szomszédjánál erősebb volt. Ezt követően Mátyás idején az ország átmenetileg kulturálisan felzárkózott a Nyugathoz, a mohácsi csatavesztés után azonban politikailag és katonailag is szinte teljesen széthullott.