Milyen előnyöket ad a gender szak, jelentsen bármit is a kifejezés?

Wow... :D A gender szak jó esetben nem nevvel senkit "nemtelenül" mivel, hogy oda 18 évesen kerülsz. :D Ilyen alapon a töri szakon mi azt tanuljuk, hogy DEUS VULT!

Annyit csinál a genderstudies, hogy külön választja a társadalmi és biológiai nemet. Gyakorlatilag radikális feministák. Ami így persze politikai irányzatnak és nem tudománynak hat de hát erről van szó.. :D Egyszer volt szerencsém egy gender előadáshoz a DE-n... 20 percig tök normális volt a nő utána viszont a maradék 90 percben azt hallgattam, hogy mekkora mocskos péniszbűnöző vagyok és személyesen én felelek a nők fene mód elnyomásáért a fejlett nyugaton. :D

Érdekes módon valahogy őket sosem bántja az arab vagy afrikai nők helyzete csak a saját maguknak akarják kikaparni a gesztenyét. :)

Tudom előnyöket akartál.. őőőőőőőőő: ha nincs elég jó memóriád a jogi karhoz, nem vagy eléggé strapabíró egy orvosihoz, nem vagy elég jó a számokkal egy csillagászat, infó, mérnök stb szakhoz, nem vagy eléggé őrült egy japanológiához, vagy csak nem jegyzel meg könnyen általad értelmezhető dolgokat egy töri szakhoz, esetleg nem vagy elég kreatív egy filozófia / etika stb szak/szak irányhoz akkor még mindig mehetsz gender szakra. :D Végtére is diplomát az is ad.

Kedves kérdező, mielőtt a kérdésedre válaszolnék, először is tisztázzuk, hogy mit NEM jelent a genderelmélet, a társadalmi nemek kutatása:

Azt kérdezed: "milyen előnyöket ad az, ha nemtelenül szocializálódik valaki?"

A válasz az, hogy SEMMILYENEKET, és a genderelmélet SOHA nem állította azt, hogy nemiség nélkül (ahogy te írod, helytelenül: "nemtelenül" - ez a szó egész mást jelent a magyar nyelvben, nyevtörténeti eredete nem a nemiségre, hanem a nemességre vezethető vissza, aki nemtellen, az nem nemes(lelkű), tehát nem arról van szó, hogy androgün).

A genderelmélet az átalad leszűrt csacskaságnak éppen az ELLENKEZŐJÉT ÁLLÍTJA:

azt, hogy NEM LEHET nemiség nélkül szocializálódni, a nemiség egy alapvető, megkerülhetetlen szociális tényező, sok esetben gondolkodunk a világról "nőesség" - "férfiasság" tengelyen.

Nagyon so nyelv létezik, amelyik már a nyelvtana szintjén is hímnemű, nőnemű, semleges nemű dolgokra tagolja a világot, azaz nem mindegy például az angolban, hogy valaki vagy valami "HE", "SHE" vagy "IT".

A nyelvi nemek kategóriájából kiindulva jöttek rá a szociológusok, hogy társadalmi nemek is léteznek, és a nyelvi nemek mintájára nevezték el őket a GENDER kifejezéssel (amit az angol megkülönböztet a biológiai nemtől, azaz a SEX fogalmától), pontosan azzal a kifejezéssel, amit a nyelvészet is használ a nyelvtani nemek megnevezésére.

Tehát akárkitől is hallottad azt a végtelen butaságot, hogy a genderelmélet a nemek nélküliségről vagy a nemek levetkőzéséről szól, felejtsd el gyorsan, ha valóban kíváncsi vagy rá, hogy mit jelent.

Természetesen te döntöd el, hogy a genderelmélet lényegét, kutatási területét, mibenlétét illetően ismereteket akarsz-e szerezni vagy azt HISZED el, amit azok a megélhetési politikusok és újságírók állítanak róla, akik ezt a tudományterületet nem értik, nem ismerik, soha nem tanulták, soha nem kutatták, hanem pusztán a bűnbakképzés ismert tömegpszichológiai mechanizmusának szeretnék áldozatul ejteni, mert - úgy tűnik - elfogytak vagy unalmassá váltak a választók számára az eddigi fiktív ellenségek, és most frissíteni kell a palettát. (Eszerint a genderkutatók az új migránsok, Soros-bérencek, liberálisok, szabadkőművesek, háttérhatalmak, kommunisták, álomgyilkosok, romkocsmában merengő értelmiségiek, melegek, cigányok, zsidók, arabok, muzulmánok, hazaárulók, idegenszívűek, vagy a jóég tudja micsodák, akiket épp aktuálisan utálni kell. Elég szánalmas, hogy jobb ellenségképet nem sikerült kitalálni, mint a tudósok, egyetemi szakok, egyetemek, akadémikusok...)

Az utóbbi megoldás egy HIT, ismeret nélkül, ami a valóság megismerése helyett prekoncepciókhoz, babonákhoz, tévhitekhez vezet.

Ha a valóságot akarod megismerni, akkor fogadd el, hogy ez a tudományterület NEM AZ, amit a sajtó vagy a politikum egy része állít róla, hanem az, amit a szociológusok.

Alább részletezem.

2.: Ez rendben is van. De konkrétan hol itt a tudomány?

A gender egyszerűen képtelen a szimbiózisra más tudományokkal. Sosem azok kiegészítésére törekszik hanem "cáfolására" már amennyire telik tőle.

Mint ideológia, politikai irányzat van létjogosultsága, mármint miért ne? Erről szól a demokrácia mindenkinek joga van a saját véleményéhez akkor is ha az szerintem egy ordas nagy baromság, nem az én értékrendem határozza meg a jogállamiság fogalmát, szerencsére. :D

Mint ideológia, politika valami fura ezoterikus fasizmusra emlékeztet az előbbi megkérdőjelezhetetlen, zárt rendszer az utóbbi pedig leegyszerűsít mindent 2 végpontra és erre a konfliktusra húzza fel az egész történelmet. A világon nincs kellemetlenebb dolog mint pl gendertörténelmet végig ülni 1,5 órában.. :D

Szóval mit kutat a genderelmélet pontosan? A TÁRSADALMI NEMEKET.

1. A TERMINUSRÓL: mint fentebb említettem, magát a kifejezést a nyelvészetből kölcsönözték, amely más szóval illeti a biológiai nemet és az ezzel összefüggő, de NEM AZONOS nyelvtani nemet.

Sajnos a magyar nyelv, amely nem használ nyelvtani nemeket, nem tudja pontosan lefordítani ezt a kifejezést, bár természetesen a magyar nyelvészeti szakirodalom is tud a más nyelvek esetében létező nyelvtani nemekről.

A magyarban azonban nem létezik külön szó a biológiai nemre (sex) és a nyelvtani, társadalmi, stb. nemiségre (gender), ezért nehéz pontosan fordítani a kifejezést.

Azért nagyon fontos megérteni, mi a különbség a biológiai nem és a nyelvtani nem között, mert érthetőbbé teszi azt is, hogy mi a különbség a biológiai és a társadalmi nem között. A kettő között mindig van összefüggés, de NEM AZONOSSÁG.

Hasonló a dolog, mint egy SZÓ, annak JELENTÉSE és KONNOTÁCIÓI közti viszony. Minden szónak van szóalakja (ez maga a jeltest), denotátuma és konnotátuma is.

Ha azt mondom, "ERNYŐ", akkor ez először is egy SZÓ, ami csak a magyar nyelvben jelent valamit, minden más nyelvben csupán egy E, egy R, egy NY és egy Ő hangzó értelmetlen egymás után illesztését jelenti, nem hordoz JELENTÉST.

A magyar nyelvben kiejtve a szót gondolhatok egy konkrét székre, de ha nem egy konkrét székre használom, akkor is kirajzolódik a lelki szemeim előtt a SZÉK ABSZTRAKT FOGALMA, egy ülőalkalmatosság, ami millió féle képpen nézhet ki, mégis egységes fogalmat alkot a fejemben. De társíthatok hozzá még további számos másodlagos jelentéseket, a "szék", mint a király, a püspök, az ispán széke vagy trónja behozza a "központ", "főváros", "hatalom" konnotációkat is (székhely, székesegyház, székesfőváros, szentszék, esküdtszék, közigazgatási értelemben vett "szék", stb., amelyek másfelől mind visszavezethetőek egy konkrét székre, ha ugyanis belépek egy székesegyházba, ott valóban megpillanthatom az oltár mellet a püspök trónját, fölötte a címerével, egy trónteremben is megtalálom azt a bizonyos széket, amely a hatalom szimbóluma, és valaha egyszer hasonló, konkrét székek miatt lett székhely a székhely, esküdtszék az esküdtszék, stb.).

Tehát egy adott szó mindig ÖSSZEFÜGG ugyan, de NEM AZONOS a JELENTÉSÉVEL, pláne a konnotációival. Még a szék fogalma sem azonos egy konkrét székkel.

Nem tudom, tudsz-e követni...

Tehát, amikor azt mondom: FÉRFI, FÉRFIASSÁG, akkor KÉPZETEK keletkeznek a fejemben, és képzetek keletkeznek a fejemben akkor is, ha azt mondom, NŐ vagy NŐIESSÉG.

Ezek a képzetek változnak aszerint, hogy milyen TÁRSADALOMBAN, milyen KULTÚRÁBAN élek, mi a szociális helyzetem, stb.

Ma is vannak kultúrák, amelyekben a férfiasság jelentheti akár ezt is: [link] - hogy szélsőséges példát említsek. Ez az adott kultúrában, társadalomban egy hagyományos (konzervatív) férfiideál. Ugyanebben a kultúrában sikítva menekülnének a nők ettől: [link] vagy ettől: [link]

- míg utóbbi Európában a legáltalánosabb férfiideál.

Ugyanígy, ha azt mondta, hogy "NŐ", bizonyos korokban és kultúrákban a nyelvhasználó lelki szemei előtt:

1. Ez jelent meg: [link]

2. Vagy ez: [link]

3. Ma pedig országonként, kultúránként változóan ezek: [link]

Országonként, kultúránként, társadalmi rétegenként változóan, attól függően, hogy az adott társadalom milyen képet, szerepet, funkciót, képzeteket társít ahhoz, hogy "FÉRFI" vagy "NŐ", megváltozik a FÉRFIASSÁG és a NŐIESSÉG fogalma is.

Máshol képzelik el egy férfi vagy egy nő helyté egy patriarchális társadalomban, egy matriarchális társadalomban, egy egyenjogúságra törekvő társadalomban, mint ahogy máshogy épülnek fel a monogám és poligám társadalmak, és más nemi SZEREPEKET kell betöltenie egy poligámiában (többnejűség) vagy épp egy poliandriában (többférjűség) élő társadalom "tipikus" vagy ideális FÉRFI vagy NŐI egyedének.

Ehhez a társadalmi berendezkedésben társadalmi szerepek, szerepkörök, foglalkozások, funkciók, státusok kapcsolódnak szervesen.

Ezek a társadalmi szerepek néha szorosabb, néha lazább összefüggést mutatnak a biológiai nemiséggel:

- érthetőbb például, hogy miért inkább a férfiak lesznek vájárok, kovácsok, kőművesek, ennek erősebb összefüggései vannak a biológiai nemmel és izomzattal, anatómiai felépítéssel

- kevésbé érthető, hogy miért lesznek inkább a férfiak cégvezetők, menedzserek, politikusok, pilóták, stb. - mert ez a mai körülmények között már nem indokolt fizikai vagy nemi adottságok mentén, de mégis, bizonyos társadalmakban KULTURÁLIS, TÖRTÉNELMI okai vannak, amelyek egy kulturálisan rögzült, egykori nemi KONCEPCIÓHOZ kötődnek: pár évszázada még az európai kultúrában is elvárt volt, hogy a politikai vezető egyben harcos, hadvezér is legyen, a királyi családok fiai máig magas katonai rangban állnak, kiképzéseken vesznek részt, készülve a hadsereg főparancsnoki címére, holott ez a cím már inkább szimbolikus.

A régmúltban a társadalmi és a fizikai, teti erő összefüggött, ezért ma is sok társadalom megőrizte hagyományból a vezető funkciókhoz kapcsolódó patriarchális, maszkulin képzettársításokat, annak ellenére, hogy egy mai vezető legfennebb a töltőtollat kell ügyesen forgassa, nem pedig a kardot vagy buzogányt.

Meg kell érteni, hogy szociológiai módszerekkel, tudományos módszertan alapján a társadalom rétegződése ugyanúgy kutatható társadalmi nemek szerint mint más társadalmi osztályok, rétegek szerint, és ez a kutatási irány pótolhatatlan eredményekkel gazdagítja a társadalomról való tudásunkat.

Mikor mit vár el egy férfitól, nőtől a társadalom, és mit tart férfiasnak vagy nőiesnek?

Ez sokmindentől függ: technikai, szociális, politikai fejlettégtől és berendezkedéstől, népesedési kérdésektől, stb.

Egy humánerőforrásra épülő, szaporodásra beállt társadalmi közegben a nők nem azért nem lesznek katonák, mert nem volnának ügyes, hasznos fegyverforgatók, hanem azért, mert a társadalomnak hasznosabb, ha szülnek, különösen egy iparosodás előtti, a kétkezi munkára támaszkodó társadalom esetében, ahol a gép nem sokszorozza meg az emberi erőforrást, azaz a hatékonyság csak az egyedek számával növelhető (pl. egy iparosodás előtti manufaktúra csak úgy tud többet termelni ha több munkást foglalkoztat).

Ezek a felismerések és mélyebb, szociológiai igényű kutatásuk segít jobban megismerni a társadalmat és megtalálni bizonyos, a nemi szerepekből, társadalmi nemekből fakadó problémák gyökerét.

Mondok egy klasszikus példát, ami gyakori kérdés a magyar társadalomban is: MIÉRT VÁLLALNAK KEVESEBB GYEREKET MA A PÁROK?

MIÉRT NEM AKARNAK KORÁN SZÜLNI A NŐK?

MIT LEHETNE TENNI A DRASZTIKUS NÉPESSÉGFOGYÁS ELLEN?

A fenti kérdéseket a szociológia is sokáig, a gyakorlati társadalompolitika pedig mind a mai napig teljesen félreérti és rosszul kezeli.

Sokáig ugyanis abból a hipotézisből indultak ki, hogy ez pusztán szociális kérdés, hiszen az embernek alapvető ösztöne a reprodukciós ösztön, ha jobban él, nagyobb az anyagi biztonsága, jobb neveltetést, életkörülményeket, egészségügyi ellátást tud biztosítani utódainak, majd biztosan több gyereket vállal.

Sok állam, köztük a magyar is ezen a tévúton haladva kizárólag gazdasági eszközökkel igyekez ösztönözni a gyermekvállalásra (CSOK, családi pótlék, segélyek, adókedvezmények, stb.).

A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az ilyen gazdasági és anyagi öszönzők vagy hatástalanok, vagy elenyésző hatásúak, demográfiai trendek megváltoztatásához nem elégségesek.

Sőt, a hatásuk bizonyos fokon túl épp ellentétes: a szociálisan leszakadó rétegek körében töretlen a gyermekvállalási kedv, az egyre módosabb rétegek körében csökken a gyerekek száma.

Bizonyos társadalmak erre megpróbálják azt mondani, hogy jó, akkor forgassuk vissza az idő kerekét, próbáljunk meg úgy tenni, mintha ez itt nem a XXI. század volna, mintha nem lett volna iparosodás, nem történt volna meg számos társadalmi, politikai, techikai, szociális és szexuális forradalom.

Ez a gyakorlatban soha senkinek sem sikerül, csúfos kudarcokat halmoznak ezen a téren a társadalompolitikusok.

Mi a baj alapvetően ugyanis? Az, hogy a NŐISÉGRŐL változtak meg visszafordíthatatlanul a fogalmaink, és ebben háttérbe szorult az anyaság aspektusa, az egyenjogúságból adódóan elvárttá vált a karrierépítés, nagyfokú önállóság, tanulás stb. a nőkkel szemben is, és ezt nem lehet visszaforgatni.

Érdekes példa azonban Izland például, ahol egy sokgyermekes női államfő megválasztása után robbanásszerűen megnőtt az addig drasztikus képet mutató gyermekvállalási kedv az országban.

Miért? Mert olyan modellt kaptak a nők, amely élő példával bizonyította, hogy lehet sikeres egy sokgyermekes családanya, akár olyannyira, hogy az ország első emberévé válik, miközben nem mond le hagyományos női szerepeiről. Ehhez persze olyan társadalmi berendezkedés is kell, ami ezt valóban lehetővé teszi és nem rugdossák ki a nőket azért, ha szülni merészelnek.

Az izlandi modell egy terjedő "recept" arra, hogy a társadalom hogyan nyerje vissza reprodukciós képességét az új, megváltozott társadalmi elvárások és a hagyományos nemi szerepek összebékítésével.

Ez például egy olyan témakör, ami a konzervatív, jobboldali embereket rendkívül érdekli, és kifejezetten a genderkutatás az egyik leghatékonyabb szociológiai tudományterület a kutatására. Számos konzervaív genderkutató (mert rengeteg ilyen van, a magyarországi hamis közhiedelemmel ellentétben) az egész életét teszi fel ennek kutatására.

Sokkal inkább a társadalmi nemek területén keresendő a fenti problémára a válasz, mintsem a gazdasági ösztönzőkben, amelyek évtizedek óta kudarcot vallottak, legalábbis önmagukban állóan.

A társadalmi nemek kutatóit Magyarországon egy, a kutatási területük apró részhalmaza mentén ítélik meg: a szexuális orientáció és identitás problematikájának kutatása mentén (mert nyilván ez is az ő kutatási területük része), holott ez egy nagyon kis szelete a társadalmi nemek kutatásának.

A magyar kormány, ha normális, épelméjű és minimálisan képzett, tájékozott emberekből állna, akkor ahelyett, hogy betiltsa ezt a szakot, inkább felhasználná saját politikai célkitűzéseinek tudományos alátámasztására és további lehetőségek kiaknázására:

nyigodtan hirdethetne olyan kutatási és doktori ösztöndíjprogramokat, létrehozhatna olyan, genderkutatókat foglalkoztató intézeteket, amelyeket saját társadalompolitikája számára gyümölcsőző módon használ fel a társadalom érdekében.

Ezer féle gazdasági ösztönző állna a rendelkezésére, amivel tehetséges, fiatal genderkutatók érdeklődését mondjuk a népesedési problémákra irányíthatja, arra ösztönözve őket, hogy mondjuk a londoni muzulmán homoszexuális szubkultúra társadalmi integrációs problémáit kutassák.

No nem mintha utóbbi kérdés teljesen fölösleges volna a globális tudomány számára, vagy ne volnának társadalmilag tanulságos vonatkozásai, ráadásul a fiatal kutatónak jobb esélyeket nyújt egy londoni konferencián való megjelenésre, vagy külföldi kutatói ösztöndíjak megpályázására - mert a magyar államtól hiába vár ösztöndíjat, lehetőséget, még az egyetemi képzése is csak tandíj ellenében volt eddig lehetséges, most meg már azt is be akarják tiltani karhatalmi eszközökkel.

Miért nem hirdet a magyar kormány tudományos konferenciát, kutatói ösztöndíjat a népességfogyás megállításának genderszempontú lehetőségeiről, okainak feltérképezéséről?

Mértnem ösztönzi a saját politikája számára közvetlenül hasznos kutatási irányok felé törekvésre a hallgatókat, ahelyett, hogy betiltsa ezeket a szakokat, azt gondolva, hogy ő okosabb a tudósoknál, és ha az ötvenes évek óta megbukott szociálpolitikai ösztönzőket erőltetve elég hangzatos politikai beszédet produkál, az majd megváltoztatja a demográfiai trendeket?

Nagyon szívesen. Egy mondatban kihagytam pár szót, így az ellenezőjét jelenti.

Valójában azt akartam írni, hogy:

"Ezer féle gazdasági ösztönző állna a rendelkezésére, amivel tehetséges, fiatal genderkutatók érdeklődését mondjuk a népesedési problémákra irányíthatja, arra ösztönözve őket, hogy AZOKAT KUTASSÁK NAGYOBB SZÁMBAN, NEM mondjuk a londoni muzulmán homoszexuális szubkultúra társadalmi integrációs problémáit."

ezoterikus fasizmus :DDDDDDDDDDD

bírom, hogy az emberekről, akik így dobálóznak a fasizmus/nácizmus/holokauszt szavakkal, általában kiderül, hogy ők állnak a legközelebb ahhoz az ideológiához.

meg azt is bírom, hogy azoknak lenne legnagyobb szükségük gender studiesra, akik soha nem fognak találkozni vele, mert még egy cikk elolvasására sem rávehetőek a témával kapcsolatban. az egyetlen baj talán a szakkal, hogy progresszív, liberális felfogású emberek fognak beiratkozni oda, és miután megszerzik ezt a tudást, a társadalom még mindig el fogja utasítani ezt a tudományterületet. nyilván szükség van a szakra, de akkor már bevezetném az iskolában is heti egy órában, hogy ne olyan szűklátókörű tahóparaszt generációt neveljünk ki, mint a mostani, akiknek még mindig meggyőződése, hogy a nők nincsenek diszkriminálva, csak mert kaptak szavazati jogot.

ment a zöld pacsi végig a kifejtős válaszolónak, meg legszívesebben a kérdezőt is felszavaznám, amiért érdeklődő, nem ítélkezik tudatlanul, és normális párbeszédet igyekszik kezdeményezni :)