Ti is érzitek a vészesen közeledő demográfiai válságot?

Túlságosan ráparáztál erre a témára, kérdező. Vagy csak egy hülye provokátor vagy.

Először is: te is leszel középkorú és idős is, jó esetben legalábbis. De erre semmiféle garancia nincs, mint ahogy arra sem, hogy nem fogod "megterhelni a hanyatló és bukás szélén álló egészségügyet" akár több alkalommal is valamilyen súlyos betegség miatt. Sok-sok fiatal és középkorú is szenved ilyesmikben, és sajnálatosan sokan meg is halnak. :(

Másodszor: A mostani nyugdíjasokat "eltartjuk" mi, dolgozók - viszont ők meg régebben, amikor még dolgoztak "eltartották" az akkori nyugdíjasokat. Ez a "felosztó - kirovó" rendszer. Láthatóan nem lesz jó a végtelenségig, változtatni kellene rajta olyan módon, hogy mindenkinek jó legyen.

Harmadszor: ha te ebből az egészből "ki akarsz maradni", előtted is nyitva a lehetőség, hogy elmenj máshova.

Jelenleg kb. 1 millióval kevesebb a lakosságszám, mint 1980-81-ben, a "csúcson". Akkor és azután pár évig alacsonyabb volt a nyugdíjasok száma talán, de a gyerekeké meg nagyon magas - az állam meg fizette a családi pótlékot, a szülési segélyt és hasonlókat. Tehát kiadás mindenképp van, csak más arányokban.

Szóval nem lesz semmi különös az országgal - feltéve, hogy NORMÁLISAN kezelik az épp aktuális helyzetet a kormányon levők, pl. a nyugdíjrendszer átalakításával, vagy szükség szerint a kiadások átcsoportosításával.

Olyan értelemben lehet vész, hogy a mai kor modern rabszolgájának alig van ereje és ideje ismerkedni, nem még gyereket csinálni és felnevelni. Egyik válaszoló azt írta hogy napjainkban jobban élünk mint régen. Ez akkor lenne így ha napjainkban meg lehetne élni napi 2-3 órás munkából, vagy havi néhány napos munkából.

Volt lehetőségem belekóstolni milyen lehetett régen az otthon dolgozó parasztemberek élete. Nem, nem hú de rossz. Mert a nap 24 órájában otthon a sajátjában dolgozhatott magának és családjának és együtt lehetett a családjával. Vagy ha még nem volt neki akkor csajozhatott. Ha rossz lett volna akkor a nyugati országokban nem maradt volna meg a mai napig is a vidéki parasztság. De a mai kor modern rabszolgája elcsesz életéből napi 8-10 órát olyan helyen ami nem is a sajátja. És egy évből dolgozik magának tán néhány hónapot. Az év többi részében eltartja az államot, a bankokat, a milliárdosokat, a számlák fizetésével a szolgáltató cégeket, stb. Munka után hazamegy, megpróbál átállni a rendes szabad magánéletére ha el nem alszik a fáradtságtól. És mikor ismerkedik? Mikor csinál és nevel gyerekeket?

Nincs itt probléma kérem, a Fidesz már kitalálta:

1. Módszeresen züllesztik és kivéreztetik az egészségügyet, így az emberek hamarabb halnak, nem kell annyi nyugdíjat fizetni

2. Fiatalok tízezrei mennek külföldre és maradnak is ott, tehát egyre kevesebb lesz az is, akiből majd nyugdíjas válik

3. Szépen emelik a nyugdíj korhatárt. Mire a mai 30-as generáció odajut, már lesz legalább 70-75 év a határ, a többség meg előbb elpatkol.

Az országgal az lesz, hogy lesz egy nagy arányú nyugdíjas réteg, akik épp csak annyit kapnak, hogy ne haljanak éhen, lesz egy képzetlen, tehetségtelen középkorú réteg, meg ezek gyerekei, akik szintén életképtelenek lesznek.

30 év múlva olyan, hogy állami nyugdíj nem lesz, ez teljesen biztos. Nem lesz miből fizetni. Így aki magának nem tett félre, az vagy dolgozni fog, vagy éhen hal. Pont ezért lett volna jó a magánnyugdíj rendszer, ahol mindenki magának gyűjtötte a pénzt. Pár generáció után leválthatta volna a felosztó-kiróvó rendszert és megszűnt volna a nyugdíjkorhatár értelme is. De persze szét kellett verni és ellopni a benne lévő pénzt...

"Ezt fejtsd ki bővebben, kérlek! Miért, hogyan vannak „elnyomva” a fiatalok?"

Diplomát szeretnél, hogy jó munkát kapj? Oké, csak fizesd a tandíjat. Államin tanulsz? Akkor írd alá a röghöz kötést, miközben nem biztos, hogy lesz itthon munkád.

Lakást szeretnél? Oké, fizesd az illetéket. Támogatás kellene? Akkor vállalj be 3 gyereket, mert egyébként nem állunk szóba veled.

Vállalkozni akarsz? Még el sem indultál, de tessék fizetni az adókat!

És kimegy az ember Finnországba és ingyen megcsinálja a diplomát. És más országban vállalkozni akar, akkor az elején minimális az adója, hogy meg tudjun erősödni.

Ez itt a gond.

A napokban hangzott el a tévében a miniszterelnöktől az hogy különféle változtatásokkal kedvezőbbé teszik a nyugdíjasok munkavállalását. Vagyis amelyik nyugdíjas nem tud megélni, hát húzzon dolgozni míg tud és él. Korábban meg a szülőtartási kötelezettségről volt szó. Annak célja is hasonló, ne az államnak kelljen az idősről gondoskodni. Az állam feladata csak a járulék beszedése és a magánnyugdíj pénztárak elkommunizálása.

Igazából a nyugdíj- és az egészségbiztosítási rendszerünk épp olyan halott ügy és életképtelen ahogy a kommunizmus eszméi.

Apám öccse mesélte hogy az 50-es évek Amerikájában joga volt eldönteni azt hogy fizet-e nyugdíj járulékot vagy gondja a sora öreg korára. Nem fizetett hanem abból a pénzből lakást vett aminek bérbe adásából nem csak jövedelme lett hanem örökül is hagyhatta gyerekére. Na, megéri a nyugdíj járulék? Meg a fenét. A nyugdíjat örökli a gyerek? Nem.

Nemrégen mentem nyugdíjba, de már alig vártam, nagyon keserves volt már az érszűkületes virgácsaimmal botorkálni, mert egy idő múlva előjönnek az ilyen problémák.

Minden trükkömet latba kellett vetni, hogy kibírjam a napot, szerencsére volt reggeli, meg ebédidő, amikor le lehetett ülni és a közben levő időben, mivel tilos volt a dohányzás, egy erre kijelölt helyre szintén el lehetett vonulni egy bagót elszívni, pedig rég leszoktam már, de muszáj volt visszaszokni, mert különben megnyuvadtam volna már rég.

Aztán a nap vége felé ez is kevés volt, akkor már kisunnyogtam a WC-re, pedig nem is kellett, csak üldögéltem pár percet, mert már elvolt a lábam zsibbadva.

Igazán restelltem, de hiába no, elkopik az ember, nem bírja úgy a strapát.

A fiatal még nem elég kemény a rendszeres, komoly munkához, olyan 35-től 55 éves koromig nagyjából végig tizenkétóráztam, kis megszakításokkal, sokszor hétvégi munkával, fel sem vettem, de elmúltak azok az idők.

Lemennék én, ha felfogadna valaki csak másképpen kellene hozzáállni a munkafegyelemhez, ha le kell egy kicsit ülni, akkor már muszáj, de sajnos egy gépipari üzemben ezt nem lehet csak úgy megtenni, mivel többnyire szék sincs, amire leülhetne az ember.

Amúgy gépbeállító voltam az utolsó időkben, a tapasztalatom óriási, csak nem bírom már az állást, pedig szívesen dolgoznék, már csak unalmamban is. Tudok esztergálni, marni, köszörülni, apám maszek volt és annak idején megtanított, az első kettőből szakmunkásvizsgám is van, gyakorlattal együtt, sőt még a főiskolát is kijáratta velem a fater. Hagyományos gépen is dolgoztam, szinte az összes Nc-CNC gépet is tudom programozni, beállítani, a legtöbb vezérlést is ismerem, de már nem bírom a strapát, pont mire megfizetnék, meg lenne is a válság után munka.

Megfordult a fejemben, hogy eladom a pesti lakásom és lemegyek vidékre, ahol legalább a zöldséget, gyümölcsöt megtermelhetném magamnak egy kis munkával, meg talán maradna is némi pénzem a lakásból, de mindig városban éltem, azt meg nem ismerem, mit kell egy kertben csinálni, nem lenne rá szemem, attól tartok, bár talán megtanulhatnám, lenne rá egy kis kedvem.

Kocsit sem vezetek már, mert az egyik szememmel már nem sokat látok, nem akarok senkit sem kivasalni, szóval könnyű azt mondani, hogy menjen vissza dolgozni, aki kiöregedett a munkából, ha egyszer már nem bírja a követelményeket, akkor hiába akar, nem tud már helytállni, mert már kenyérért is néha túl fáradtságos leballagni.

Talán valami öreg kisiparos, aki szintén csotrogány már, az megértené, de ott meg nem haladnánk a munkával rendesen, szóval veszett fejsze nyele ez már.

Esetleg programozónak elmehetnék, de a programok a legtöbb helyen készen vannak, amit a cég csinál, meg nem kell hozzá sok ember, elég egy, vagy kettő, az meg biztosan van is, szóval nem gondolom, hogy komoly eredménye lenne ennek a kampánynak.

16: Szerintem súlyos jogsértéseket viseltél el a munkaadódtól évtizedeken át.

Ez hiba volt.

Csak így lehetett pénzt keresni, kellett a pénz a családra, meg én nem bántam, akkor még bírtam és szerettem is csinálni. több volt az óra, meg a pótlékok is jártak nem volt az rossz.

Nem volt különben kötelező.

Lakást azt minden gyerekemnek vettem, így most már egyedül vagyok asszony nélkül, mert már neki betelt az útja. Nem is panaszként írtam, csak hát ez a helyzet a nyugdíjas munkavállalással. Lényegében hatvan éves koromig még ha egyre keservesebben is, de elment, az utolsó négy évben lett egyre rosszabb, vagyis szerintem a korhatár kitolásával már kijátszották ezt a kártyát, bár lehet talán valami egyszerű ülőmunka, amit esetleg meg tudnék csinálni, pénztárosnak valahol, azt már néztem vagy ilyesmi, csak ott meg olyan gondok vannak, hogy az idősebbeknek gyakrabban ki kell menni pisálni például, de a kasszában nincs erre gyakran mód, de talán majd akad valami, vagy ha nem, hát kisnyúl, összébb húzom a nadrágszíjat, van benne gyakorlatom, azt csináltam egész életemben.

Még annyit, hogy mintha olvastam volna azt, hogy volt olyan vélemény, hogy a fiatalok tartsák el az időseket.

Nemigen jut az egyiknek sem az eszébe, de az öregek meg biztosan nem fogják kérni, én speciel el sem fogadnám, ha a fiaim, vagy a lányom pénzt akarna nekem adni, van nekik elég gondjuk, semmi esetre nem lennék a terhükre, inkább most is azt sajnálom, hogy nem, vagy alig tudom őket támogatni.