Az emberek mi alapján döntik el, hogy szerintük melyik oldal sajtója mond igazat és melyik hazudik?

nézd, sokan állítják hogy nálunk kormánypárti meg független média létezik csak, ami ugye tudjuk nem igaz.

ez már eleve egy nagy gond, hisz ha valaki azzal érvel hogy egy független (közben baloldali) médiát olvas, akkor ő már egy objektíven "tájékozott" haladó polgár lesz (gondolja magáról) és farzsebből elutasít mindent ami esetleg nem az ő hírportáljáról származik.

ez már önmagában egy hatalmas hiba, mert saját magát csapja be az illető.

a másik probléma a manipulált tartalom.

minden hírportál legyen az ellenzéki vagy kormánypárti, próbál minél több olvasót magához csábítani.

mindezt leginkább a hatásvadász főcímekkel próbálják elérni.

vegyük például a még frissnek számító dk-s tüntetést a török miniszter ellen.

minden baloldali cikk azonnal lehozta, hogy Gyurcsányékat a diktatúra miatt nem engedték tüntetni.

egy hvg-s, indexes, 24.hu-s lehet hogy el sem olvassa mi rejlik hatásvadász főcím alatt, csak lapozgatás közben felfigyel a tartalomra és átsiklik felette, elkönyveli magában "megint a Fidesz, így az Orbán, demokrácia, diktatúra stb.".

pedig valójában az történt, hogy szándékosan egy olyan helyen akartak tüntetni ahol nem csak ők, de senki más nem tartózkodhatott volna.

egy diplomáciai személy biztonságát a rendőrség (is) biztosítja, és ők felelősséget vállaltak ezért így a kijelölt helyen nem lehet tüntetni az ott tartózkodása alatt, ha tetszik ha nem.

szóval ez a példa is csak azt mutatja, hogy manipulálással emberek százezreit lehet becsapni, mert nem olvasnak utána mi is történt valójában, csak a főcímig jutnak.

nyilván ugyan ez a kormánypárti médiumoknál is megfigyelhető.

nálunk az objektív politikai tájékozódás megér egy külön misét, mind a két oldal de főleg a baloldali ott manipulálja a tartalmat ahol csak tudja.

ezt már művészetnek tartom, ahogy az újságírókból lassan "bloggerek" lesznek és a sajátos vágy vezérelt gondolataikkal ferdítenek a tartalmakon.

én örülnék a legjobban ha lenne egy független média, ahol nem csak a Fidesz fika meg az uszítás megy egész nap, vagy éppen a kormány fényezése.

de sajnos az dirigál aki a pénzt tolja ezekbe a hírportálokba, mivel a politika is a pénzről meg a szavazatokról szól, így csak egy utópisztikus álom lehet a független média olvasása.

"Az emberek mi alapján döntik el, hogy szerintük melyik oldal sajtója mond igazat és melyik hazudik?"

erre meg csak azt tudom mondani, hogy ez is javarészt úgy működik mint a pártokkal való szimpátia.

a legtöbb ember csak olyan hírértékkel bíró tartalmat képes befogadni/elhinni, ami a szimpatizált pártjának az ideológiájával egyetért.

magyarán a baloldaliak a baloldali ("független") híreknek hisznek, a jobboldaliak meg a...

pedig némi időráfordítással és akarattal könnyedén lehetne akár objektíven is tájékozódni.

az egésznek a véglete pedig az, mikor valaki már eleve nem is hajlandó elfogadni a tényeket, és tagadja azoknak a létezését.

ez már majdnem olyan mint a vallás, vagyis ha jobban belegondolunk pont ugyan olyan. például a lapos Föld hívők is egyre többen vannak, 2018-ban ki gondolta volna hogy több millió ember köztük színészek, orvosok, tudósok, teljes elfogultsággal állítják ezt a baromságot.

és hiába teszel eléjük egy műholdas képet, vagy vinnéd fel az őrbe, ők akkor is csak egy összeesküvésnek tartanák azt is.

na ugyan ilyen mikor valaki nem hajlandó csak szelektív látással tájékozódni a politikában.

alapvető esetben az ember utána néz egy kicsit esetleg több médiumból tájékozódik és leszűri az igazságot.

Viszont többnyire ez inkább érzelmi megítélés dominál. Ha valami olyat hall az ember amivel egyetért, tetszik stb. akkor hajlamosabb elhinni azt különösebb indok nélkül egyetért.

Az alapján,hogy az újságíróknak érdekükben áll-e kamuzni, mert mondjuk arra fizetnek nekik.

Azt fogadom el hitelesnek, aki egy árva kanyit se kap a cikkeiért, és semmi haszna nem származik abból, ha hazugságokat gyárt.

Nem tudom hiteles, független sajtónak nevezni azt, amelyik a választásokkor "Mindkét x-et a FIDESZ-re" típusú címlapokkal állt elő. Sajnos így kb. csak az index, meg a 444 maradt, de őket se csipázom.

Más kérdés, hogy nálam egyik politikai párt sem nyerő. Majd akkor fog foglalkoztatni a kérdés, ha csak PhD-t végzett, több éves kutatási tapasztalattal rendelkező személy lehet politikus.

Nem tudom, hogy az "emberek" mi alapján döntik el, csak gondolom, hogy a saját véleményük alapján.

Én magam egyikről sem mondom, hogy mindig hazudik vagy mindig az igazat, objektív igazat írja le - mert akkor nem lenne különbség cikkek, riportok között - vagy éppen mind ellentmondana egymásnak.

Alapból nem hiszek egy újságnak sem mindent el - amikor tehetem akkor magam nézek utána pl. statisztikai adatoknak, tanulmányoknak, jelentéseknek, kutatásoknak, közvélemény kutatásoknak, törvényjavaslatoknak.

A tapasztalatom az, hogy gyakran (nem mindig) az ellenzéki orgánumok csúsztatnak, ferdítenek vagy éppen teljességgel hazudnak, céltól függően. Emiatt az ott hallottakat, olvasottakat sokkal kétkedőbben fogadom. De mielőtt jönne a fideszezés, a másik oldalnak a híreit éppen így ellenőrzöm, és éppen így látszik, hogy gyakran ott is a célok szerint vannak domborítva, kihegyezve a dolgok. Mivel itt kevésbé találkoztam hazugsággal, megvezetéssel, így ezen oldal híreit kevésbé kétkedően fogadom.

Az ellenzékiekkel szemben (pl. itt is) az a tapasztalatom, hogy hiába teszek eléjük konkrét cáfolatot vagy igazolom amit én gondolok, azt lesöprik, letagadják, egyszerűen kijelentik, hogy nem igaz, mert kormányközeli, legyen az KSH, parlamenti jelentés, vagy akármilyen tényadat.

Kérdező, eleve ilyen, hogy "az egyik oldal mindig teljesen fehér, a másik pedig mindig teljesen fekete" nem létezik. Már a kérdés hamis.

Egy hazugságot két igazság közé csomagolva sokkal könnyebb beadni, mint tisztán. Már csak ezért sem lehet állandóan hazudni.

Másfelől - a tapasztalat. Ez az, amit nem vehetsz el tőlem, és nem tudsz a magad ízlése szerint átgyúrni. Tapasztalom a ballib folytonos görénységét. A jobboldal se hótiszta, de látom benne, hogy az érdekeimet sokkal jobban képviseli, védi, mint a ballib.

A kérdés jó: A hozzá fűzött értelmezés tényleg értelmezés (ez gyakran nem így van). A válaszok tovább fogják elbizonytalanítani a kérdezőt. Ugyanazért, amiért a probléma felvetődött benne.

Meg lehet magyarázni, de nem itt. Itt azért nem, mert el fog sikkadni. A kérdező olvassa az egymásnak ellentmondó válaszokat. Ki kéne választania egyet, amit elhisz (ezért kérdez). Pár éve még ezt meg lehetett tenni (akit komolyan érdekelt). Megnézte a pontozást, megállapíthatta, a magas százalékok többnyire hasonlót mondanak, az alacsonyak nemcsak mást, de egymásra sem hasonlítanak. Ezzel megvolt az elfogadandó válasz(csoport). Ma annyira lesilányodott a gondolkodás, hogy elfogultságág alapján történik a pontozás is. Tehát többé nincs kapaszkodó, a kérdező kiválaszthat egy választ, amennyiben komolyan volt kíváncsi valamire, a tudása semmit nem bővült. Nincs alapja, fogódzója dönteni.

Amennyiben a sajtó egyoldalúvá válik, nincs tovább lehetőség „igazat” mondani. Mégpedig azért nincs, mert a helyzet ezáltal kétpólusúvá válik, a másik oldalról nézve az álltás csak hazugság lehet. Akik képesek önálló mérlegelésre (mert a témában jártasak), azok bármelyik oldali sajtót nem az igazságért olvassák, hanem a hírért. Aztán majd utánanéznek szaklapokból. Például hír: Magyarországon javult a közbiztonság (másik oldal: romlott). A mérlegelő ebből (akármelyikből) azt állapítja meg, változás van. De miért lett ez hír? Ennek néz utána statisztikákban, jelentésekben, aztán értékel. Bizonyos idő után elég gyorsan megy. A mérlegelőt tehát nem érdekli mit írnak, csak az, miről. A többit majd maga elemzi. A nagy többség azonban erre képtelen, más lehetőség nincs, kényszerűn választ. És ezzel csőbe is ment. Nincs esélye, bármelyik oldalon is próbál állni.

Amikor túlsúlyba kerül a propaganda (mindegy, hogy politikai, gazdasági, reklám, vagy bármi), akkor az egyén ez alól nem tudja kivonni magát, az agya egy hamis világot fog igaznak tartani. Akinek van kellő tájékozottsága, egy idő után gyanút fog, onnantól kényszeríti (ez fontos! magától nem megy, tudatosan gondolni kell rá és folyamatosan ellenőrizni – bárki, amint kihagy, csőbe ment). Ennek legjobb bizonysága a szóhasználat. Ha nem lenne katasztrofális, szinte gyönyörködtetne a következő jelenet: Fidesz a szokásos módon bejelent valamit. A szokásos retorikával, szófordulatokkal. Ellenzéki felkapja fejét és reagál. A Fideszt elmondja pokolinak, gazembernek, hazugnak, szemfényvesztőnek. Sokfélének mondja el vérmérséklettől függően. De van egy közös dolog! Pontosan ugyanazzal a retorikával, szófordulatokkal, mint ahogy a Fidesz fogalmaz. Nem gondolta meg, csőbe ment. Szava máris hasonlóan hazug. Többek között (de persze sok másért is) emiatt tehetetlen és hiteltelen az ellenzék.

Lehet egyetérteni, lehet markánsan ellenkező véleményt mondani. Egyet nem lehet. Valamit és az ellenkezőjét ugyanabban a stílusban előadni. Eltérő tartalom eltérő forma, különben hiányzik a harmónia. És akinek fogalma sincs, mi az a harmónia, annak se fog tetszeni. Ez a szép benne.

Tehát kérdező, az emberek többsége azt tartja igaznak, amit a „mi kutyánk” mond, azt hamisnak, amit a másiké. A valós tartalomtól és valós igazságtól függetlenül. És félreértés ne essék, ezt ő nagyon komolyan gondolja, tehát sértésnek veszi, ha kétségbe vonják. A maga módján igaza van. És az emberek egy zsugorodó hányada nemcsak azt mérlegeli, az állítás igaz-e (függetlenül ki mondta), hanem azt is, milyen mértékben. Mert minden relatív. Minden valamihez képes igaz vagy hamis, és mindenek trendje is van. Hiába jó valami, ha egyre kevésbé. És jónak tekintjük a rosszat, ha egyre kevésbé rossz. A világ bonyolult, Nem annyira, de mi emberek bonyolultabbá tesszük, mert úgy véljük, egyéni érdekeinket ezáltal jobban érvényesíthetjük.