Orbán nem érzi cikinek, hogy Magyarország az EU második legcsóróbb országa, mégis õ az aki szüntelenül pattog meg lázadozik?

# 9-es, valószínűleg igazad van, csak a jelenlegi magyar politika olyan, mint a társadalom is: a Takács ZsÖt idiotizmusa áll szemben a # 8-as hozzászóló által képviselt idiotizmussal - a normális emberek pedig szívnak.

Ma úgy polarizálja a kérdést a politikum, elsősorban a nemzetáruló maffiarezsim, hogy mindig csak két út van:

- eladod magad Brüsszelnek, vagy eladod magad Moszkvának

- beengedsz minden migránst, vagy nem engedsz be senkit sem, még a valódi menekült embereket sem

- befekszel mindenben az EU-nak vagy mindent megvétózol, akár jó, akár nem

Ez a hazug, visszataszító polarizálás régi, természetes jellemzője a fidesznek és orbán viktornak. Előre borítékolható volt, már amikor hatalomra jutottak, hogy általuk az egész magyar társadalom az egymást kioltó idiotizmusok elkeseredett harcába süllyed.

Mert mindig is képtelenek voltak a kompromisszumra, azaz a nyereg megkeresésére, valahol a ló egyik és másik oldala között (a hátán)...

Ezt a kretén társadalmat javarészt a fidesz tette ilyen szinten kreténné (az ellenzék hathatós segítségével).

Egy normális ország, nem az EU-ellenesség vagy a kritikátlan EU-pártiság között vergődne, hanem RÉSZT VENNE az EU-ban, konstruktívan és kompromisszumkészen, megpróbálva ALAKÍTANI az EU-t, a saját érdekei szerint. Szövetségeseket keresne a céljaihoz, egészséges kompromisszumokat kötne ellenfeleivel, azaz megpróbálna értelmes diplomáciát csinálni, és belülről alakítani az EU-t (elfogadva azt is, amikor épp leszavazzák).

Egy normális ország nem úgy tenné fel a kérdést, hogy minden migránst befogadni, vagy minden migránst gyűlölni, hanem úgy, hogy ki az igazi menekült, akin erkölcsi kötelességem legalább átmenetileg segíteni? Kit engedek letelepedni? Kire van szükségem?

Egy normális társadalom nagyon sok kérdést másként tenne fel, és nem csak végletekben tudna gondolkodni, mert az igazság az esetek 99%-ában két véglet között van valahol.

De a fideszesektől ennyi telik, mert bennük a radikalizmus az egyetlen konstans tényező, és a teljes kompromisszumképtelenség. Számukra csak a ló egyik vagy másik oldalán van élet, a nyeregbe még életükben nem találtak bele, véletlenül sem.

És a saját protest-ellenzékük ugyanilyen, mert mindig az ellenkező végletbe igyekeznek betalálni, ahelyett, hogy ne kövessék le a mozgásukat, legyenek legalább ők következetesek.

Márpedig a Fidesz ellensúlyozása lehetetlen vállalás, követni sem bírod a köpönyegforgatásaikat, amiket a zselégerincükkel képesek végigcsinálni, mindig radikálisan és végletesen.

Ma kommunisták, KISZ-esek, MSZMP-tagok, ügynökök, holnap demokraták, ma liberálisok, holnap konzervatívok, holnapután illiberálisok. Ma a polgári középosztályt harsogják, holnap néppárti-populisták. Ma centristák, holnap szélsőjobboldaliak. Ma panelprolizzák, holnap keményen dolgozó kisembereknek nevezik ugyanazokat, ahhoz, hogy holnapután 400 óra rabszolgamunkát toljanak rájuk pluszba. Ma Gyurcsányt szidják, mert Putyinnal barátkozik, holnap Putyin végbeléből lógnak ki. Ma azt mondják, "lehet, hogy a gáz keletről jön, de a szabadság mindig Nyugatról jön", holnap meghirdetik a keleti nyitást.

Ilyenek ők: gerincvesztett, jellemtelen erkölcsi hulladékok. Az meg már az ellenzék felelőssége, hogy ne mindig az ellenkező végletet próbálja képviselni, és ellen-hulladékká válni.

A normális ember egyszerűen nem vesz tudomást róluk, és nem követi a jellemtelenségüket, csupa üres dacból. Egyszerűen elvonatkoztat tőlük. Ha az ő gerincük zselé, a miénk, normális magyar embereké, nem kell az legyen, csak hogy mindig ellentmondjunk nekik.

Legyenek csak bátran azok, akik: hernyók. Mi ne mondjunk le a gerincünkről miattuk!