Mennyire gáz már, hogy Palkovics nyiltan és nyilvánosan nem csak fenyegetőzik és zsarol, de hazudik is, de még ha igaza lenne is, még akkor is azt jelentené, hogy azért mert a CEU-ról írt a sajtó ez indok a kormány számára, hogy elüldözze?

Ez csak színjáték.

Egyértelműen a leghatékonyabb módja a kutatási pénzek lenyúlásának, ha nincs MTA és egy kormányfüggő rendszer működik.

75%-os kuratóriumi tagsággal innentől azt lehet majd kutatni, amire rábólint a Fidesz, nyilván a kormányközeli csoportok kapják majd a pénzek javát, rengeteg embert kirúgnak, intézeteket számolnak fel.

Abszolút hozzá nem értők fogják eldönteni ki maradhat életben. Kinek mennyi a H-indexe, vajon hasznosítható-e a kutatás? Nyilván az alapkutatás és a kormány véleményével ellenkező ket a föld színéről is eltörlik és behintik sóval.

Innentől a pártszimpátia, és a szakmailag inkompetens gárda dönt majd milyen témák kapnak pénzt. Egyértelműen a totális hatalomgyakorlás és a pénzek eltüntetése a cél.

Még jó, hogy az átlag kismagyar Fidesz szavazó pont leszarja a tudományt, úgyhogy ilyen nyíltan be lehet darálni az egészet.

Ügyes! Ezt így kell csinálni forgatókönyv szerint.

Gáznak gáz, de még gázabb, hogy az ilyen visszaéléseknek még a fidesz szavazók sem állják útját.

Miért olyan lehetetlen úgy támogatni egy pártot, hogy közben kritikusak is vagyunk vele szemben?

Kicsit OFF:

A Fidesz-szavazóknak van egy elég széles rétege, amelyik csöppet sem szimpatizál ezzel az ámokfutással, de az összes többi pártot még riasztóbbnak tartja, ezért szavaz a Fideszre.

Egyébként van több belsős infóm is felsőbb politikai körökből / kutató laborvezetőktől.

A helyzet nagyon durva. Már két pályázatot (200M Ft) dobtak vissza propaganda okokból... és az a szörnyű, hogy nem csak alapkutatás, hamem kórházi eszközfejlesztés. Persze minek is a magyarnak modern technplógia a kórházakba?

Bizonyos réteg kb megfúrta a náci aranyvonatot, ha jó helyre ült, de a többiek akik beleállnak a harcba szerintem nagy bajban lesznek :(

Ez színtiszta megfélemlítés. Félni kell egy kutatónak ha aláír egy nyílt levelet, mert listázva lesz és senki sehol nem fogja megvédeni. Politikai alapon fognak kutatócsoportokat felszámolni hamarosan.

Két lehetőséged van PI-ként (kutatócsoport vezetője). Azonnal elkezded szervezni a külföldi laborodat, vagy kussolsz. A külföldről hazacsábított világ élvonalában lévő magyar agykutatók tucatjával fognak visszamenni ebből a neobolsevík diktatúrából...és bizony tárt karokkal várják őket. Az agykutatás összeomlik szép lassan.

#4 > 2*Sü, te is olyan vagy, aki nem bírja a politika témát?

Bírom én, sőt kimondottan érdekel a politika. De elsősorban a politika érdekel. Politizáljunk az MTA-t érintő kérdésekben? Akkor elsőnek azt kellene megvizsgálni, hogy mi a tudományos kutatás feladata, milyen célokat kell kitűznie a tudományos kutatásoknak, és milyen szempontokat nem kell, valamint milyen szempontokat nem szabad kiszolgálnia. Beszélhetünk arról, hogy milyen súlyt kell kapnia a tudományos kutatásnak az állam költségvetésében. Ha ebben születik valami konszenzusos álláspont, akkor lehet beszélgetni arról, hogy ezen szempontok alapján az MTA működésével vannak-e problémák, ha vannak, milyen természetűek ezek a problémák, milyen megoldási lehetőségek vannak ezen problémák kiküszöbölésére, melyik megoldásnak milyen előnyei és hátrányai vannak.

Majd ha a mindezekről lefolytatott vita utáni konszenzus fényében meg lehet vizsgálni, hogy mely pártok hogyan viszonyulnak ehhez az egészhez, melyik párt elképzeléseinek milyen pozitív és negatív oldalai vannak.

Ez politika lenne, de ilyen természetű politizálásra, azaz higgadtan, elfogulatlanul vitázni érvek mentén a társadalom közös ügyeit érintő kérdésekről, általában nincs kereslet.

Lehetne politikáról általánosságban is beszélgetni, hogy milyen értékrend, világkép, milyen célok, vágyak és félelmek, elvárások állnak egy konzervatív, egy liberális, egy nemzeti, egy globalista politikai gondolkodás mögött, mik ezeknek az előnyei, hátrányai, erényei, buktatói. Lehet beszélni arról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár egy erős állam, egy gyenge állam, egy többkulcsos adózási rendszer, egy egykulcsos adózási rendszer, egy centralizált oktatási rendszer, vagy egy szabadabb oktatási rendszer. De ahogy látom arra sincs igazán kereslet, hogy erről megfelelő mélységben, kontextusában érdemi vita folyjon.

Eleve az is bizarr számomra, hogy valaki párthovatartozással identifikálja magát: fideszes, MSZP-s, DK-s, jobbikos, LMP-s, stb… A politizálásnak úgy kellene kezdődnie, hogy az ember elsőnek átgondolja magában, hogy szerinte mi az állam szerepe, milyen dolgokkal kötelessége foglalkozni, milyen területek vannak, amiben nem kötelessége, de lehetősége szerepet vállalni, és milyen területekbe nem szabadna beleszólnia. Ezután felállít az ember önmagában egy prioritási sorrendet, hogy mire milyen arányban kell áldnoznia a költségvetésnek. Végiggondolja, hogy egy-egy terület működésével – oktatás, egészségügy, infrastruktúra, külpolitika, adózási rendszer, szociális háló stb… – milyen problémák vannak, milyen reformokat lenne érdemes meglépni.

Röviden, az ember kialakítja a saját, egyéni, önálló politikai elképzelését, számára optimális politikai programot. Ezt veti össze aztán egy választás előtt a különböző pártok programjaival, megkeresi azt a pártot, aminek a programja leginkább átfedésben van a saját programjával. Persze mérlegelve azt is,hogy egy más elképzelésnek milyen érdemei vannak a saját elképzeléséhez képest, de ezért milyen áldozatot kell hozni más területek rovására. Meg persze nyilván figyelembe kell venni bizonyos realitásokat, hogy egy-egy párt, vagy politikus cselekedetei, megnyilvánulásai mennyire van összhangban a leírt programmal.

Ha ez megvan, az ember kiválasztja, hogy melyik pártra adja le a voksát. Mondjuk azt mondja, hogy Alma párt programja, szemlélete 80%-ban fedi le az én elképzeléseimet, Körte párt 65%-ban, Dinnye párt 40%-ban, Banán párt meg 25%-ban, tehát az Alma pártra fogok szavazni. De attól, hogy én az Alma pártra adtam le a voksom – ha csak nem vagyok párttag – nem lettem „almás”. Ha józanul gondolkodom, akkor biztosan lesz az Alma párt intézkedéseivel szemben kritikám, és elismerőleg fogok gondolni a Banán párt egy-egy törekvéséről is, és nem baj, ha más máshogy gondolkodik erről, ha egy vita során képesek vagyunk megérteni egymás véleménye mögött álló érveket, gondolatokat.

~ ~ ~

A probléma az, hogy nem ez történik. Aki fideszes, az minden téren fideszes, ugyanígy a jobbikos is minden téren jobbikos, az MSZP-s minden téren MSZP-s. Ez inkább hasonlít számomra egy vallási fanatizmusra. És sajnos a politikai témájú vitákban pont azok a leghangosabbak, akik a legfanatikusabbak. Nem annyira érvek, mint inkább felületes vélemények, vagy inkább érzések, érzetek, indulatok fogalmazódnak meg. Így is lehet persze vitázni, csak értelme nincs. Sokszor nem az a cél, hogy egy fideszes meggyőzze mondjuk az LMP-s a vitapartnert, vagy egy DK-s vitapartner meggyőzze a jobbikos vitapartnert, hogy miért jobb az a politikai megközelítés, amit ő vall. Helyette az történik, hogy – ki-ki vérmérséklete szerint – elanyázgat, vagy a másik párt képviselőt, a pártot, vagy éppenséggel a vitapartnert anyázgatja, ki finomabban, udvarias, de csípős fricskákkal, ki meg nyomdafestéket nem tűrő módon.

Ezzel viszont nem azt érjük el, hogy megértsük egymás gondolatait, szempontjait, hogy aztán mindenki egy kicsit komplexebb, átfogóbb, és meggyőződésem szerint ennek okán megalapozottabb, helyesebb álláspontot alakítson ki, közeledve valami konszenzus felé, hanem mindenki csak megerősödik abban, hogy a másik pártot védők kretének, idióták, ostobák, arrogánsak, tehát nem érdemes rájuk hallgatni.

Lehet nem lenne hülyeség, erről valamiféle statisztikát csinálni, de mindenesetre azért jól látható, hogy a rendszerváltás utáni első választásokon két választás között drasztikus átrendeződések történtek. Mert akkor a kampányok is, meg a választás maga is sokkal inkább érvek, elvek, eredmények mentén történt. A pártok programjaiban is megjelent az, hogy alkalmazkodtak a kor elvárásaihoz, az aktuális problémákhoz, megpróbáltak programpontok mentén több potenciális választót megszólítani. Ahogy én látom valahogy a 2002-2006-os időszakban – talán lehet, hogy korábban – kezdődött el az a folyamat, hogy a kampányok kevésbé programpontokra, sokkal inkább érzésekre, benyomásokra, jól hangzó, de nyilván így meglehetősen primitív szlogenekre kezdett épülni, kvázi mindegyik párt esetén. És ez működött. A pártválasztás ma sokkal inkább olyan, mint egy valláshoz való tartozás, vagy mint egy focicsapatnak való drukkolás. Talán ez utóbbi a jobb példa. Hiába játszik rosszul a csapatod, hiába kap ki egy meccsen, nem fogsz focicsapatot váltani, mert a drukkolás nem erről szól.

Ezt látszik megerősíteni, hogy bár sok fordulat volt az elmúlt 20 évben a nemzetközi politikában is, a hazai politikában is, sok hibás és jó döntés is történt, sok botrány is kirobbant, a pártok támogatottságának változásain ez egyre kevésbé jelenik meg. Ma nincs érdemi párbeszéd. Sem az egyszerű választók között, sem a párttagok, képviselők között. Ma nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy Rogán Antal, egy Demeter Mária, egy Gyöngyösi Márton, meg egy Szanyi Tibor elkezd kedélyesen beszélgetni a plenáris ülés szünetében a büfében, hogy a másik milyen jó beszédet mondott, vagy rákérdezne a másikra, hogy mit is várnak a benyújtott törvényjavaslattól, és miért „csacsiság” ez?

~ ~ ~

Emiatt én nem látom értemét annak, ami ma jellemzően politizálás címszó alatt folyik. Annak lenne értelme, ha néhánymagammal leülnék egy fél éven át havonta egyszer-kétszer, és pár órát politikáról diskurálnánk. Abban van ráció, ha lassan is, de egyre inkább érteni kezdenénk egymás gondolkodásmódját, elcsípnénk olyan szempontokat, amiket mi magunk nem, vagy nem kellő súllyal vettünk figyelembe, illetve természetesen lenne mód kifejteni, megértetni a másikkal, hogy miről, miért gondoljuk azt, hogy jobb megközelítés. Ha ez nem egy indulatoktól túlfűtött beszélgetés lenne, lenne értelme. De itt a neten ennek vajmi kevés esélyét látom. Tessék, már leírtam vagy három lapnyi szöveget, és még ki sem tértünk a tényleges politikára, csak a politizálás mikéntjéről fejtettem ki a gondolataimat. De biztosra veszem, hogy nem egy másik, hasonló terjedelmű válasz lenne, hogy én mit és hogyan látok kevésbé tisztán, vagy egy hasonlóan hosszú gondolatmenet, ami folytatná az én gondolatmenetemet, hanem borítékolom, hogy három reakció fog születni: le- vagy felpontozás, kétmondatos beszólás és/vagy helyeslés, vagy egyszerűen a csend.

~ ~ ~

De nem is ez szülte a #3 válaszomat. Még ez a gumicsont rágcsálásos, sárdobálós politizálást is tudom érdeklődéssel szemlélni, ha lerántom róla az érzelmi burkot, meg az aktuálpolitikán túlra nézve általánosan próbálom szemlélni ezt az „eszmecserét”, még abból is ki lehet hámozni érdekes felismeréseket. De ahogyan a hálószobában nem szoktam tortát sütni, és a konyhában sem szoktam aludni, ugyanúgy az gondolom, hogy a politizálásnak is a Politika kategóriában van a helye, a Tudomány kategóriában meg a tudományt érintő kérdéseknek, hogy mondjuk hogyan függ össze a kozmológiai állandó az Univerzum geometriájával, vagy hogyan lehet kiszámolni egy háromszög kapcsolásban az eredő ellenállást stb…