A politikusok miért nem mutatnak jó példát a népnek?

Múltkor voltam orvosnál és engem is felháborított hogy mégis hogy operálhat engem valaki olyan aki dohányzik.

jaa nem is, leszartam az érdekelt, hogy jó orvos legyen.

Politikusnál meg nem a megjelenés vagy épp a saját személyes példája kéne a kritérium legyen hanem az, hogy mennyire ért ahhoz amit csinál.

Elhízottan és piásan is elhiszi a választó hogy ő a favorit és rá szavaz.

Mi a probléma ?

Ha hiszed, ha nem, a politikusok is voltak valamikor emberek. Nem a Krypton bolygóról pottyantak ide űrhajóval, nem Jango Fett klónjai és nem is más sci-fibe vagy képregénybe illő természetfeletti módon jöttek létre. Az itthoni politikusok Magyarországon születtek, itt is nőttek fel, aztán valami miatt ember helyett politikus lett belőlük.

Mivel itt nőttek fel, az itteni világot látták maguk körül. Lehet, hogy apuka kinyúlt, besárgult atlétában lapátolta befelé a zsírban tocsogó mócsingpörköltet, a szaftját meg száraz kenyérrel tunkolta, mer' jaó az úgy is, csak ne legyen éhes az embör, osztán mehessünk melózni meginn', anyuka fogai és körmei sárgák voltak a "talpas" cigarettától, a hangja pedig simogató volt, mint a ráspoly, a második emelet 6-ból minden este felhallatszott Jóska bácsi részeg őrjöngése, mikor végre hazatalált, az iskolai ünnepségeken két számmal kisebb, amúgy is rossz szabású zakóban fújtatott a pohos párttitkár elvtárs, alatta úgy izzadt a nejloningben, mint a ló, a felső gombot már tíz éve nem tudta begombolni a tokájától, de abban bízott, hogy a csálén megkötött nyakkendő majd eltakarja. Nem takarta el.

Ebben a lepukkant, koszos prolivilágban nőtt fel a mai politikusgeneráció, többet láttak az apjukon koszos "bézbózsapkát", mint keménykalapot, ha pedig a polcnak támaszkodtak, Vergilius eposzai helyett a bonyhádi zománcos fazékfedő esett a fejükre. Nem azért, mert különösen szegény sorból jöttek volna, hanem azért, mert nagyjából az egész ország így élt Kádár atyácska idején.

Most, hogy végre "kinyihelőztek", pénz és befolyás már akad dögivel, de nem tudják letagadni azt, hogy otthonról semmiféle kultúrát nem hoztak. Ugyanolyan suttyók, mint a szüleik, csak ezt nagyobb léptékben művelhetik.

De nem baj, Kádár népének ez így pont jó. Aki megpróbál kicsit cizelláltabban szólni hozzájuk, valamiféle jobb benyomást kelteni, az rögtön gyöttment irodista értelmiségi, belvárosi zsidó, idétlen firkászgyerek, mocskos jogvédő vagy újabban sorosbérenc. A jó nagyokat zabáló, hurkát-kóbászt pályinkával leöblítő, asszonyverő, primitív módon "odamondogató", bratyizó bunkókkal viszont tud azonosulni, azok is olyanok, mint ő, azokat szereti.

A politikus választói elvárásokat jelenít meg. Van aki kígyózik a prímszámok törvényszerűségei között és nemhogy bejutott a parlamentbe, hanem frakciót alakított. Van az ifjú generáció, akinek a nemzeti ünnep azt jelenti, hogy kokárda nélküli, kockás ingében trollkodhat közjogi méltóságokkal...

És, sorolhatnám...

#4 a levezetés majdnem jó. Az egyetlen probléma talán az, ami Kádár népével, a pohos párttitkárral és a többivel. A sokféle embert párttitkárostól mindenestől egy kalap alá vonja, a finom megkülönböztetésekre még csak igényt se tart.

Ezt csak azért mondom, mert ismerek pohos párttitkárt, aki hízékony volt, a belét dolgozta ki, a rendszerváltás után más eszközökkel ugyanazt tette: próbált a hazájának jobb sorsot biztosítani. Benne persze magának is. Azonban ismerek akadémikust is, aki Kádár alatt is az volt, akkor se adtam volna érte két fillért, ma se egy ötöst. Gyönyörű kártékony példája hazájának akkor és most. Aztán ismerek megtérteket és másokat, elég sokfélét.

Egyszóval valóban a hazulról hozott példát folytatják akármik is voltak régen és ma, volt/van pénzük vagy nem, volt/van tudásuk vagy nem. Így van ez mindenkivel, a hajléktalantól a miniszterelnökig.

Csak hát vannak az "írástudók", akik átlátják a dolgokat, nekik van plusz feladatuk - másoknak, a kevesebb képességgel rendelkezőknek (de ettől ugyanolyan tiszteletreméltó embereknek) elmagyarázzák türelmesen, mit hogyan kell érteni. Ezt nem tették a rendszerváltáskor, pontosabban a silányak hangja elnyomta őket. Ma padig a fősodor már az igénytelenség, abból kilógni csak kevesen mernek, hiszen nagyon mély önismeret, öntudat kell ahhoz, hogy a senkik leszólását elviseljék.

És nem lehet így összemosni mindent, mert legjobb jószándékunk mellett is ezzel éppen a legrosszabb példát adjuk azoknak, akiknek erre szükségük van.

Az ember és környezete kölcsönhatásban él. A környezet most éppen mocskos, mert azzá tették. És mit tegyen az ember, kiríni nem lehet, mert lefejezi a fűnyíró, belesimulni nem lehet, mert felfordul tőle az ember gyomra. Próbálkozik hát, a többi meg röhög rajta, vagy leszólja vérmérséklettől függően. De keveseknek jut eszébe, talán együtt kéne működni mindnek, aki nem szereti a silányságot. Eleinte nehéz, később egyre könnyebb. Azonban ki hiszi ezt, hiszen hazugság az egész világ.