A magyar emberekben miért él ennyire ez "a gyengék pusztuljanak! " világszemlélet?

Szinte az egész társadalomban ezt a hozzáállást tapasztalom, alig néhány kivétel van. Mintha valami kegyetlen háborúnak fognák fel az életet, ahol le kell tiporni a többi embert vagy én nem is tudom.

Unokatestvérem Aarhusban él és voltam kint nála pár hete látogatóba és megdöbbentett, hogy micsoda lazán fogják fel az életet. Elmentünk kocsmázni és kérdeztem a csapost, hogy melyik sört ajánlja kóstolásra, melyik a legfinomabb? Erre vigyorogva lekapott egy poharat és végigkóstoltatta velem az összeset, hogy melyik ízlik a legjobban. Volt asztalon táncolás is, két fickó felpattant és ropták valami ír zenére, addig a többiek tapsolták az ütemet. Kint az utcán mindenhol előadók nyüzsögnek saját produkciókkal, teljesen felszabadult a légkör, nem olyan besültek az emberek, mint a magyarok, hogy a nézésükkel megölnek. De miért van ez? Miért ennyire laza ott az élet, itt meg ennyire goromba és ideges mindenki?

Voltunk most családlátogatáson húsvétkor és az egyik férfirokon kifejtette, hogy ez a sok liberális hülyegyerek folyamatosan csak pattog, hogy milyen keveset keresnek és mennyire nem lehet megélni Magyarországon és hogy ő csodálkozik az ország vezetőinek a türelmén, mert ha ő uralná Magyarországot, akkor ő már rég végigkorbácsolta volna az egész bagázst a határig és amelyik nem élte volna túl, az meg is érdemli, mert ha több pénz kő nekik, akkó mennyenek el többet dógozni, fene a pofájukot, dögőjjön meg az olyan, amelyik vernyákól állandóan, az ilyenek nem életrevalók, szégyöjjék magukot, köpedelem hozzáállás, stb.

Tisztára, mintha az éhezők viadalában élne az ember, ahol mindenki átharapja a másik nyakát a túlélésért. A munkahelyemen ugyanez megy, az előtte lévőn is ez ment. Itt mindenki megőrült?