Támogatnátok azt, hogy a legtöbb általános iskolában lehessen latin szakkörre járni, különórákat felvenni mondjuk 5. osztálytól?

Támogatom, de szerintem sehol nincs ez külön megtiltva.

Németországban, az újlatin nyelveket beszélő országokban mindmáig megmaradt ez a hagyomány. Ezeken a helyeken kötelező levizsgázni belőle előre (Latinum), ha olyan pályát választasz, ami a szakmához kell.

Nálunk a dualizmustól Horthy-rendszerig kötelezően oktatták minden humán gimnáziumban - ez az iskolatípus volt a belépő, hogy bármely felsőoktatási intézménybe bekerülj. Majd a kommunizmus során ez megváltozott.

Európában mindmáig a "grammar-translation method" dívik latinoktatás terén, hallani sem akarnak "paradigmaváltásról". Ez jelentősen megnehezíti a tanulást. Angolszász területeken párhuzamosan működik a hagyományos és a közvetlen módszer (Hans Orbeg könyvei alapján).

#10 Az összes magyarul elérhető latin nyelvkönyv birtokomban van, egyik se valami nagy eresztés metodikai szempontból, de a Ferenczi-Monostorinál csak jobb latinkönyv létezik. Nem értem, miért ez az egyetemi latinoktatásban az etalon.

Igen, velem is pont gimiben, mépgpedig az első osztály vége felé történt az, hogy kezembe került anyám latin nyelvkönyve valami régi tárgyakat tartalmazó eldugott kis szekrény porosodó könyvei közt. Akkoriban már régóta érdekelt engem a dolog, és amúgy is közelgett a tavaszi szünet, szóval elkezdtem tanulni, és egyre jobban tetszett. Onnan kezdve hétvégéken, nyári szünetekben foglalkoztam vele könyvekből. Mindez még a Kádár-korban, a 80-as években történt, akkoriban még nnormál könyvesboltokban olcsón és többféle könyvet lehetett kapni, nem kellett szakboltba menni, sőt a rokonok, tanárok is ismerték még a nyelvet, szóval akkoriban még nem számított annyira eldugott dolognak, mint ma. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a kötelező olvasmányokban szereplő latin mondatok hirtelen elevenekké váltak, meg a tanárokkal, rokonokkal lehetett róla egyszerűbb mondatokban beszélgetni (mindkét nagyapával, énektanárral, töritanárral, rajztanárral). Később aztán levelezni is kezdtem egy osztrák lánnyal latinul.

A dolog hátterében az állhat, hogy már korábbról úgy tízéves korom óta érdekel a fizika, amiről gyerekként persze főleg inkább ilyen tudománytörténeti-ismeretterjesztő könyveket olvastam, ott meg le volt írva, ahogy az ókori görögök egyszerű árnyékok szögeinek mérésével meghatáozták a Föld nagyságát. Szóval már korábban is érdekeltek az ókoriak, általánosban is, de csak gimiben kezdtem el latnul tanulni. Hivatalosan suliban egyébként nem tanultam. Az általánosban lett volna latin szakkör, de az végül nem indult be.

Az tetszett a latinban főleg, hogy olyan fogalmaknak, melyeket csak speciális közegben ismertem, adott valami egyszerűbb, hétköznapibb jelentést is. Reklamál: visszakiabál. Explikáció: ,,kihajtogatás'' (mintha a valamiféle origami játék szemléltető kihajtogatása lenne). Tetszett az, hogy sok szó olyan, mintha valamiféle kozmikus isteni fogalom lenne, közben pedig valójában egyszerű parasztok beszélték, és az ő nyelvükön persze minden a hétköznapi élet egyszerű tárgyaira vonatkozott. Sok scifit is olvastam akkoriban.

Most a Harry Pottert latin kiadását próbálom olvasni latinul, az tetszik, jó fordítások vannak benne.