Hogyan lehetnének hazánkban élvonalbeli egyetemek?

A jelenlegi egyetemeknek és főiskoláknak többféle (látszólag ellentétes) célnak is meg kell felelniük:

1. A jövő társadalmának egyre inkább kizárólag magasan képzett (diplomás, többdiplomás) szakértő jellegű munkavállalóra van szüksége. A fizikai munkát gépek végzik el, az ügyintézés automatizált. Ez azt jelenti, hogy szükség van tömegképzést végző főiskolákra, mert a felsőoktatás első 3-5 éve gyakorlatilag a közoktatás részévé fog válni. A gyerekek 99%-a 6-23 éves koráig biztosan tanulni fog.

2. Szükség lesz magasszintű szakirányú továbbképzésekre, átképzések és ismeretfelújító képzések céljára, hiszen az élethosszig tartó tanuláshoz ez nélkülözhetetlen. Ennek hiányában a szakismeretek elavulttá válnának.

3. Egyre nagyobb tömegben szükség lesz viszont olyanokra is, akik képesek lépést tartani a tudomány és technika fejlődésével, tehát elsősorban élvonalbeli tudományos kutatással és fejlesztéssel foglalkoznak és ők lesznek képesek arra is, hogy az előző két cél, valamint a saját elit utánpótlásképzésük céljára egyetemi szinten oktassanak. Ez utóbbiakra igaz az, hogy csak heti 1-2 órát szabadna oktatniuk, viszont azt tényleg a legmagasabb nívón.

Azt hiszem a megoldást az elágazó képzési utak bevezetése jelentheti.

Kellene lennie minden szakon egy fő képzési útnak, ami az elitképzést jelenti és lényegében egységes összevont 10 éves BSc+MSc+PhD képzést jelentene egyetlen záróvizsgával és disszertációvédéssel a végén, közben pedig sok választható tárgyból egyéni igényekhez alkalmazkodó rugalmas képzés. Ide mindenkit fel kell venni aki csak érdeklődik és érettségizett. Akik tudnak eredményesen haladni ezen a vonalon azok csinálják, viszont aki 1-2-3-4 év után rájön, hogy nem neki való, az az addig megszerzett tárgyait beszámítva tudjon többféle FOSZ, többféle BSc, többféle MSc szinten is kiszállni a képzésből.

Azt is biztosítani kellene, hogy a valami másik területen már diplomát/diplomákat szerzett emberek, hatékonyan bekapcsolódhassanak bármelyik ilyen fő képzési útvonalba és korábbi tanulmányaik minél hatékonyabban beszámíthatók legyenek.

Mindezekhez az kell, hogy a diplomák megszerzési feltételei ne konkrét tárgyak legyenek, hanem ismeretkörökön belül teljesítendő kredit kritériumok.

Például egy ökológus PhD-hoz kelljen:

1. legalább x mennyiségű kredit bármiből.

2. ezen belül legalább y mennyiségű kredit természettudományos tárgyakból.

3. ezen belül legalább z mennyiségű kredit ökológiából.

4. Ezeken kívül viszont már csak a publikációs követelmények, disszertáció, sikeres zárószigorlat és védés.

Rossz a kérdés. Szerintem Mo-n 1 db élvonalbeli egyetem lehetne, ha a Közép-Magyarországi legjobb egyetemi karokat összevonnák és ténylegesen is integrálnák.

ELTE: TTK, BTK, ÁJTK

BME karai

SOTE: ÁOK, FOK, GYTK

SZIE: MKK, ÁOTK

A szabad tárgyválasztással, valódi kreditrendszerrel, kutatóegyetemi hozzáállással, magas oktató/hallgató aránnyal, sok külföldi oktatóval és hallgatóval egyetértek. Szükség lenne joint-master képzésekre rangos európai egyetemekkel.

Nem provokációnak, de a volt egyetememen belenéztem a társadalomtudományi doktori védések címeibe. Ennyi kamu ostoba baromságot életemben nem olvastam.

Ezt csak egy olyan ország engedheti meg magának, amely már nem tudja hová költeni a pénzt, kb.

A témák többségére biztosan nem adnék állami ösztöndíjat, hogy elhelyezkedés hiányában egy kamu témával szüttyögjön az illető (Azt a pár jól hasznosítható, vagy tudományosan értékes munkát kivéve)... Ehelyett bővíteni kéne a természettudományos, műszaki doktori képzést, mert 140-ért a kutya sem marad doktorandusznak, vagy tanársegédnek, ha iparban dupláját kapja fele annyi stresszel.

Egyszerűen lehetetlen megtartani a hallgatókat, és ezért ilyen siralmas a fokozatszerzés aránya az értékes STEM témák esetén is.

Ez pedig egy ördögi kör, aktív doktoranduszok, posztdokok alig vannak jó oktatói vénával. A kutatás leépül, a laborokba pedig nem fogják beengedni a diákokat. Csillogó szemű érdeklődő diákok hiányában pedig az utánpótlás is leépül és mindenki iparba megy inkább.

Ha lenne több pénz a PhD ösztöndíjra, megbecsült állás lenne a kutatói munka (nem pedig szégyen, hogy az ipari cég takarítónője többet keres), több kiváló oktató lehetne, aki foglalkozik a diákokkal. A hallgatóknak pedig juttatás járna a labormunkáért, igazi karrierlehetőség lenne, nem pedig egy olyan jövő, hogy 30 évesen épphogy kijössz az állami béredből, félretenni pedig semmit sem tudtál. Mindezt 5-8 évnyi tanulás után, egy komoly értékes diplomával, nem egy kamu szakon a sok közül.

Elég csak megnézni az ELTE-t... majd szemezgetek belőle.

Még a kultúrális antropológus ismerősöm szerint is kamu baromság a disszertációk egy jelentős része.

Nekem a szűréssel van bajom, hogy olyan nyilvánvaló bullshit témák is átmennek már a felvételin, és eltüttyögnek vele 4 évet.

STEM témáknál ezt nem lehet megtenni, mert körberöhögnek az első cikkednél.

Emellett nagyon sok értékes társ.tud témáról is tudok, aminek nincs feltétlen haszna, csak alapkutatás...de komoly tudományos munkák.

Igen elírtam: kulturális antropológia... ciki.

+ Igen érdekel a téma, több érdekes disszertációt is olvastam, szóval nem olyan bonyolult eldönteni melyik volt kamu téma és melyik értékes újdonság.