Az emberek a rendszerváltás első éveiben mitől voltak "lazábbak" kevésbé rosszabb indulatúak mint napjainkban?

Ez nagyon osztályfüggő. Az értelmiség és azok haverjai: a vállalkozók és a szűk munkásarisztokrácia pontosan tudták, hogy nekik sokkal jobb lesz. Várja őket a polgári életvitel, a menedzserfizetés, a pályázatnyerés, sztárgázsi, címzetes docens kinevezés, életpályamodell, PhD, köztisztviselői juttatások -- sorolhatnám.

Ugyanakkor az átlagemberek is tudták, hogy rájuk sz.. világ jön. Kádár (Hruscsov és a többiek) laza hatalomgyakorlása megágyazott a kapitalizmusnak, mindenféle fenegyerekek, egoista alakok tobzódásának. A "sztálinisták" (az igazi kommunisták) megmondták a 70-es években. Csóró körökben nekik volt szavuk és tekintélyük. Végül a Németh füstölte ki őket a 4igennel. Azóta komolyan vehető beszédet már nemigen lehet hallani. Németh "reformer" (revízionista áruló, kapitalista utas) volt: utána jöttek a demokraták meg a fasiszták, TGM, Orbán, meg ilyenek, akik aztán sík hülyének néztek mindenkit, akinek nincs diplomája.

Az életszínvonal már a 70-es években esni kezdett az értelmiség előretörésével. 1980-ban már a lakosság is fogyott. NÉzz csak utána!

Amit a rendszerváltásról tanítanak, az szinte minden hazugság: ennek a tekintélyuralmi diktatúrának az igazolása. Tkp. a szocializmus felszámolása (a "rendszerváltás") már a Sztálin halála után elkezdődött -- volt két radikálisabb kísérlet: 1956 és 68, de ezek még jöttek össze, így aztán nagyon elhúzódott az egész: az emberkék visszatrenírozása a nyomorba. Mert még sokan emlékeztek a "boldog békeidőkre" és a Horthy-éra borzalmaira.

De 1982 a teljes áttörés éve volt, 1988 nov. 24-én (Grósz megbuktatása által) gyakorlatilag már minden hatalmat az értelmiségi-polgári erők birtokoltak.

Tehát nem voltak lazábbak. A nyolcvanas években már nagyon durva dolgok mentek: mérnök urak és kegyenceik, a végéemkás fenegyerekek porig alázták a prolit, bár kirúgni csak a Dr. Németh reformjai (és gyárbezárásai) után tudták őket - legalábbis tömeges méretekben. Nem jókedvükből álltak sokan csövesnek: tizenéves fiatalok -- és már a hetvenes években is. Egyszerűen nem hagyták őket élni: "te itt csak szép lehetsz, de okos az nem". Olyan protekcionizmus tombolt, hogy aki nem tartozott a "jóra való, derék" családok kapcsolati rendszerébe, az megnézhette magát.