Az emberek miért hiszik azt még mindig, hogy létezik jó szándékú, tisztességes politikus?

Több évtizednyi (sőt, egyes országokban évszázados) képviseleti demokrácia és az ezzel járó kommunikációs trükkök, kampánymódszerek után miért nem esett le még mindig mindenkinek, hogy amit egy politikus mond és, amit egy politikus csinál vagy valójában gondol, az két külön dolog? Egyszerűen elszomorító látni, hogy ennyi híve van még mindig mindenféle pártoknak meg politikusoknak, ezekkel az emberekkel nem is lehet normálisan beszélni semmiről...

Egy józan szkepticizmus az, amivel mindenkinek hozzá kéne állni a politikához.

Semmi értelme az alapján választani, hogy nekem most szimpatikus az, amit ez vagy az mond. Mondani bármit lehet, és mondanak is mindenféle vad dolgokat, csak hogy szavazatokat szerezzenek.

Például biztos lehetsz benne, ha egy politikus azt mondja, hogy "én a kisemberek pártján vagyok" az a multik zsebében van. Vagy: minél többet hivatkozik egy politikus erkölcsre meg kereszténységre, annál valószínűbb, hogy vaj van a füle mögött. (Mert, aki tényleg erkölcsös, annak nem szükséges ezt naponta hangoztatnia, meg templomokban parádéznia!)

Meg eleve, kezdjük azzal, hogy normális, egészséges lelkületű ember nem megy politikusnak, pláne nem akar miniszterelnök lenni, akarja a fene! Oda hatalomvágyó, pénzéhes emberek mennek. Például, akik azt mondják, hogy "megvédjük az országot", közben ellopunk minden EU-s pénzt. Akik megígérik, hogy majd ők megoldják a "cigánykérdést" meg indirekt módon sejtetik, hogy ha rájuk szavazol, majd lesz esély visszacsinálni Trianont, valójában nem csinálnak semmit erődemonstráción kívül, és ők is pontosan tudják, hogy esélytelen a dolog, de híveket azért lehet szerezni vele. Na meg ott vannak azok, akik mindenféle teljesíthetetlen baloldali szociális lózungokkal dobálóznak, amiket, ha mind megvalósítanának, azzal kb. csődbe vinnék az országot. Stb...