14 éves lány "akaratát" mennyire fogják figyelembevenni a bíróságon?

A bíróság ilyen esetben az anyánál helyezi el a gyereket.

A láthatást viszont nem tiltja meg az apának, és elvileg a gyerek köteles menni.

Márcsak azért is, mert ha nem tartja a kapcsoaltot az apjával, akkor 18 éves kor után semmit nem köteles fizetni a lánynakerdemtelenség miatt.

Ahogy #1 írta. A gyerek véleményét figyelembe veszik és mérlegelik - persze ha az megalapozott. Ha egyértelműen alkalmatlan az anya a nevelésére, akkor nem fogják nála elhelyezni csak mert ott nem kell iskolába járnia, leckét írnia és mehet minden este bulizni, ami jobban tetszik a gyereknek 14 évesen. De ha mindkét szülő alkalmas a gyerek nevelésére, akkor a bíróság ott szokta elhelyezni ahol a fiatal is szeretné.

De a másik szülőnek is joga van a gyerek neveléséhez, nem csak kötelessége hogy fizessen. Gondolom azt te sem szeretnéd ha tőled is elvárnák hogy fizess valamiért, igen sokat, de utána nem szólhatnál bele abba hogy az hogyan legyen "elköltve", felhasználva. Az apának is vannak jogai, nem csak kötelességei és attól mert szigorú, merev még lehet hogy ő ezt gondolja megfelelőnek a gyermekének, ezzel a szeretetét mutatja ki (csak nem jól). A bíróság minden esetben kötelezheti a másik felet arra hogy a láthatást biztosítsa - vagyis ha az anyánál marad az a 14 éves gyerek, akkor az apának is lesznek hétvégéi, ünnepnapjai amikor nála kell lenni. Akár akar akár nem akar a 14 éves.

Ha súlyosabb konfliktus alakul ki akkor lehet kérvényezni az egyedüli felügyeletet, de inkább meg kellene ezt előzni azzal, hogy azt a 14 évest türelemre vesszük rá és annak elfogadására, hogy az apjáról van szó és nem egy idegenről. Hogy neki is alkalmazkodnia kell a megváltozott helyzethez, elfogadnia az apa rugalmatlanságát és igazodni hozzá, nem csak fordítva. Mert most csak pár évről van szó, de utána egész életében ő marad az apja és az elkövetkezendő 60 évet fogja meghatározni hogy most milyen kapcsolat alakul ki közöttük.

Miért kellett volna engednie? Mert hisztizett?

A migrén miért lenne kevésbé rossz otthon, mint az apánál?

Ha migréne van valakinek az nem akar utazni, nem akar még mozdulni sem - tudom milyen sajnos a migrén. nem hisztizni kell miatta hanem gyógyszert bevenni és feküdni - ha már nem akar hányni tőle az ember ha vízszintesbe kerül. Vagyis az a 14 éves aki mozogni, utazni akar hazafelé, az nem migrénes, hanem hisztis.

Jó érzés ha valamire rákényszerítik az embert? Nem, nem jó. Mi szeretünk akaratunk ellenére lenni valahol? Nem, mi sem szeretünk. De ha ott kell lennie, akkor ott kell lennie. Azt kell megtanítani annak a 14 évesnek, hogy hogyan kezelje a helyzetet és hogyan tudja olyanná tenni, amiben már nem elviselhetetlen számára. Amikor már nem akar hisztivel hazajutni. Ahogy egy 14 éves gyereknek már meg kell tanulnia, hogy kötelességei is vannak és bizony néha olyasmit is végig kell csinálnia ami nincs kedvére.

Ha most ebben engednek annak a 14 évesnek és nem marad az apjánál, akkor legközelebb engedjenek neki és már oda se menjen? Aztán mi a következő? Iskolába nem akar majd menni? Hol lesz a határ amikor már nem lehet engedni neki tovább? Miért nem ezt a határt tartják meg inkább amit már az kijelölt, hogy az az ember az apja?