Miért kell relativizálni a bűnöket, miért vannak enyhítő körülmények?

"Épp az a bajom, hogy az áldozat szempontjából mindegy, hogy csak meglökte véletlenül vagy szándékosan megölte, ha mindkét esetben meghal az áldozat"

De ez még mindig csak egyetlen egy változó a bűn elkövetése kapcsán. Miért kéne csak ezt figyelembe venni és minden mást ignorálni?

Ez nem egy sablon, amit mindenre rá lehet húzni. Igenis helyes az esetek ilyenmód szétválasztása.

Gondolj már bele!

Első szituáció: Kocsival mész az utcán, betartva a sebességet. Hirtelen kiugrik eléd egy gyerek és hiába fékezel, túl közel van, elütöd és szerencsétlen meghal.

Második szituáció: Mégy haza éjszaka az utcán. Eléd toppan egy rossz arcú alak és késsel fenyeget, hogy add oda az összes pénzedet. Te védekezésképpen lehajolsz és kigáncsolod, de pont úgy esik el, hogy az éles járdaszegélybe üti a fejét és ott rögtön meghal.

Harmadik szituáció: Gyűlölöd a szomszédodat, ezért kifigyeled, mikor ér haza éjszaka. Ahogy az ajtót nyitja, mögé lépsz és és leszúrod. Könyörög az életéért, de te még hússzor megszúrod, majd elvágod a torkát.

A te olvasatodban ugyanazt a büntetést kapnád mindhárom esetben, hiszen az eredmény ugyanaz: valaki meghalt. Szerintem viszont erkölcsileg teljesen más a három szituáció és ennek megfelelően helyes, ha külön kezeljük. Hiszen az első esetben egy szerencsétlen véletlenről van szó és nem is feltétlenül csak a te hibád. Második esetben önvédelemről van szó, te ugye te egy jogtalan támadást próbáltál kivédeni, csak a kimenetele lett szerencsétlen. Harmadik esetben viszont előre eltervezett, aljas gyilkosságról van szó. Azért nehogy már egy kalap alá vegyük a hármat!

"Mert ugyanaz a végeredmény"

De pont ez a kérdés, hogy miért csak a végeredmény kéne számítson? Miért lenne ez jobb bármivel is?

Mert a büntetés eleve nem azért van, hogy attól majd nem fáj a hozzátartozónak. Az azért van, hogy a bűnöst megbüntesse. Ott meg kapásból legalább annyit nyom a latban, hogy mi volt maga a szándék, mint hogy mi lett a végeredmény.

Gondolkodj egy kicsit! Például az elképzelésed szerint több büntetést érdemelne az aki egy balesetben okozza más halálát, mint aki szándékos gyilkosságra készül, csak az valamiért meghiúsul. Az első esetben egy halott az eredmény, a második esetben nincs áldozat, mégis a második esetben a bűnös sokkal nagyobb veszélyt jelent a társadalomra.

Meg a kitervelt tett sokkal károsabb, akkor ugyanis teljesen józanon, tetteinek következményeit pontosan tudva dolgozza ki és hajtja végre a tettet. A bűnismétlés esélye magas, veszélyes emberről van szó.

Hirtelen felindulás teljesen más, ott a tettes feje felett összecsapnak a hullámok, pillanatnyi elmezavar alatt cselekszik, nem azért mert már akaratlagosan ölni akart. Ezek a tettesek sokkal könnyebben beismerik a tettüket, rehabilitálhatóbbak, nem egyszer magukat adják fel; bűnismétlés aránya jóval kisebb.

Baleset is más, ott sokszor van felmentés, hisz baleset volt. A gondatlanság is más, amikor egyszerűen felelőtlen az illető, nem is gondolja, hogy baj lehet abból, amit tesz, vagy csak kimarad egy intézkedés, sokszor a főnökeik hibásak, akik nem oktatják ki megfelelően, nem adnak védőeszközt, nem tartatják be a szabályokat, esetleg még ösztönzik is a megszegésüket. Ezekben az esetekben sem akaratlagos ártásról van szó.

Lényeg a lényeg, sokkal veszélyesebb az, aki tiszta fejjel, kitervelten, esetlegesen különös kegyetlenséggel öl, mint az, aki pillanatnyi zavarában, esetleg nem megfelelő felkészültsége miatt.