Halálraítéltek esetében valóban létezik az utolsó kívánság intézménye? Ha igen, akkor hol és miket lehet kérni?

Éppen most olvastam, hogy Texas államban betiltották az utolsó kívánság intézményét, ami egyébként valóban étel. Egy bizonyos, gyilkosságért halálraítélt Lawrence Russell Brewer igen költséges nyolcfogásos menüt rendelt, amelyhez hozzá sem nyúlt. (Nem csodálkozom, nekem sem lenne étvágyam nem sokkal halálom előtt.) A texasi halálraítéltek ezentúl ugyanazt fogják kapni, mint rabtársaik.

A texasi elítéltek kívánságaiból egyébként már egy szakácskönyv is készült: Meals to Die For (Ételek, amelyekért meg kell halni) címmel egy olyan szakács tollából, aki éveken át a texasi kivégzések helyszínén, a hírhedt huntsville-i börtönben dolgozott.

Az Egyesült Államok néhány másik államában a túlköltekezés elkerülése érdekében felső határa van az utolsó étkezés költségének: Floridában, például, 40 dollár fordítható erre a célra, de kizárólag helyben beszerezhető termékekből készülhetnek az elítélt kedvenc ételei.

Még egy vicc a végére:

A többszörös gyilkossággal vádolt személyt villamos székbe ültetik.

- Van valami utolsó kívánsága? – mondja az őr.

- Igen

- És mi?

- Megfogná a kezem?