Milyen jogokkal rendelkezik egy 18 éven aluli "gyerek"?

Ha szeretnéd, hogy fizessék a továbbtanulásodat, nem csak 18 éves korodig vagy "kiszolgáltatva" nekik. És bár most még nem érted, de csak jót akarnak neked. Ha majd lesz saját gyereked, meg fogod érteni.

Aztán persze azt is megteheted, hogy kiprovokálsz egy pofont webkamera előtt és feljelented őket a gyámügynél, mint az a gyengeelméjű, aki a GYIK-on kért támogatást a kis tervéhez, de ez esetben is jó eséllyel ugrik a továbbtanulás támogatása...

Amúgy meg amíg ők fizetik a kaját, az ő házukban laksz, úgy dukál, hogy szót is fogadj nekik. Nem tipp!

Ez nem így működik.

Mivel teljes mértékben eltartanak téged, továbbá törvényes gyámként felelőséggel tartoznak irántad, így megszabhatják, hogy elengednek-e vagy sem. Ha fogod magad és elszöksz, akkor akár rendőrséggel is hazavitethetnek.

Persze ez bizonyára nem tetszik neked. Majd egy év múlva keresel állást, lakhatást, így magadról gondoskodva azt tehetsz, amit csak szabad (akár most is, a gyámügy beleegyezésével ezeket megvalósíthatod). Dem amíg mások eltartására szorulsz, addig ne rinyálj itt nekünk.

Azért a ló túloldalára sem szabad átesni. Egy 17 éves "gyerek" esetén már ne jöjjünk azzal, hogy bárhogyan korlátozhatják a szabadságát, csak mert ők tartják el. Ez egy nagyon rossz megközelítés. Aki ilyennel akar sakkban tartani valakit, annak nem kellett volna gyereket vállalnia, mert a gyerek egyenlő a rabszolgával.

Mindazonáltal az is rossz megközelítés, hogy jogi oldalról próbálod támadni őket. Sajnos az sem vezet semerre. Le kell ülni, és megbeszélni, hogy vajon miért gondolják úgy, hogy 17 évesen ők döntenek mindenben helyetted.

A fenti morális-példálózó válaszok után kaphatsz jogi választ is:

Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be (Ptk. 2:10. §), azaz te még kiskorú vagy. Ez azt jelenti, hogy a szüleid szülői felügyeleti joga alatt állsz (Ptk. 4:146. § (1) bek.). Ez a következőt takarja:

Ptk. 4:146. § (2) A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában.

Tessék, itt a válaszod: a hatályos családjogi törvény deklarálja, hogy a szülőnek joga van meghatározni a felügyelete alatt álló kiskorú tartózkodási helyét.

Sajnálom barátom, még néhány hónapig – a Ptk. erejénél fogva – anyu és apu dönti el, hogy mehetsz-e sörözni a haverokkal vagy sem. Ez van, nincs mit tenni.

"4:148. § [A gyermek bevonása a döntésekbe]

A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venniük."

Egy "gyerek" számtalan joggal rendelkezik. Itt azonban nem a jogról szól a mese. A jog egy célszerűségi szabály, amit vagy betartanak, vagy nem. Itt például sok mindent nem tartanak be se a szülők, se a "gyerek". Itt egyszerű együttélési, kapcsolattartási problémáról van szó.

Vedd figyelembe a következőt: tegyük fel, van egy konkrét törvényi passzus. Előhozod, mert képes vagy rá (amúgy nem vagy rá képes). Érvényesíted valamilyen bíróságon. Az szankcionál. ÉS? Mi a folytatás? Hát az sokkal rosszabb, mint jelenlegi helyzeted. Véglegesen tönkretettél egy fontos kapcsolati szálat, innentől - talán - tiéd a teljes függetlenség. Annak minden előnyével és felelősségével (hogy mást ne mondjak - önmagad eltartásával, ami valljuk be, még hozzáértéssel se egyszerű manapság).

A szüleidnek van egy elképzelése gyereknevelésről, rosszról és jóról. Ebbe nem fér bele, hogy te pénteken elmenj. Miért nem? Mert nem tudják elképzelni, hogy mi annak a következménye, így félnek, hogy lesz rossz is. Ők jót akarnak, tehát eltiltanak a lehetséges rossztól. Ami lehet, hogy éppenséggel jó, de ők ezt nem látják. És a megoldás éppen ez. Világítsd meg nekik felnőtt módjára. A gyerek viselkedése: de igen, de nem. A felnőtté: amit te rossznak gondolsz így és így működik, szeretném ha értenéd, hogy pontosabban megmondhasd, mit tartasz rossznak. Ennek a hozzáállásnak két előnye van. Egyfelől nem érzik ellenségesnek (máris egy jó pont a javadra). Továbbá megértik a te igényeidet, annak jó oldalát, és nem fognak félni. Ha pedig nem félnek, elengednek. Feltéve, hogy kellő szeretettel, figyelmességgel el tudod nekik mondani. Nagy meglepetés ám egy szülőnek, ha a gyereke elkezd felnőtt módjára viselkedni. Talán még felnőttebben, mint ő maga. Ez alapvetően változtat a vélekedésen.

A jogot felejtsd el. Kapcsolatokban a meggyőzés az egyetlen működő cselekvés. Minden más csak ront a helyzeten.