Miért hisz azt magát bárki is, hogy a harcművészet vagy küzdősport gyakorlása miatt meg tudja védeni magát?

Rengeteg kérdést látni itt GYK-n is, sok tanfolyam indul,

könyveket adnak ki a témáról, filmek, tréningvideók

foglalkoznak vele. A probléma sajnos az, hogy az egész egy

szörnyű önátverési folyamat. Jobb esetben az edző/mester

pusztán nem ért a dologhoz, és azt hiszi, ez tanulható,

tanítható. Rosszabb esetben pontosan tudja, hogy az általa

oktatott dolognak annyi SD értéke van mint a balettnak, mégis

lehúzza a tanítványokat. Ez az egész jelenség rettenetesen

káros, veszélyes, benne van egy csomó félreértés, tükrözi az

emberi gondolkodás hibásságát. Hadd legyek olyan rendes és

hadd mondjam el neked: azzal amit a teremben gyakorolsz,

legyen az bármi is, nem fogod megvédeni magad. Akik úgy

gondolják, hogy az önvédelem mint olyan egyrészt csak annyiból

áll, hogy kivédi/elhajol egy jobbos balhorog kombó elől aztán

lecsapja pár könyökössel a rabológyilkost, annak egy esetleges

éles szituáció esetén brutális találkozása lesz a valósággal:

meg fogják nyomorítani vagy ölni.

Kifejtem miért gondolom ezt. Az agresszív támadónak több

motivációja is lehet. Nincs kizárva, hogy személyesen veled

van baja, de lehet, hogy csak kell neki a pénz némi kis

crackre. Ki tudja... Lényeg a lényeg, valamilyen külső-belső

igény kielégítését akkor tudja megvalósítani, ha folyékonyra

zúzza az arcod. Tehát determinált az illető. Ez fontos dolog,

képes neked ártani. Itt jelenik meg az igazi különbség mind a

ringsportok mind a teremben bohóckodó hm edzések és a VALÓSÁG

között. A támadó ártani akar neked. Minden egyes mozdulatában,

tettében benne van a szándék, hogy ártson. Ha erre nem

készülsz fel, vesztettél. Az egész konkrét pusztakezes

küzdelemre való felkészülés olyan, mintha a katonákat arra

képzenék airsofttal, hogyan bírják majd ki a háborúban ha

hasbalövik egy AK-val.

Ha egy átlagembernek akárcsak egy, felkészült, tapasztalt,

börtönjárta csirkefogóval kell szembenéznie, csak a bűnöző

jóindulatán múlik, hogy emberünk egyáltalán valaha képes

lesz-e újra a saját lábán járni. A gaztevő személyisége,

elszántsága, felkészültsége mind-mind benne van az

alapszemélyiségben, ami vagy genetikailag kódolt vagy a

nevelés során alakult ki, vagy mindkettő. Aki nem ilyen,

akármeddig kesztyűzhet NEM LESZ KÉPES MEGÚSZNI A HELYZETET.

Kivéve, ha túljut azon, hogy neki reflexekkel, ütőerővel,

technikával kell legyőznie az ellenfelét. Ez nem fog menni.

Szinte ide hallom, ahogy mondja mindenki: "Na és mi van

azokkal, akik már évek óta harcművészeteket gyakorolnak?" Aki

valóban tapasztalt harcművész, rengeteg valóban hasznos

edzéssel a háta mögött, nos neki valami halovány esélysugár

akad arra, hogy nyerjen, de ez inkább szintén a személyiségnek

köszönhető. Ugyanis, aki képes 15-20-30 évig gyakorolni

valamilyen harccal kapcsolatos dolgot, neki olyan a

személyisége, hogy az ad neki némi esélyt. Esetleg egy nagyon

picit javíthat rajta a rutin. De ha ő túléli, legfőképp nem a

technikáktól van, hanem az alapszemélyiségétől.

De itt van a bökkenő. Akármilyen rutinos öreg rókáról

beszélünk nem lesznek felkészülve arra, hogy milyen ha valaki

tényleg bántani akarja. Nem csak behúzni kettőt, nem kiütni,

hanem rommá verni, vagy megölni. Itt igazából sokat nem ér

semmi. A támadók pedig a puszta kezeiket arra használják

általában, hogy a barátnőjüket üssék vele. Késre,

ütőfegyverre, vagy valamilyen improvizatív eszközre számítani

kell. Ha pedig valakinek konkrétan a személye a célpont,

óriási bajban van. Rajtaütésszerű, rejtett, brutális támadásra

kell számítson, ami ellen sok esélye nincs, max ha szerencséje

van. Ráadásul akár ő volt a célpont, akár alkalom teremtette

áldozat, ha esetleg ő úgy élte túl a helyzetet, hogy a

bűnözőknek komoly káruk származik belőle, nos ő jobb ha

nyitott szemmel alszik ezentúl.

Oké, itt felmerül, hogy kicsi az esély rá, hogy az ember

valódi nagy halakat haragít magára, hacsak nem mozog ilyen

körökben. Ebben van valami, bár manapság ez már nem teljesen

igaz, de most fogadjuk el. Oké.

Még mindig ott vannak az alkalomszerűen lecsapó,

haszonszerzéssel motivált bűnözők. Rendben, lehet mondani,

hogy ellenük beválik a határozott fellépés. Megint elő lehet

huzakodni a tapasztalt HM-es rókával, sanszos, hogy ő tényleg

nem kerül kiválasztásra mint célpont. De a bűnözők profin ki

tudják választani azt, hogy ki az aki ténylegesen veszélyes,

ki az aki pedig csak a hamis önbizalom miatt hordja azt a nagy

mellényt. És akkor amikor elkezdenek repülni az öklök, a

bűnöző fog nyerni. Ez nagyon nagyon nagyon valószínű.

De hagyjuk most a sok évtizedes múlttal rendelkező mestereket,

nézzük az átlagembert. Sokan elhiszik, hogy heti két edzéssel

majd megvédik magukat. Aztán amikor élesben kapnak egy pofont,

ne adj Isten belefutnak a késpengébe, akkor mindenki csak

csodálkozik. Ez bizony az oktató felelőssége, ugyanis nem

győzöm elégszer hangsúlyozni: arra, hogy az utcán kézitusában

a bűnöző fölé kerekedj, az esélyed szinte NULLA.

Edzésen mindig fel vagy készülve arra, hogy harc lesz, de az

életeben a támadó rettenetes előnnyel bír: Ő választja ki a

helyet, az időpontot, mindent. És akkor bizony nem nagyon

lehet már védekezni.

Amikor a rendőrség kihangsúlyozza, hogy jobb ha az ember

együttműködik, a lehető legjobb tanácsot adja arra az esetre,

ha már baj van. Akkor már mindegy. Ha túlságosan félsz a

veréstől és ellenállsz, a pokolt szabadítod magadra.

Arányaiban jóval kevesebb az a tettes, aki vérszemet kap az

ellenállás hiányától, rendszerint pont az ellenkezés váltja ki

a még durvább reakciót. És ez SOKKAL rosszabb lesz, mint amit

edzésen láttál.

Fontos kiemelni a nőknek indított önvédelmi kurzusokat. Ahogy

hallottam, láttam itt is az elkerülés, a biztonságos

életviteli tanácsok, módszerek hangsúlyozása helyett mindig a

közelharcot oktatják, vagy legalábbis fajsúlyos arányban. Az

ilyen edzők egyszerűen a vágóhídra küldik a tanítványaikat.

Természetesen nem baj, ha valaki begyakorol egy-két alapvető

közelharci trükköt, de ezeket csak akkor lehet elsütni, ha már

tényleg az illető valóban meg akar ölni. Mert ha van esélyed

élve megúszni a dolgot és mégis új szintre emeled, sokkal

rosszabb helyzetbe hoztad saját magad.

Összefoglalóan elmondhatjuk, az ember az edzésen nincs kitéve

valós támadási szándéknak, tehát fel sincs rá készülve,

mentálisan teljesen alkalmatlan önmaga megvédésére, az

erőszaktól való félelmében elkövetett erőszakkal ő szabadítja

magára rettegése tárgyát. A támadó abszolút helyzeti,

mentális, taktika, számbeli, erőforrásbeli előnnyel bír. Sok

esetben még a jogi háttér sem a megtámadott oldalán van.

Teljesen lehetetlen, hogy egy átlagember egy felkészült

bűnelkövetővel szemben gond nélkül megússza az önvédelmi

szituációt. Ha pedig mégis sikerült, a következményei sokkal

rosszabbak lesznek mint egy elvesztett mobiltelefon.

Mit lehet tehát csinálni, tanácsolni? Ismerd meg a

bűnelkövetők gondolkodásmódját, taktikáit, motivációkat,

olvass sokat pszichológiáról, annyi önvédelmi könyvet amennyit

csak bírsz, beszélgess rendőrtisztekkel, börtönőrökkel,

katonákkal ha teheted, mélyedj bele a kriminológiába, nézegesd

a bűnügyi statisztikákat, kísérd figyelemmel a bűnügyi

műsorokat, keresgélj az interneten az általam megadott

szempontok alapján, aztán ha ez megvan TANULJ MEG FUTNI. Hidd

el nekem, ha ezeket megteszed, SOKKAL felkészültebb leszel

egy önvédelmi helyzet felismerésében, elkerülésében,

elhárításában mint egy akármilyen jó bokszoló, kung fu-s,

MMA-s. Természetesen nem árt némi közelharci ismeretekre szert

tenni, de felesleges hagyni, hogy az ember elvesszen a horgok

és könyökösök világában és emiatt ne lássa a fától az erdőt.

Ha bárki is elolvasta ezt a kisregényt, örülnék ha leírná a

gondolatait.