A karatéban benne van a karfeszítés?

Tanultunk ilyeneket edzőtáborban, de alapból nincs.

Ha nem látszik annak, akkor nem az. A judósok, aikidósok, BJJ-sek ellenfélen gyakorolják a karfeszítéseket hosszú évekig, az első edzésektől fogva. A karatésok semmilyen karfeszítést nem tudnak megcsinálni élesben, mert nem gyakoroltak élő emberen. A misztika egy másik terület.

Látod látod, te is beleestél abba a hibába, hogy azt hiszed az a Karate amit a jutyubos videókon látsz ahol két ember püföli egymást egy tatamin, szigorú szabályok közt bírói vezetéssel. Az nem karate, az csak sport. Karate pont az, amit nem látsz, vagy egészen másnak látod. Hosszú folyamat a Karate igazi tanulása. Eleinte az alapok tanulása van, majd első, sho dannál kezdődik az igazi karate tanulása. Mai világban csak kivételes embereknek adatik ez meg, azoknak akik nem voltak türelmetlenek. Jó mondás, de igaz: Fekete öves olyan fehér öves, aki nem adta fel. Edzések nálunk úgy épül fel, hogy egy kihont vagy egy katábol kiragadott részt gyakoroljuk, elemezzük. Ehez társ is kell, tehát párban. Edzések ideje nagyrészt ebből áll. Erősítő gyakorlatokra nem pazaroljuk az időt, azt otthon is lehet. Mondjuk sajnos nagyon sok dojo ráállt a versenyzésre. De az nem karate.

Mesterszintig kell megtanulnod azt ami majd később más értelmezést kap. Jövő héten lesz az, hogy 27. éve űzöm. 5 év az semmi. Alapok alapja csak. Max sport rutint lehet szerezni versenyzéssel.

Első dán még csak nem is mesterfokozat. :)

Örülök, hogy megtaláltad a karatéban a számításodat, én is nagyon szerettem a karatét, amikor a térdem miatt abba kellett hagynom, úgy éreztem magam egy évig, mint akinek értelmetlen az élete. :)

4 éves korom óta karatézok 12 évesen abbahagytam mert a jujitsu jobban vonzott most 17 vagyok, de attól még a térdeimnek különös mondom semmi baja. Általában azoknak szar a térde akik basznak odafigyelni az alapállásra és túlságosan ráhelyezik a súlypontot az egyik lábukra. Kérdésre válaszolva a karatéban nagyon nincsenek karfeszítések és ha van is az nem nagyon alkalmazható semmilyen körülmény között.

Szerintem is a mély állások + genetika miatt ment szét a térdem -- de nem csak nekem, hanem a dojo 3/4-e térdműtét előtt állt és csak térdszorítóval volt képes ráállni a lábára. De mindegy, a lényeg továbbra is az, hogy: amit gyakorolsz egy edzésen, az van a stílusban; amit meg csak odaképzelsz, az meg nincs.