Mik a cselgáncs szabályai?
válasza:A judo célja, hogy az ellenfeledhez hozzávágd a Földet. Ha ez elsőre nem sikerül, akkor kitörheted a karját, vagy megfojthatod, vagy kiszoríthatod belőle a szuszt...
Lényegében a fentiek, de egy kicsit akkor részletesebben! :)
A judo mérkőzés célja, hogy az ellenfelen ippont, teljes értékű pontot érjél el úgy, hogy őt a földre dobod. ("Lökjétek a padlóla, le...")
A dobás
- legyel felismerhető judo dobás (van belőle több, mint 60 és ezek variációi, van miből válogatni)
- legyen kellően gyors, folyamatos, robbanékony a dobás
- legyen az ellenfeled végig kontroll alatt
- és a legfontosabb: essen a hátára!
Ha ez a négy dolog összejön (tehát hozzávágtad a Földgolyót az ellenfeledhez), akkor egyből vége a mérkőzésnek, győztél. Ha a dobás lassú volt, vagy csak féloldalra esett, tehát nem teljesül minden feltétel, akkor fél pontot kapsz (ezt waza-arinak hívják, magyarul vazari). Két fél pont egy egész pont, tehát ha még egyszer sikerül eldobni a másikat, akkor is te győzöl.
A dobás történhet gáncsolással (mint a játszótéren, belépsz mögé és a lábadon át ledöntöd, elgáncsolod), vagy dobással, mint a válldobás, csípődobás. Tehát nem muszáj feltétlen a lábaddal piszkálni (nem csak a cseles gáncsolás "ér").
Fontos, hogy az ellenfelet nem ütheted, nem rúghatod, nem haraphatod, nem nyúlhatsz az arcába és a nyakára (elölről), nem fejelheted le. Ezek biztonsági dolgok, csakúgy, mint az a szabály, hogy álló helyzetben nem feszítheted a karját (kezét), és nem fojthatod.
Ennél fontosabb, a küzdelem képét jobban meghatározó szabály, hogy az ellenfeled lábát nem érintheted se támadáskor (pl. lábfelszedéssel), se védekezéskor (pl, egy gáncsoló lábra nem támaszkodhatsz rá). Emiatt a fogás az ellenfél ruháján (judogi) történik, ruhaujjon, hajtókán, galléron, háton, övön, de állásban soha nem a nadrágon. Szabályos nyakra fogni (hátulról átölelve), szabályos tenyérbe fogni (4 ujj fog 4 ujjat, nem összefűzve az ujjakat).
Állóharcban szabad tehát fogni, rángatni, mozgatni az ellenfelet, szabályos lábbal piszkálni, aláfordulni, dobni, gáncsolni... tilos viszont ezt úgy akadályozni, hogy csak védekezel, csak eltartod magadtól az ellenfelet. Ez utóbbiért intés jár. Egyébként borzasztóan megterhelő tud lenni, a birkózók mellett pl. a cselgáncsozóknak a legjobb a "savtűrésük" az olimpiai sportok között - ha csak állsz és mozogsz, mozgatod az ellenfeled, ő is mozgat téged, dobásokat kísérelsz meg 110%-os erőbedobással... hamar elfogy az oxigén, savasodik a kar, a láb, kapkodod a levegőt, lassul a gondolkodás, kihagy az agy, puff, máris a földön vagy...
Ha a küzdők a földre kerülnek (akár dobásból, úgy, hogy nincs meg az ippon, mert pl. nem esett a hátára), akkor ott folytatódhat a küzdelem. Földharcban a cél az ellenfél leszorítása 20 mp-ig, karjának feszítése, vagy fojtással feladásra (vagy ájulásra) kényszerítése. Nézzük sorban!
Leszorítás, ha az ellenfél a hátán fekszik, te meg valahogy rajta vagy, és eközben a hátán lévő ellenfél nem kulcsolja át a lábával a lábad, vagy a törzsed. Végtelen kellemetlen tud lenni, ezeket a technikákat arra találták ki, hogy "immobilizálják" a másikat, általában komoly préselést érzel a mellkasodon (utcáról betévedő embernek kb. a bordája roppana el az első 2 másodpercben), és azt érzed, hogy egy tonna súly szegez a földhöz és másodpercről másodpercre fogy a levegő (vagy épp próbálod teliszívva tartani a tüdődet, hogy ne roppanjon össze a bordád). Ártatlannak tűnik, de kőkemény dolog.
Aztán a földön szabályos lehet a karfeszítés. Ez minden esetben a könyökizület feszítését jelenti, arra próbálják hajlítani a könyököd, amerre amúgy nem hajolna. Nyilván nem kell az ellenfeled kezét kitörnöd, neki ezt le kell kopognia, de ez az egyetlen olimpiai sport, ahol nem fognak megbüntetni azért, ha kitöröd az ellenfeled kezét. Ha nem kopogja le... akkor az az ő felelőssége is.
Fontos, hogy ez nem lehet csuklófeszítés, nem az ujjakat csavargatjuk, és nem is a váll feszítése (bár ott van határeset...).
És aztán a fojtás. Fontos, hogy ez alatt nem szemből fojtás, amikor két marokkal szorítja az ember a másik gigáját, ugyanis a nyak szemből nem is támadható, a gégeporc különösen nem. A fojtás lényege az agyba vezető erek elzárása, valamint egy idegdúc támadása, amire nyomást gyakorolva az agy azt hiszi, hogy az agyban lett túlnyomás, ezért hirtelen drasztikusan leejti az agyi keringés vérnyomását. Mivel azonban a túlnyomás nem volt valós, ez a vérnyomás-esés rövid úton (másodpercek alatt) ájuláshoz vezet. Nem kell ezt sem megvárni, le is lehet kopogni, de akkor sincs nagy baj, ha valaki beleájul, ekkor még semmi maradandó nem történt, pár másodperc, némi agyi vérnyomásemelés (pl. a lábak felemelésével, hogy visszafolyjon a vér) és magához tér az illető.
Tehát szabályok alapján hozzávágtad a Földet a másokhoz, kiszorítottad a szuszt, kitörted a karját és megfojtottad az ellenfeled. Ez mind szabályos a judoban.
Emellett azonban nagyon fontos alapértéke a sportnak a tisztelet (nem ilyen "tisztellek-becsüllek, Józsi bátyám, de a bdskrvaanyádat", meg nem is ilyen műmájer utcai "reszpekt" szinten). Küzdelem, sőt, már a küzdőtérre lépés előtt meghajlás, küzdelem előtt meghajlás, utána meghajlás (és kézfogás).
Ahogy Ungvári Miklós mondta (olimpiai ezüstérmes, európa-bajnok stb) "Lehajtott fejjel győzni, emelt fővel veszíteni."
Úristen, nagyon köszi!!! Über hasznos!!!
A "dobjátok a földle, le" mondással meg aztán örök világítótorony marad bennem, nekem a dzsúdó lényegéről, magamat halálra kacagva! :D KÖSZI!!! :D :D :D
Tök jól elmagyaráztad, nagyon köszi, pont erre voltam kíváncsi!
Mi az a savtűrés? Ja, le is írtad, már látom: "táncikáláshoz" való türelem...? De szép neve van! Tisztára olyan, mint a hegymászóknál a csúcson, hogy elfogy a levegő...
Nahát, a 20 mp-ről sem tudtam, pedig a héten végignéztem egy edzést és már előtte elhatároztam, hogy szeptembertől én fogok járni, de semmit nem tudok a szabályokról, még úgy sem, hogy néztem az edzőket, ezért kérdeztem, és nagyon köszi a segítséged!!!
Fú, ez a földharcos kihívás izgalmas. De mi, ha valaki összekulcsolja a hátán a lábát, akkor már vesztett a másik? Vagy mi a lényege a lábkulcsolásnak?
Úristen, vannak kéztörések olimpián meg versenyeken...? És a törött kezűé a felelősség, hogy nem kopogta le időben...? :O Jó tudni...
Azt sem tudtam, mi az az ippon, durva, hogy a wikipédián kezdtem a művelődésem, ahol le sem volt írva, hogy mi az, szóval köszi, nagyon. Amúgy a hátra dobás konkrétan bénuláshoz vezethet, nem...?
Úristen, most értem csak meg, hogy mire vállalkoztam... ájulásos fojtogatás... Ezt álmomban sem gondoltam volna... Persze gondolom, hogy dodzsója és edzője válogatja, hogy a sporton belül milyen háziszabályokat talál ki, majd biztos az edző is mesél nekem azért ilyen konkrétumokat...
Na, igen, ezt hívom én kultúrának, amit te tiszteletnek hívsz, hívjuk sportszerűségnek, de ez az egyik, ami vonz engem ebben a sportágban, amit még sosem próbáltam, pedig sok mást már igen, és ráadásul egy barátom folyton azt mondogatja nekem, hogy MMA-znem kéne inkább, én pont emiatt választom inkább a dzsúdót, mert az már nekem is lejött, hogy a tisztelet, a kultúra mennyire része a sportéletnek, ami számomra is fontos, elég volt már a kocsmai stílusból az utcai önvédelmi sportok után, nem vagyok már kiskamasz...
Nagyon, NAGYON NAGYON köszönöm és hálás vagyok neked ezért a részletes válaszért, pont erre voltam kíváncsi, nagyon szupi!
válasza:Földharcban, ha az ellenfél átkulcsol mindkét lábával, akkor az egy afféle patthelyzet. Ezer meg egy módja van, hogy lebontsd, de időigényes, energiaigényes, és a bírók is hamar megállítják a küzdelmet, ha nincs előrehaladás. Ekkor állásból kezdődik a küzdelem ismét.
Hátra esni önmagában nem veszélyes - a tatamin nincs kiálló perem, vagy szegély, vagy lépcsőfok, vagy deszka, hogy arra esve sérüljön a gerincvelő. Bajt az okozhat, ha a feje csapódik az embernek, de ez az első dolog, amire felkészítenek edzésen. A biztonságos esés. Hosszasan kell gyakorolni, apránként építve fel a mozdulatok sorát, aminek az a vége, hogy a fejedet sem vered be, nyakad sem csapódik, kezeddel sem támaszkodsz, így nem törik ki, és az egész tested úgy érkezik le, hogy abból ne legyen sérülés, indokolatlan becsapódás.
A judo főleg a dobásokról szól, ezek gyakorlása során egy edzésen akár több, mint százszor (akár többszázszor is) esned kell (meg persze kb. ugyanennyit dobnod), ezt csak úgy lehet csinálni, ha nem kerülsz az első dobás után a sürgősségire.
Háziszabályok... azok nem nagyon vannak, ez egy nagyon szigorúan szabályozott versenysport. Gyerekeknek tilos a fojtás és a karfeszítés, felnőtteknél nincs korlátozás. Edzésen is bizony ki kell húzni azt a kart, meg kell fogni szorosan a fojtást, mert attól még, hogy odateszed kezed-lábad, még nem fogod tudni a technikát. Néha csak pár centi igazítás, pár fokos irányállítás, vagy épp az, hogy az alkarod hogy fordul... ezen múlik, hogy sikeres-e a technika, vagy csak szorongatod a másikat. Ez oda-vissza megy, a társad hagyja, hogy rajta gyakorolj, cserébe ő meg rajtad fog. És azzal segítesz, ha tényleg akkor kopogsz, amikor jó a végrehajtás.
Kell ehhez nem kevés bizalom! Mégiscsak, a másik épp a testi épségét kockáztatja, hogy te gyakorolj...
Kicsit elkanyarodtam. Visszatérve, edzésen természetesen nem tépjük ki a másik karját, nem csvarjuk le a fejét, hamar megtanulja az ember, hogy mikor sikeres egy végrehajtás, mikor jó a technika, és magától is megáll, amikor megvan. Dobni is lehet úgy, hogy abból jó esni, meg úgy is, hogy nagyot zakózzon a másik. Ez utóbbi viszont "kölcsönkenyér visszajár" alapon úgyis visszaütne, szóval általában mindenki vigyáz a társára is. Meg persze saját magára. A judo egyik alapelve a kölcsönös jól-lét.
Ez még a gyerekekre is átragad, általában nagyon korrektek a társaikkal, nincs szívatás, bullying az edzéseken, van viszont komolyan vett munka. Az, hogy kiskoruktól ezt a fajta együttműködés a vérükké válik, nagyon jót tesz a légkörnek.
Sok sikert és kitartást kívánok!
Iszonyat nagyon köszönöm a válaszod, segítséged, tényleg nagyon hasznos és szemfelnyitó!!!
Ezt a mondatodat viszont nem értettem:
"Edzésen is bizony ki kell húzni azt a kart, meg kell fogni szorosan a fojtást, mert attól még, hogy odateszed kezed-lábad, még nem fogod tudni a technikát"
Mi az, hogy ki kell húzni azt a kart? Mármint ha ráfekszik valaki, úgy kihúzni? Vagy hogy?
Vagy arra írod ezt, hogy hiába van vki alul, még nem reménytelen a helyzet, ha jól megy az átkulcsolás fent - örülök, hogy végignéztem egy edzést, ahol amúgy utolsó edzés lévén - nem is volt új tanítás, csak földharc meg állásból földre vivés, amit tök érdekes volt nézni, annyira, hogy majdnem még közéjük is ugrottam csatlakozni hozzájuk, de persze nincs gim meg nem tettem volna, csak nagyon fellelkesedtem, csak zavart, hogy nem tudtam, mik a szabályok, ezért is írtam ki a kérdésem, de a leírásod alapján emlékszem is, hogy miket láttam, és már jobban értem, mert így csak nevetgéltünk-kacarásztunk a szintén sosem dzsúdózott haverommal, hogy tiszta szerzetes póz... :D És én sem tudtam elképzelni, hogy mi lehet ennek a célja, még mondtam is neki, hogy tán ugyanúgy a kétvállra fektetés, mint a birkózásban vagy a lekopogásig szorítás, de most már jobban értem, köszi!
válasza:Kihúzni a kart annyit jelent, hogy a karfeszítésnél tényleg hiperflexióba húzod a karját. Tehát jobban "kinyitod" a könyökét, mint ameddig magától nyílna. Persze nem fog tovább nyílni... feszülni fog. Végülis karfeszítésről van szó.
Tehát az idézett mondat azt jelenti, hogy nem ott van vége gyakorlás közben, ahol kialakítottad a karfeszítést, hanem meg is kell csinálni, jelezze a párod, hogy most ért el a mozdulat oda, ahol tényleg hatásos.
Ha csak úgy megállsz a kialakított helyzetben, az olyan, mintha kosárban megvered a védőt, beviszed ziccerbe, felugrasz, de nem dobot rá a labdát, mondván, hogy "á, megvan ez, innen már bedobom". Nem, ott is be kell dobni.
Amúgy akkor nyernek ezek a dolgok értelmet, ha elkezded csinálni. A szerzetespózon, meg úgy általában a sport kontakt jellegéből adódó "összefonódásokon" meg nem lesz időd gondolkodni, ne félj! Egészen más a kontextus, nem lesz benne semmi "intim" felhang, akkor se, ha azonos nemű, akkor se, különnemű partnerrel gyakorolsz.
Köszi!
Kint vagy most az Arénában élőben nézni? :)
A "dobjátok a padlóla le, de dulván" iránymutatásod után még ne felejtsük el a "tinci-tánci kategóriát" sem :D , ami eszembe jutott a Csinibabából :D , amit láttam a látogatott edzésen is, meg most, hogy online nézem az Arénából közvetítést és látom, mennyit táncikálnak együtt még gáncsolás előtt... Szerintem én hamar bele fogok unni, ha odakerülök, inkább támadok egy akármilyet, csak történjen már valami, ha már nézni sincs türelmem... :D Oké, persze értem, hogy ez is a játék része, hogy ki támad előbb és ki tudja kitalálni a másik támadási módját, hogy hogyan védje ki, de komolyan, hogy még nézni is fárasztó nekem... Persze lehet, hogy csinálni izgalmasabb... :)
...vagy netán az Aránéban versenyző is válaszol nekem...? :)
Én meg külföldről nézem és tökre a magyar versenyzőkkel vagyok! :)
Hajrá magyarok! :)
válasza: válasza:Jaj, tényleg elkezdtem cselgáncsozni egy hete, és nagyon élvezem :D , leszámítva tényleg azt, hogy még mindig nem eléggé tudom a küzdelmek szabályait, de persze közben is kérdezek, hogy mit ér és mit nem.
Érdekes dolog negyven évesen úgy elkezdeni cselgáncsozni, hogy egyrészt sosem érdeklődtem igazán iránta, másrészt csináltam 12-14 éves koromtól kezdve elég sok évig elég sokféle önvédelmi sportot, krav maga meg thai box, meg mma-szerűséget a legtöbb évig, amiben voltak cselgáncs elemek is, de az abszolút nem mindegy, hogy a cselgáncsnak milyen szigorú szabályrendszere van, a második edzésemen a héten pl. konkrétan kiakadtam magamban azon, hogy az edző beszólt nekem, hogy nem jól van rajtam a cselgáncs ruha, mert bakker neki még az sem mindegy ezek szerint, hogy a kabátka felső részének melyik fele van alul és melyik fölül. Eskü kerestem a kandikamerát, amikor mondta, mert azt hittem, csak szivat... :D Ne már, b*szki, nem tök mindegy, hogy hogy kötöm meg azt a **** kabátkát...?
Oké, tudom: türelem, alázat, nyitott szem és fül a csukott száj mellett, így lehet alázatosan tanulni, vagy persze kérdésekkel, ha nagyon muszáj...
De ha alapból hülyeségnek és fölöslegesnek tartom azt, hogy egyáltalán figyelmet fordítsak arra, hogy a kabátkám melyik fele van felül vagy alul, mert kifejezetten dühít és bosszant, hogy haszontalan hülyeségnek tartom ezt, akkor hogy legyek alázatos...?
Tán van haszna, csak én nem tudom még... Valakinek van ötlete, hogy mi lehet ennek az értelme?
A másik meg, hogy arra is beszólt nekem az edző, hogy ne a derekamra tegyem az övet, hanem a csípőcsontomra, hogy ne nézzek ki hóemberként, aha, értem én, csak amúgy meg a csípőcsontról egy mozdulat után leesik szerintem...
Apró hülyeségek, amik nagyjából tönkre tették a második edzésem, arról nem is beszélve, hogy mennyivel nehezebb mindig tanult hibás gyakorlatokat kijavítani, mert egyfelől jó, hogy a többi kezdővel ellentétben én legalább tudok esni, így a küzdelmek is teljesértékűbbek, másfelől ebbe is belém kötött az edző, hogy a cselgáncsban máshogy esünk, mint ahogy én több különböző helyen is tanultam és/vagy csak simán rosszul rögzült belém, és akkor most megszokott reflexeket kell fölülírnom haladás helyett, ez is elég kiakasztó... :( De ezt jobban megértem és így el is fogadom, hogy olimpiai versenysport, naná, hogy minden miliméterre definiálva van minden, ezek szerint még az is, hogy a kabátka melyik fele van felül és hogy pontosan hol is van az övem rajtam.
Napló életem első két cselgáncs edzése után. :D Tudom, hogy hosszú út áll még előttem, ha csak a tanévet is nézem, amire elköteleződtem magamban, és értem én, hogy a puffogásom a tipikus kezdő értetlenkedésének hangja, amin tán év végére, vagy pláne pár év után esetleg visszanézve még engem is mulattathat... :)
Mindezekkel együtt tökre élvezem az edzéseket, tetszik a közösség is, hogy nem a vidéki kocsma stílusa jellemzi a beszélgetéseket szerencsére, és örülök annak is, hogy az egyik legbosszantóbb dolog számomra az, hogy mindenki úgy vigyáz rám, mintha porcelánból lennék, és pont, amikor egy küzdelem kezd a legizgalmasabb lenni vkivel, akkor az illető leáll és feladja, én meg ott maradok a maxi adrenalinommal, hogy ja, még kezdő vagyok... Szóval örülök ennek a morcogásomnak és puffogásomnak is, mert hiába tanultam meg küzdeni a túlélésért, örülök, hogy a cselgáncsban a biztonság fontosabb, mert így is rengeteg sérülésveszély van, ugye, az első edzés után is olyan fájdalmaim voltak, amiket nem is értettem, hogy mi fájt ott, mert nem emlékeztem, hogy bárki is hozzám ért volna ott, kék-zöld-lila foltok a testemen mindenhol, pedig nincs se ütés, se rúgás, ugye, és olyan izomlázam lett az egész testemben, közben olyan izmaimat is éreztem, amiről nem is tudtam, hogy léteznek... :D Pl. csípő izom, gondolom, a sok sünös gyakorlatból, amikor nem akartam engedni, hogy hátra fordítsanak, ott gondolom, hogy főleg a csípőmmel próbáltam szilárd sün pozíciót biztosítani, ki is akasztottam egy kékövest, hogy nem bírt megfordítani, gondolom, megleptem kis kezdőként, hogy nem adom könnyen magam... :D Jutalmam: csípő izomláz is, ami szerintem még sosem volt, de ez is egy élmény, meg tökre élvezem a tanulás folyamatát, akkor is, ha néha nem értek vmit vagy hülyeségnek tartok vmit (vszeg mert nem értem a miértjét...).
Vicces, hogy még azt is megkérdeztem egy kéköves edzőtársamtól, hogy szabad-e kezet, húst, bőrt is fogni, vagy csak ruhát, mondta, hogy szabad és nevetett, hogy még ezt sem tudom... :) Honnan tudjam? Inkább kérdezek! :)
Vasárnap új edzés, két ujjam és egy lábfejem a matractól lehorzsolva addig tán vmennyire begyógyul, hogy újakat szerezhessek... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!