Szerintetek milyen 3d animációs programot használjak?

Az élet nehéz.

És ezzel összefoglaltam a hömpölygő körmöndatokban megfogalmazott hegyibeszédet arról, hogy mi a búbánatos francnak akarsz 3d modellezéssel foglalkozni ha számodra nehéz egy ESZKÖZ. 3ds maxot láttad már?

Egy villanyszerelő csak 50 négyzetméteres lakásokat vállal szerinted? Vagy kénytelen megcsinálni a 400 méteres hodályokat is? Ez a "túl nehéz" a legundorítóbb kifejezés, esküszöm.

Paint 3d

Egyébként viszont maga a 3D-modellezés szerteágazó és bonyolult feladat, és a valamirevaló 3D-szerkesztők ehhez igazodnak, nem pedig a fapados programok tápján nevelkedett együgyű felhasználók igénytelenségéhez. Ebből következik, hogy sokoldalú, összetett, finoman hangolható, a kreativitást számtalan lehetőséggel támogató szoftverekről van szó, amelyeknek működtetéséhez ugyanúgy ismeretek kellenek, mint minden bonyolult dologhoz az életben, a nanotechnikától kezdve egészen a csajozásig.

„A blendert letöltöttem de szerintem nehéz kezelni.”

Én inkább a „nehézkes” szót használnám. Nyilván arra gondolsz, hogy a 2.8x-sorozatban teljesen elrontották az addigi hallatlanul könnyed, billentyűkombinációkra épülő kezelést, és most ügyefogyott menük jelennek meg az azonnali műveletek helyett. Igen, igazad van, és ennek egy része sajnos a felhasználói beállításokban sem orvosolható. Nem tudok mást javasolni, mint hogy a 2.79b verziót használd, amely szerencsére továbbra is letölthető:

[link]

Az ebben készült modellek természetesen áttehetők a későbbi kiadásokba is, viszont a szerkesztést olajozottan, azok bosszantó akadékoskodása nélkül intézheted.

...és, teszem hozzá, itt is szívesen segítünk, lehetőség szerint. Már amennyiben nem a megfutamodáshoz kérsz segítséget, mint a kérdésedben.

„nehéz kezelni”

Érdemes valamit tisztázni: A Blender ezen a téren az ingyenes szoftverek legkiválóbbika, és ez értelemszerűen együtt jár azzal, hogy nagyon összetett – mindez azonban nem von maga után olyan dolgokat, amelyeket a kezelőszervekkel megborsozott kezdőképernyőtől riadtan neki tulajdonítasz. Például „nehéz” kezelést, akármit jelentsen is ez. Ahhoz, hogy a programot használhasd, nem kell, hogy álmodból fölkeltve is fújd az összes funkcióját. Elég, ha mindig annyit tanulsz meg, amennyire éppen szükséged van, és máris használhatod. Amíg csak annyit tudsz, hogy mondjuk hogyan készíthetsz az alapkockából téglát, addig a Blender azt fogja neked megcsinálni, nem truccol, hogy „kérem, én ennél sokkal okosabb vagyok, tessék legalábbis egy vízesésben fuldokló lovas huszár animálását átólcettig megtanulni, addig nem tárgyalunk”. Az egyszerű feladat ugyanolyan egyszerű szerkesztést jelent, a program bonyolultságától függetlenül. Persze sejtem, hogy te nem kockát akarsz nyújtani, de a tanulás valahol itt kezdődik, és a pingponglabdával focizó tengerimalacok, vagy a hurrikánban táncoló villámtündér megszerkesztése jobbára hasonlóan hétköznapi fogások sorozatából áll. Egy-egy ilyen alapműveletnek az elsajátítása kábé percek elmemunkája – az értelmes alkalmazásuk természetesen sokkal fogósabb kérdés, de annak már nincs köze a program kezeléséhez. Később aztán bőven adódnak olyan fortélyok, amelyekhez érdemes felkötni a pantallót, de addigra már a feladat lesz a feladat, eszedbe sem jut majd az immár otthonos rendszer működtetésével problémázni... Javaslom tehát, hogy bátran kezdjél bele a Blenderbe, és inkább a kezdeti próbálkozások közben óhatatlanul felbukkanó bonyodalmakkal kapcsolatban tegyél majd fel technikai jellegű kérdéseket.