A Windows alapértelmezett partíciója, a "c:\"-ből mit jelent a c?

A az A és B meghajtó floppynak voltak lefoglalva. Ha jól emlékszem, az A volt a kis floppy, a B pedig a nagyobb, bár már nagyon régen volt.

Sok gépben réges-régen nem is volt merevlemez, hanem direkt módon floppyról bootoltak, így ők kapták az első két betűt. A merevlemezek lettek a harmadik betűtől indexelve, C, D, E, F stb.

A DOS készítői két bármilyen floppyegységnek hagytak betűjelet, azért, hogy lehessen floppyról floppyra másolni. A DOS első verziói idején még csak floppyegységek voltak, amelyek a bekötési sorrend szerint kapták a betűjelet.

Ha csak egy floppyegység volt, akkor az bizonyos esetekben A: és B: néven is elérhető volt, és egy "COPY A:*.* B:" másolás így formailag továbbra is két lemezegység között történt, amely közben lehetőség volt a lemez kicserélésére.

A merevlemeznek, majd a későbbi különféle lemezegységeknek így aztán a C-től osztott ki a rendszer betűjelet.

Egyébként a "C:\" jelsorozatból a "C:" jelenti a lemezegységet (pontosabban az első nem cserélhető logikai meghajtót), és a DOS-parancsokban ezt mindig így együtt kell használni. A "C" önmagában csak egy alkönyvtár (mappa) neve volna. A "\" pedig a gyökérkönyvtárat jelöli ebben az esetben, vagyis a könyvtárfa 0. szintjét.

A Windows továbbörökölte a DOS könyvtárrendszerét, azért is, mert a Windows jó ideig a DOS-ra épült. Bár a fájmegadások kompatibilitása nem maradt tökéletes – nem is a Microsoft lenne, ha az maradt volna –, a rendszer lényegében harmincöt éve ugyanaz.

"Egyébként a "C:\" jelsorozatból a "C:" jelenti a lemezegységet (pontosabban az első nem cserélhető logikai meghajtót)"

Legyünk precízek: inkább használjuk a "nemfloppy" kifejezést, mivel ha dos alatt nem volt vinyód, csak cd-rom-od a floppy mellett, akkor a cd kapta a C:-ot. Az meg cserélhető.

Volt idő (DÖS 3.3-ig), mikor (pl. megfelelő IDE kártyával) kettőnél több floppy is működhetett, ilyekor a C: is egy floppy-t jelentett. (Ez későbbi verziókban változott.)

[link]