Jogosan érzem magam rosszul az anyagi különbségek miatt? 20/L

Külföldön járok egyetemre, egy elég neves, elit szakra. Már gimi alatt is állandóan kisebbségi érzésem volt, mert mindenkinek jobban ment (budai gimibe jártam, gazdag gyerekek közé). Ott még elvoltam, mert az én családom csak kicsit élt rosszabbul a többségnél. Viszont egy Nyugat-Európai egyetemen már annyira égető a különbség, hogy be se tudom hozni, nem tudom tetteni, hogy közéjük tartozom.

Kezdjük ott, hogy mindenki kizárólag márkás, kiválogatott ruhákban jár, minőségi kiegészítőkkel. Az egész baráti társaságomban egyedül nekem nincs Iphoneom, Macbookom, vezeték nélküli fülhallgatóm, többféle márkás cipőm. Ami drágább cuccom van is, mind régi, évek óta hordom, és emiatt sokszor érzem azt, hogy az egész kinézetem slampos. Szerencsére sok önbizalmam van, relatív jó adottságokkal rendelkezem, így emiatt nem annyira érzem magam rosszul, inkább csak zavar, ha együtt megyek el velük valahova, mit gondolhatnak így ránézésre, hogy befogadtak a barátaim valami csóró magyart.

Ami viszont nagyobb gondot okoz rendszeresen, hogy nem tudok magamnak bizonyos programokat megengedni. Napra kiszámolva élek abból a pénzből, amit a szüleim küldenek, illetve amit megkeresek diákmunkával a suli mellett, így nekem nem fér bele hogy random elverjek 40-50, vagy akár 10-20 eurót. Borzasztó rosszul esik, amikor az 5 fős baráti körömből 4-en el akarnak menni valahova, és csak én nem tudom kifizetni. Ilyenkor rögtön felajánlják, hogy ők kifizetik nekem, de ez nyilván nem lehet rendszer. Azt viszont nem akarom, hogy hiába erősködnek, hogy akkor ők sem mennek, mert nem akarom ezzel a hangulatot lehúzni.

Akárhova megyek, ezzel szembesülök, hogy gátlások, anyagi problémák nélkül élnek a szaktársaim (meg persze más szakon tanulók, vagy csak a sima városi lakosság is). Nekem egy kávéra beülni is sokszor probléma, ők meg simán rendelik egymás után a fogásokat éttermekben. Nem is az önérzetemet sérti, nem érzem magam ettől kevesebbnek, de végül is ők lesznek azok az emberek, akikkel még egy darabig össze lesz kötve a jövőm. Félek, úgy maradok meg a fejükben, hogy sosem volt pénzem, és ha majd lesz egy nagyobb egyetemi program, bál stb, akkor oda automatikusan nem fognak hívni. Illetve bárki bármit mond, igenis ad az embernek egyfajta alap hírnevet, tiszteletet, ha nem kell az ilyesmin stresszelnie, koncentrálhat 100%osan a tanulásra, karrierre. Főleg azért bosszant, mert így is elnyertem egyfajta ismertséget a szakon, mert az egyik legjobb tanuló vagyok, minden vizsga előtt több embert korrepetáltam, a baráti körben is hozzám fordulnak segítségért.

Van bárkinek tippje, hogyan tudok ezen enyhíteni? A pénzt ennél jobban már nem tudom beosztani, minimálisan költök szórakozásra, bulikra, legtöbbször a kinti legjobb barátnőm hív meg. Viszont a kötelező tételekre muszáj költenem, nyilván a lakbérbe beszállok Anyuméknak, kaját veszek stb.

U.I.: Természetesen tisztában vagyok vele, hogy már az is hatalmas kiváltság, hogy külföldön tanulhatok, nagyon hálás vagyok érte, nem panaszkodom egyáltalán. Ez egy hosszútávú befektetés, hiszen diploma után sokkal többet fogok keresni, mint itthon tudnék. De mégis nehéz kibírni ezt a pár évet, főleg, hogy ha el is kezdek rendesen keresni, elsősorban a szüleimet szeretném majd támogatni, nem talmi dolgokat venni magamnak.