Szétáll a cicim és nagy. Mit tegyek?

Nincs olyan, hogy "ahogy kéne". Pont úgy jó, ahogy van. Mégis kinek van joga vagy köze megmondani, hogy kéne állnia?

Ne aggódj ezen egy pillanatig se, egyfelől majd megtetszik annak, akinek megtetszik, másfelől pedig messze nem ez az egyetlen szempont, ami alapján vonzónak találják egymást az emberek. De ha máshogy nem, még vársz pár évet, és addigra magad is biztosan rájössz, hogy ez az egész melltéma közel sem olyan fontos szempont, mint amilyennek hitted...

"Nincs olyan, hogy "ahogy kéne". Pont úgy jó, ahogy van. Mégis kinek van joga vagy köze megmondani, hogy kéne állnia?"

Mondjuk a tulajdonosuknak? Persze, everyone is beautiful, meg hasonlók - azért tartsuk már fenn a jogot, hogy az ember elégedetlen lehessen a testével, ha nem igazán tetszik neki, amit a tükörben lát...

Az önmagunk testével szembeni elégedetlenség túlnyomó része külső, társadalmi befolyás eredménye. És nem súlyfeleslegre, mosdatlanságra vagy testszagra gondolok, hanem pont az ilyenekre, mint a nagyobb vagy kisebb bimbóudvar, a széles vagy szűk csípő, vagy mittudomén.

Az emberek valamikor utoljára gyerekkorban lehetnek teljesen elégedettek a testükkel. Addig teljesen hidegen hagyják őket az olyan dolgok, mint hogy magasak vagy alacsonyak, van-e szemüvegük, rendesen ülnek-e a széken, vagy bármi egyéb. Aztán beeresztik őket a többi idegen gyerek közé, és ha valamije eltér a nagy átlagtól, akkor a többi kis görcs azonnal szétszedi. És még csak azt se lehet mondani, hogy az ő hibájuk, valójában az egymás közötti testi különbségek helyes értelmezése senkiben sem alakul ki addigra. De az igazi baj az, hogy ezt az egészet - az egyént frusztrálja bármilyem saját testi eltérése, a közösség kiveti magából azt, aki kinézetre (test, ruházat, stb.) nem uniformizált - valahol a húszas éveikben hagyják csak maguk mögött az emberek (már ha maguk mögött hagyják). Minél inkább ilyen környezetben szocializálódtak, annál nehezebb.

"Az önmagunk testével szembeni elégedetlenség túlnyomó része külső, társadalmi befolyás eredménye."

És kinek van joga megmondani, hogy valakinek a saját testével szembeni elégedetlensége, az társadalmi befolyás eredménye vagy sem?

Nekem például gyárilag elég elcseszett állszerkezetem van (tényleg az, genetikai rendellenesség eredménye), bár szerencsére gyerekként csak egy-két p.csfej csúfolt miatta. De az embernek van egy saját ízlése, és aszerint a saját fejemet bizony csúnyának tartottam (más emberen is annak találtam volna). Úgyhogy az önelfogadás erőltetése helyett inkább kikísérleteztem egy jó frizurát és arcszőrzetet, és azóta már teljesen vállalhatónak látom magamat. Biztos van, aki szerint most sem túl tetszetős az eredmény, de nincs azzal baj, nem lehet mindenkinek tetszeni.