Szerinted jogos, hogy nincs önbizalmam?

Én úgy gondolom,hogy minden szülőnek a maga gyerekét kellene fényezni,dicsérni még akkor is ha erre nincs túl sok oka.

Szerintem egy anyának,apának mindig a saját gyereke kell,hogy a legszebb legyen.

Nálunk ez nem így van.

18 éves vagyok,de az egy kezemen megtudnám számolni,hogy hányszor dicsért meg engem itthon valaki.

Folyton (na jó a folyton egy kicsit túlzás)csak azt hallom,hogy "hogy nézel ki?!".... stb.

Pedig egyszerűen öltözködöm,nőiesen,de nem mutatok meg magamból mindent. A hajam is csak egyszerű,természetes,még sose volt festve és a sminkelés terén is a minimálisra törekszem. Tudom,hogy mi az ami nem illik,nem áll jól nekem és azt nem is erőltetem.

Egy pár éve elég vékonyka és pattis voltam. (Mostanra ez már megváltozott,az arcom sokkal szebb,és a testem is "kikerekedett") . Emiatt apum mindig cikizett (és még ezt enyhén szólva írtam, még most is emlékszem egy pár esetre)

Anyum is folyton azt érezteti velem,hogy én egy szerencsétlen ronda lány vagyok. És ez nem túlzás,sajnos ez van.

Egy pár hét múlva lesz a szalagavatóm és már megvettem a ruhámat. (egyszerű piros hosszú estélyi). Nekem nagyon tetszik,de anyumnak nemigazán ,szerinte az osztálytársnőim különbek lesznek nálam .... Ilyet mondott. Hogy lehet egy szülőnek ilyet mondani?!

Néha teljesen elveszik itthon azt a kis önbizalmamat is.

Úgy érzem én "mindenkinek" tetszem,"mindenki" szépnek lát, csak a saját családom nem.

Sokan megdicsérnek,hogy szép alakom,arcom van,itthon pedig teljesen az ellenkezőjét kapom.

Nagyon rosszul esik.

Mit gondoltok ti erről?

Kérdezhettek is nyugodtan :)

Köszönöm a választ előre is.