Szeretnék műkörmöt építeni itthon, de nem kell nekem a drága tanfolyam. Hogyan álljak neki?

Na álljunk meg egy szóra:)

Ez egy szakma, nekem pedig hivatásom van. Hogy mi az? Orvos vagyok, ezért nincs szükségem arra, hogy aki nálam kevésbé ért hozzá (mert azt remélem senki nem próbálja nekem bemesélni, hogy egy műkörmös szakképzésen jobban megtanítanak engem betegségeket, rendellenségeket felismerni, mint az orvosi egyetemen tették).

Másrészt: az elmélet micsoda? Tulajdonképpen ez, ami a hivatásom, a másik pedig maximum gimnáziumi kémia, ami nem fog problémákat okozni, ha már leszigorlatoztam kémiából.

Elhiszem, hogy sok a bárgyú, ostoba műkörmös, aki nem csak az elméletet nem tanulja meg, de még kézügyessége sincs. Engem is irritálnak azok a szakmabeliek, akik átbukdácsolnak valahogy az egyetemen, kész, megvan a csinos kis dr. a nevük előtt, s már szép a világ.

De azért ne misztifikáljuk túl azt se, hogy jóval képzettebb vagyok, mint az ott oktató tanárok. Ennyit erről.

Továbbá: nekem tényleg a gyakorlat kell, s elhihetitek, nem leszek orvosból műkörmös, mert igen, alig van pénzem s sok jó körmös röhögve többet keres nálam, de nem viccből tanultam eddig hat évet, s tanulok majd még ugyanennyit. Tehát nem fogok maszekba mások körmével szórakozni, egyszerűen csak érdekel a dolog. Mert szépek. Még magamnak se csinálnék, mert a saját körmeim erősek, fölösleges lenne bármit rátenni.

Nem vagyok konkurencia senkinek, legalábbis műkörmösöknek nem:) Én ezt otthon gondoltam csinálni, saját szórakozásomra, mert szép.

Mielőtt támadtok, én a helyetekben végiggondolnám, hogy érdemes-e. S egyáltalán jogos-e:)

Igen, meg tudnám találni magam is, csak épp feltételeztem (naivság a részemről), hogy itt esetleg segítenek az emberek, nem pedig vérszemet kapott kopókként fröcsögnek. Természetesen az én hibám volt, hogy arra ragadtattam magam, hogy megkérdezzem a hozzáértőket.

Mert ugyebár az élet nem így működik, az ember nem a hozzáértőt kérdezi, hanem a saját szakállára kezd el kutakodni. Ezért jön be a beteg azzal, hogy fáj a veséje, miközben csak a dereka fáj.

Már csak abban reménykedem, hogy én orvosként nem így fogok viszonyulni a hozzám jövő beteghez, még ha frusztrált is vagyok, s a munkám sincs megbecsülve.

Pont, hogy nem:)

Én otthoni szórakozásra, művészkedésre gondoltam. Nem igazi körmökön, nem használatra - hanem afféle festészetként, mert így is lehet csinálni.

Ahogy nem kell egy betegnek hat év egyetem ahhoz, hogy beadjon magának heparin profilaxist, hogy megelőzze a véralvadást, így profi műkörmösnek sem kell lenni ahhoz, hogy az ember otthon körmök díszítésével szórakoztassa magát.

Véleményem szerint ez egyértelmű.