Miért van az, hogy míg másoknak a szépség egész egyszerűen adottság, én komoly erőfeszítésekkel (sok edzés, torna, rengeteg ápolásba fektetett munka stb. ) sem tudok szép lenni?

Lehet persze azt mondani, hogy fogadjam el magam, de ezt csak akkor tudnám elhinni, ha nem tapasztalnám folyton a mindennapi életemben, mekkora hátrány az előnytelen külső. Mert igenis az embert a külseje alapján ítélik meg, illetve engem inkább el. "Nem a külső a fontos, hanem ami mögötte van" -- szól erről ezernyi tanmese, de ha nem vagy szép, senkit nem érdekelnek a belső értékeid sem. Pszichológiai kísérletekkel is igazolták, hogy ha egy szép ember hibázik, neki mindjárt könnyen meg is bocsátják, ismeretlenül is mindig számíthat segítségre stb. Még a fizetésük is mérhetően magasabb.

Vélemények, tapasztalatok?