Miért hiszik azt, hogy a színészek élete 'fenékig tejfel'?

Ugyan, neked most a régi sérelmeid törtek felszínre. Ha ebben a szakmában dolgozol, nyilván tudod, hogy ábrándozhatnak a csillogó szemű tinik Hollywood-ról, attól még nem jutnak oda.

Hagyd meg nekik ezt az álmodozást, ilyen korban vannak, nincs is annál jobb, mint ilyesmiken tűnődni. Aztán majd felnőnek, választanak egy szakmát, lesznek virágkötők, óvónénik, orvosok, divattervezők stb., ki-ki tehetsége szerint.

Ők tényleg csak a fényt, a pompát látják ebből az egészből, meg azt, hogy a színésznők a legjobb színészpasikkal járnak, menő cuccaik vannak, a legmenőbb márkák reklámarcai, sokat keresnek, imádják őket. Meg komolyan azt hiszik, színészkedni könnyű, ők is meg tudják csinálni. Gyakran még azt sem látják reálisan, mennyire fotogének, hogy néznek ki kamerán (ugyanez van a modelleknél - hány kérdés van gyk-n, hogy UGYE jó lennék modellnek? és erre bejön egy kép egy tetovált szemöldökű, csicsás ruhákba felöltözött, jellegtelen fejű, pufi arcú, enyhén pocakos csajról, akire van kenve 3 réteg csillogó szájfény meg szemhéjtus). Ráadásul azt hiszik, belibbennek egy castingra, mindenki el lesz tőlük ájulva, azonnal megkapják a legnagyobb szerepet... az értelmesebbje legalább egy sulis színjátszókörbe megpróbál beiratkozni, de ott is a nagy része kikel magából, hogy miért mondta a vezető, hogy fejlődnie kell, vagy hogy nincs hozzá tehetsége, és miért nem kapott elsőre nagy szerepet...

Abba sem látnak bele, hogy

-világsztárok nem lesznek magyarok mostanában, ahhoz nagyon mázlistának kell lenni vagy nagyon különlegesnek

-a sztárságot fenntartani nem egyszerű feladat... kell hozzá egy jó ügynök / menedzser,

-Magyarországon csak filmszínészetből nem lehet, vagy csak nagyon ritkán megélni, mellette színházban is játszanak (vagy szinkron, de azt tényleg csak azok tudják csinálni, akiknek jellegzetes hangjuk van), ott meg kapják a közalkalmazotti fizetést, közben meg folyton rohanás van, mert kevés a pénz, minden krach beüthet, és szinte sosincsenek teljesen kész a premierre), meg kell tudni válogatni, mit vállalnak el (akár filmet, akár egyéb szereplést)

-ráadásul gyakran bele sem szólhatnak olyan dolgokba, hogy hova menjenek szerepelni, milyen ruhát vegyenek fel rendezvényekre, miről beszélhetnek a médiának, közben miszlikbe szedik a párkapcsolatát, fotózzák őket lépten-nyomon...

mert az emberek (különösen fiatalon) ilyen felületesek, csak a külsőségeket nézik és könnyen bedőlnek a látszatnak. persze erre a média is előszeretettel ráerősít. a legtöbb sztárokkal foglalkozó műsor megpróbál egy életérzést becsomagolni és eladni nekünk, a reklámokkal pedig azt az illúziót próbálják eladni nekünk, hogy mindezt az álmot mi is elérhetjük, ha megvesszük a reklámozott termékeket. nem véletlenül működnek olyan jól a sztárokkal operáló reklámok is. ha ugyanazt a sampont, ruhát, akármit használod, mint a sztárok, akkor már majdnem olyan, mintha te is sztár lennél. nem teljesen, de már egy picit közelebb hozzájuk...

a mindenféle tehetségkutatók és különösképpen a valóságshowk meg a beteljesülése ennek a tévhitnek, mert elhitetik, sőt valamennyire valóra is váltják, hogy tényleg bárkiből lehet sztár, csak indulni kell egy ilyen műsorban és már nyitva is a lehetőség előtted. a tehetségkutatókban még ott van, hogy kell valami tehetség (bár sokan elhiszik, hogy elég az, amivel születtél és munka már nem is kell hozzá), de a valóságshowkban mindez még igaz is, mert ott tényleg nem kell semmi hozzáadott érték, csak ott lenni. persze igazi sztár nem leszel attól sem, csak használ a média, aztán ha rád untak az emberek, akkor eldob és keres egy másik balekot helyetted. de ezt már nem annyira nézik az emberek, mert a pillanatnyi dolgokra koncentrálnak. és persze mindenki azt hiszi, hogy vele majd ez máshogy lesz, ha egyszer ő is oda kerül. mert nyilván ő annyira különleges, hogy ő sosem fog kiöregedni, sosem fogja a közönség megunni...