Létezik olyan, hogy pár hónap alatt változzon jelentősen az orrom?

Először is köszönöm annak aki ezt végig olvassa!

Az a helyzet,hogy már régóta elég nagy orrom van,ami igazából nem is érdekelt,sőt kicsit büszke is voltam rá,mert elég férfias alakú volt,és adott egy jellegzetes jegyet az arcomnak(nagy kissé görbe volt,főleg mikor nevettem).Még karácsony környékén sem figyeltem az orromra,teljesen el voltam vele,függetlenül attól,hogy tudtam,hogy nagyobb jóval,mint az átlag.Január környékén először olvasás közben tűnt fel,hogy amikor lefelé vagy oldalra nézek,látom az orrom,de tükörben nem véltem még változást felfedezni.

Azután ilyen február vége,március eleje körül feltűnt,hogy nagyon sokat változott és hogy a csont eléggé megnőtt fölfele,és így már szerintem nagyon csúnya lett,mert nem csak,hogy nőtt ami nem is zavart volna,de krumplialakú lett előröl,és oldalról pedig rettentően görbe és dudoros.Főleg mikor mosolygok vagy nevetek oldalról olyan mintha ott lenne egy kisebb görbe krumpli.Az a gondom,hogy nem tudom egyszerűen elfogadni,mert a szép férfias orromból lett egy nagypapás orr csak azt nem tudom miért vagy hogyan.Eltörött még jó 5-6 éve az orrom aminek köszönhettem,hogy kissé görbe,de nem hiszem,hogy ez lenne most a befolyásoló tényező.Akkor mégis mitől tudott változni ilyen rövid idő alatt ilyen nagy mértékben? Igaz,hogy kamasz vagyok,de már 18 éves és elvileg már ekkora mértékben nem változhatna.

Ha közelről kell beszélni egy emberrel,főleg,hogy ő tőlem oldalra ül vagy áll,teljesen rosszul érzem magam,kisebbségi érzést érzek,hogy akkor ő most biztos az én orromat nézi.

Tettek fel már ide képeket,hogy jajj milyen görbe az orruk meg milyen nagy,de tényleg azok ehhez az állapothoz képest semmik.

Nem gondoltam volna,hogy fiú létemre egyszer a külsőm miatt fogok elkeseredni,de az az igazság,hogy ez most nagyon lehúzott.Amúgy az orromat leszámítva átlagos kinézetű vagyok,normális inkább sportosabb alkat és magas vagyok.De mindig is nagy önbizalommal mentem ki az utcára,mert tudtam,hogy az mennyire fontos és hát meg is lett az eredménye,mert volt rövidebb ideig barátnőm is és rengeteg barátom,akik még most is megvannak.Nem éreztem magam soha másnál kevesebbnek,de ez,hogy így megtudott változni az orrom,teljesen elvitte az önbizalmam,egyszerűen annyira zavar,amikor benézek a tükörbe és azt látom,hogy ez nem én vagyok,nem ilyen voltam.

Nem tudom,hogy tudnám magam elfogadni és újra nagyobb önbizalommal élni.Az a kérdés is foglalkoztat,hogy az vajon a körülöttem lévőknek is ilyen mértékben feltűnt vagy csak nekem?

Tudom kicsit hülyén hangzik,de remélem lesz aki azért átéri ezt a helyzetet.Bevallom őszintén külső szemmel lehet én is kinevetném magam,hogy ilyenen problémázni,de mikor ez a saját problémád az más,még ha valaki azt is mondja,hogy addig örüljek amíg ez a legnagyobb gondom.

Esetleg,ha valami még eszembe jut akkor azt leírom.

Köszönöm a válaszokat! :)