Ha nem vagytok természetesen szépek akkor változtattok ezen ahogy tudtok?

Van egy saját önképem, és látom a hibáimat, ezeket normális kereteken belül szeretném javítani, például a gyenge szemöldökömet erősítem, vagy mivel a szememet tartom a legszebbnek az arcomon, arra fektetem a legnagyobb hangsúlyt. Itt van még a fogszabályzó, de majd ha lesz saját pénzem rá, vagy esetleg anyáék megsajnálnak végre akkor lesz, illetve talán még az orrom ami zavar, azt is egyszer lehet megplasztikáztatom, de már elkezdtem elfogadni, lehet rosszabb is úgy vagyok vele. A hajszínemen világosítottam, de az nem igazán fontos nekem, csak végre nőne már meg derékig érőre.

17/L

Figyelj: ha az igazán szépnek kikiáltott nők nem törődnének magukkal,akkor senki nem tartaná őket olyan gyönyörűnek.

"A szépségért meg kell szenvedni."

Pl. ápolatlan bőrrel, összenőtt szemöldökkel senki nem lenne szép. Ezért egyáltalán nem baj,ha bizonyos dolgokban szakítunk a természetes adottságainkkal és úgy alakítjuk ki a külsőnket, hogy utána elégedettek legyünk a végeredménnyel és azt hozzuk ki magunkból,amilyenek lenni szeretnénk.

Egy előnyösen megválasztott hajszín nagyon sokat tud javítani a kisugárzásunkon.

Sminkelni sem bűn. Persze az tényleg irreális,ha minden reggel a fejére keni valaki az egész drogériát, de azzal semmi baj nincs ha kísérletezel és ezzel is önmagadat szeretnéd kifejezni.

Plasztikai műtétekről nem tudok mit mondani... a hurkapálca-divat idején még el voltam keseredve,hogy a médiában mutogatott ideálok szerint csúnyának számítok, de később rájöttem,hogy nekem mindenem megvan természetesen amit ma a nők műttetni szoktak: nagy mellek, kerek fenék, dús ajkak.

A diszkrétebb plasztikával nincs problémám, az viszont már tényleg igénytelen akinek minden testrésze szilikonból van.