Mellmütetem lesz, de az anyam ellenzi, ha azt hazudom, csak felvarrattam, meg fogja tudni, hogy hazudtam?

"Striàs és lóg a mellem, mit kène tennem?"

A stria nem fog eltünni a szilikontól. Ugyan úgy ott marad és làtszódni fog.

Mivel nagy koru vagy, ezért nem mondhatja meg édesanyád neked hogy it tehetsz magaddal! Legyél vele őszínte! Ne hazudj neki! Sokkal rosszabb az hogy esetleg egy idő utan rájön hogy hazudtál, mint hogy elmondod őszíntén neki!!

Szerintem műtesd meg. Ha ettől több önbizalmad lessz, akkor miért ne? Egyszer élünk, ès mindenki sajá maga dönti el hogy hogy akarja leélni!

Pataky Gergellyel csináltattam és 1mill felett volt. Az első 4-5 nap borzalom, kb pokol, még a létezés is fáj, és olyankor nagyon sok nő összeomlik, mert úgy érzik meg se éri a szenvedés, szobatársaim is ilyenek voltak, de nagyon megéri amint meggyógyul a mütét helye,

Műtét után még 3 hét minimum amikor a levegővétel is fájdalmas volt nekem, a karjaimat se tudtam nagyon mozgatni, ami azért volt nehéz, mert nyilván a fiammal is foglalkozni kell, nekem ezért a gyógyulás is kissé elhúzódott.

Kb fél év kellett mire már nem éreztem semmit, és emelhettem is. És már nem volt csúnya a heg és a bőr.

Nyilván gyerek mellett ez még nehezebb, házimunkát is csak úgy ímmel ámmal csinálgattam, de nekem párom rengeteget segített, anyukám is itt volt. Tudod én rengeteget bőgtem már a melleim miatt, azon a szinten voltam műtét előtt, hogy a párom előtt sem vetkőztem le meztelenre, szóval van amikor a mellmütét életeket változtat meg.

Visszatekintve azt mondom, a mellműtét megér minden szenvedést, de eszméletlenül fáj, mondom ezt úgy hogy szültem egy gyereket (aki szintén megérte a fájdalmat) 18 óra vajúdással és 3 órás kitolással, tehát tudom mi a fájdalom, ehhez képest is sokkal rosszabb a mellmütét utáni lábadozás.

De a végeredmény számít, és gyönyörűek, néha már örömömben sírok.

Nekem alapból 75B méretű mellem volt, ami szoptatás után 75Ara ment vissza. A műtéttel csak egy B kosarat csináltattam ismét (akkorát amekkorákkal a striák kisimultak), amit csak azért írok mert itt mindenki lufikat emleget, szóval csak tájékoztatás jelleggel mondom, hogy nem minden nő 500as melleket rakat be magának.

Felnőtt vagy? Az azt jelenti, hogy felelős döntéseket tudsz hozni. A döntéseidnek te élvezed a pozitív előnyeit, de te vállalod fel a negatív következményeit is. Felnőttként ez utóbbival ugyanúgy tisztában kell lenned, és fel kell tudnod vállalni.

Felnőtt vagy? Akkor olyan kérdésekben, ami másra nincs hatással, azzal nem kell elszámolnod senkinek. Nyilván lehet, sőt érdemes is hallgatni az ismerőseid esetleges ellenérveire, azokat át kell gondolni, azok alapján esetleg módosítani is a döntéseiden, de ha megvannak a magad érveid – nyilván ehhez ezt először magadnak kell megfogalmaznod –, akkor vagy meg tudod indokolni, hogy milyen érvek mentén hoztad meg azt a döntést, amit, vagy ha valakivel nem tudod a döntésed helyességét beláttatni, akkor elfogadod ezt a tényt, és ennek az esetleges rövid- és hosszútávú következményeit.

Attól, hogy te vállalsz egy mellműtétet, attól közvetlen módon édesanyád nem lesz se csúnyább, se hülyébb, se öregebb, se betegebb, se szegényebb, tehát miért is lenne a te döntésedben ennek a szempontnak nagyobb súllyal szerepelnie? A kapcsolatotok milyensége persze fontos, de az meg idővel változni fog, alkalmazkodni fog mindenki az új helyzethez, meg fogja emészteni a változásokat. Vagy nem, de az meg már a másik fél problémája.

Nyilván édesanyádnak is megvannak a maga érvei, még ha nem is feltétlenül tudja ezt tudatosan megfogalmazni. Anyaként ő a negatív következményektől próbál megóvni, és lehet, hogy ehhez kényszerítő természetű eszközöket is fel fog használni, hátha… De ha már a dolog megtörtént, és valóban ő egy jó anya, akkor egy ideig még valószínű, hogy éreztetni fogja veled, hogy a döntésedet nem tarja helyesnek, de mivel visszacsinálni nem lehet és nem is érdemes, ezért a megváltozott helyzetben fog minél több negatívumtól megóvni.

~ ~ ~

Egy mellplasztikai műtétnek megvannak az esetleges pozitív előnyei:

- Van nyilvánvalóan esztétikai előnye a dolognak.

- Adott személyiségnél lehet következmény egy erősebb önbizalom, önelfogadás.

- Vannak előnyei az esetleges párkeresésben, bár kétséges, hogy ez mennyire előny, és nem inkább hátrány.

Lehetnek a dolognak negatív következményei:

- Igen, ideiglenesen megromolhat a kapcsolatod édesanyáddal. Sőt – bár erre kisebb az esély – akár hosszabb távon is.

- Lehetnek a dolognak hosszútávú egészségügyi, illetve esztétikai negatív következményei.

- Magától értődő, hogy a dolog anyagi áldozatot kíván, ami más céltól vonhat el anyagi forrást.

- De talán hosszútávon a legerősebb hatás pszichés és szociális természetű. Ezt kifejteném kicsit bővebben.

Minden nő szeretne szebbnek látszani, ez valahol érthető is. Csak ennek megvan a negatív hozadéka is. Ha nagyon szép vagy, akkor lehet, hogy az a párkapcsolataid időtartamára és minőségére lesz negatív hatással. Ha nagyon bomba nő vagy, akkor sok olyan férfival fog összehozni a sors, aki – elnézést a kifejezésért – a „de megdugnám” nőt látja benned. Sőt ha egy nő tudatában van a vonzerejével, hajlamos maga is előszeretettel ezt az „erejét” használni, és ő is hajlamosabb azt a párt választani, akit ezzel az erősségével tud meghódítani. Ja, csak az ilyen kapcsolatokban kevésbé van jelen az, hogy a társ nem csak testi, hanem szellemi, lelki társ is.

Ha átlagos, vagy átlag alatti szépséggel rendelkezel, akkor lehet, hogy nehezebben találsz társra, de mivel a társad nem szépségedért, sőt kimondottan a szépséged hiánya ellenére választ téged, nem az esztétikus nőt látja benned, hanem a kedves, a humoros, az okos, a sikeres, vagy bármilyen belső értékkel rendelkező nőt, amit fontosabbnak tart, mint a külsőt, akkor az nagyobb eséllyel vezet egy erős szellemi alapokon nyugvó, stabil, kiegyensúlyozott kapcsolathoz.

Legalábbis nekem az a megfigyelésem, hogy a kevésbé szép, jó alakú, vékony lányok a legboldogabbak és a legjobb párkapcsolatban élők. Ha az ismerőseim közül ki kellene választanom, hogy kik a legéletvidámabb, a legstabilabb, legkielégítőbb kapcsolatban élők, akkor jellemzően átlagos lányok jutnak eszembe, sőt nem egy komolyabb súlyfelesleggel rendelkezik. Ha meg a legszebb lány ismerőseimet nézem, valahogy nem annyira boldogok, magányosabbak, többször kerülnek csalódást okozó rövid kapcsolatokba, és kevés olyan lány van, aki igazi, minden térre kiterjedő, testi, lelki, szellemi téren is jól működő, hosszútávú kapcsolatban él.

Ha nem is tudatosan, de valószínű édesanyád ez utóbbi negatívumtól próbál megóvni, maximum nem gondoltad át eléggé, hogy amit akarsz, annak bizony lehet ilyen negatív következménye is.

~ ~ ~

Ha úgy érzed, hogy neked hazudnod kell, hogy nem tudod bárki előtt felvállalni a döntéseidet, az baj. Vagy az van mögötte, hogy nincs meg benned az a szellemi érettség, hogy vállald a döntéseid következményét. Vagy valahol legbelül magad is vállalhatatlannak érzed a döntésedet, csak ezt elnyomod magadban. Vagy nem gondoltad át a döntésed minden következményét, a pozitív és negatív következményét, kizárólag a pozitív előnyöket akarod élvezni, az esetleges illetve lehetséges negatív következményekről nem akarsz tudomást venni, vagy nem vállalod fel ezek esetleges bekövetkezése esetén a felelősséget. Mindenesetre ha a hazugság jó választásnak tűnik, ott valami nagyon hibázik, valahol ennek mélyén a saját döntéseddel szembeni disszonancia, meg nem értés, el nem fogadás áll.

~ ~ ~

Még valami. Ez nem személyes csesztetés. Nem te vagy a gyerekes és/vagy a hülye, hanem kvázi mindenki átesik egy ilyen időszakon. Az ember 18 évesen jogilag felnőtté válik. De sokan még 20-25-30 éves korukban sem válnak teljesen felnőtté, sőt van, aki egész életében sem. Lehet, hogy már régen külön él, a maga fizetéséből maga fizeti az albérletet, a rezsit, maga főz, maga mos, még sem 100%-osan felnőtt, még mindig valami hibázik abban, hogy felelős döntéseket hozzon, megfelelő súllyal mérlegelve és zúgolódás nélkül vállalva a döntése minden lehetséges negatív és pozitív következményeit, még mindig olyan úton akar haladni, ahol a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, akkor is, ha ez az út nem létezik. Vagy más hasonlattal egy útkereszteződésnél nem balra vagy jobbra indul el, hanem próbál a két út között maradni, ami hosszútávon járhatatlan. Oké, csak ez a legtöbb esetben még rosszabb döntés, hosszútávon több szenvedést okoz, mintha simán csak a rosszabb úton indult volna el.

42 éves leszek hamarosan, és még mindig nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy elértem-e a felnőttség azon szintjét, amit fent kritériumként megfogalmaztam. Szeretem magamat abban a hitben ringatni, hogy talán már igen, de még mindig nem vagyok biztos benne. De nem baj ha esetleg nem, az majd ki fog derülni, én meg be tudok érni. De úgy nézek magamra, hogy 25 évesen csak félig voltam felnőtt. 30 éves koromra talán már 90%-ban felnőttnek mondhattam magam. Mára meg ha nem is 100%-ig, de 98%-ban igen. De ez nem baj, csak nem árt, ha az ember ezt tudja magáról, és nem gondolja 20 évesen, hogy attól, hogy az éveinek a száma 18-nál nagyobb, az azt jelenti, hogy felnőtt. A felnőttség nem az eltelt évek kérdése, hanem bizonyos tapasztalatok, belátások, azok mentén szerzett felismerések, tanulságok meglétének kérdése.

#1 vagyok.

Sajnálom,hogy nem tudod elfogadni.

Amugy pedig megértelek,mert en is felvarratnám,de a szilikontol félnék.

> masodszor pedig szilikonmelle van mar mindenkinek

Arányaiban nézve nagyon keveseknek.

> Ott van: Kiss Ramona Kapocs Zsoka Sarka Kata Dundika Liptai es meg sorolhatnam

Ők celebek. Számukra egy ilyen műtét azzal is jár, hogy bulvárújságokban jelennek meg ezekről cikkek. Nekik megélhetési kérdés, hogy hogyan néznek ki, hiszen kvázi semmi más felmutatható érdemük nincs arra, hogy közismertek, csak az, hogy közismertek. Némelyiknek bár van felmutatható egyéb tevékenysége is, pl. Kiss Ramóna elvileg színésznő, mégsem azért szerepel a legtöbb újságcikkben, mert jól játszott el egy szerepet egy színdarabban, hanem mert ő Kiss Ramóna, és éppen hízott, vagy fogyott, vagy éppen plasztikai műtétet csinált, vagy szakított, vagy összejött valakivel, vagy szült, vagy defektet kapott, vagy – ilyen sem történik mindennap az emberel, így baromi nagy hírértéke van – egyszerűen csak sírt. Kvázi olyan dolgok miatt híresek ők, ami mindenki mással is megtörténnek, csak ők attól kerülnek hírbe emiatt, mert híresek, és azért lesznek híresek, mert ezekkel a hétköznapi semmikkel hírbe kerülnek.

Ha számodra ők testesítik meg az átlagot, a hétköznapi embert, a követendőt, akkor félő, hogy elég torz módon látod a világot.

Ők egy szándékosan egy torz, követhetetlen és elérhetetlen példát testesítenek meg, mert ezzel alá lehet ásni a hétköznapi emberek önbizalmát, hamis valóságot lehet teremteni, ami aztán olyan fogyasztáshoz vezet, amire nem az emberek önmaguktól hajlamosak, hanem mert ez a torz példakép készteti rá őket. Az ő legfőbb erényük az, hogy visszaverik a fényt. Plasztikai műtét? Bevállalható, mert ezzel is pénzt keresnek. Ha félresikerült? Még azzal is pénzt keresnek, és lesz pénz egy korrigálásra is. De hogy X. Y. celebnek 20 év múlva – mikor már senki nem emlékszik a nevükre sem – milyen egészségügyi problémái lesznek? Azt vagy ő sem gondolta át, vagy neki jobban megéri ez az ár, sőt még arra is jó, hogy újra hírbe kerüljenek. Meg lehet nézni, hány zombi filmbe beillő celeb és sztár van, aki az soktucat plasztikai műtét után úgy néz ki, mint egy rémálom. (Geronazzo Mária, Pete Burns, de akár Michael Jackson is élete utolsó éveiben, de némi google kereséssel százával lehet találni olyan hírességeket, akik nem voltak előtte sem csúnyák, de elégedettek sem, és egy kicsit szebbek akartak lenni, de a végén zombivá sikerült operáltatniuk magukat.)

Most nem azt mondom, hogy ne csináltasd meg a műtétet, csak gondold át ezt az aspektust is, válaszd szét a celebvilágot és a valóságot, mintákat, példákat a valóságból vegyél, tudd megmondani, hogy mi az ami nem a legjobb, de elég jó. Vajon a volt osztálytársaid, munkatársaid, rokonaid közül hány nő csinált plasztikai műtétet? Mert az fogja reprezentálni a valóságot, nem Dundika…

De lehet, hogy esetedben vállalható dolog a mellműtét. A te döntésed. Mi csak azt próbáljuk megkérdőjeleztetni benned, hogy ez helyes döntés-e, amire nem válaszolni kell, hanem átgondolni. De ha átgondolás után is helyesnek tartod, akkor vállald fel. Édesanyáddal előtt is. Ha beszélsz vele erről, érvelj mellette, fogadd el, hogy ő nem feltétlenül ért egyet veled. Vállalod ezt? Ez is következménye a döntésednek, ezt az aspektusát is fel kell vállalnod. Vagy nem vállalsz felelősséget a saját döntéseidért? Akkor ez tényleg egy felelős, felnőtt döntés? Megint csak nem engem kell meggyőznöd – mi tétje lenne annak? –, nem kell erre válaszolni, csak átgondolni fejben.

Ne titkold el anyukád elől!

Én sem akartam apunak elmondani, de ez olyan dolog, hogy látszódni fog, hogy “hirtelen megnőtt”, illetve mi egy kisebb településen élünk és attól féltem, hogy mástól tudja majd meg, az meg magyon gáz lett volna. Végül előtte nap elmondtam Neki. Nem örült neki, egy szót sem szólt csak rázta a fejét. De örülök, hogy elmondtam.

Jelenleg egy napos cicis vagyok. Hát maga a pokol! Most úgy érzem nem érte meg. Ha tehetném most azonnal visszacsinálnám. De tudom, hogy napról napra jobb lesz. Már most is jobban vagyok, mint reggel.

Nekem az a nagyon nehéz, hogy van egy kislányom, aki most pár napig amíg nem leszek jobban, addig másnál lesz. Már most iszonyatosan hiányzik.

De remélem majd a végleges eredmény mindenért kárpótol.