A tetoválás helye és mintálya tényleg befolyásolja a hangulatunkat?

Fájdalom hatására keletkezik olyan anyag az agyban, amitől rossz lesz az ember hangulata. Kivéve a mazochisták agyában. Nálunk olyan anyag termelődik, amitől boldogok lesznek. Az az endorfin. Na jó, másnál is előfordul, nem csak mazóknál.

Az említett férfire talán inkább a tetovált minta hathatott depresszíven. Bár ha magára tetováltatta, akkor neki nyilván tetszett. Esetleg a festékben lehetett még olyan anyag, ami a szervezetébe kerülve rossz hatással volt rá. Vagy csak véletlen egybeesés, és semmi köze a tetováláshoz.

Az én tetkóm mindig boldoggá tesz, ha ránézek, mert olyasmit ábrázol, aminek a gondolata örömmel tölt el. De a készítés folyamata is kifejezetten kellemes volt számomra.

*mintája

És persze, befolyásolhatja, mint mondjuk egy festmény a falon gyönyörködtetni is tud, de lehet hogy elkomorodsz tőle

De ez így, ahogy leírtad abszolút hülyeség. A depresszióhoz sokkal több kell, nem elég egy hülye tetoválás, főleg ha esztétikus is, és nincs elrontva.

Erre csak azt tudom mondani, hogy nagyon sok ostoba pszichológus dolgozik a szakmában, aki nem való pályára.

Az egy dolog, hogy beült egy egyetemi szakra és elvégezte... rengeteg ostobaságot, sztereotip tévtanítást sűrítenek az agyukba, és vakon elhisznek mindent ahelyett, hogy személyesen megbizonyosodnának a létezésükről. Vakon ráhúznak mindenkire egy csomó ostobaságot, általánosítanak, félrediagnosztizálják az embereket. Olyan összefüggéseket húznak teljesen eltérő, - nyomokban sem kölcsönhatásban mozgó múltbeli vagy jelenlegi problémák közé, amitől az ember haja égnek áll. És nem azért, mert “hűha...ők aztán megmondták”, - hanem mert fatális hülyeség mindent összemosni. Segítő szakemberek helyett ostoba, gondolkodásra képtelen “kócsokat” futtatnak ki a pályára. Olyan unintelligens, koslatós kis demagóg díszpr*stikat, akik még csak értelmes, kifejező kommunikációra sem képesek.

17 évesen megfordultam én is egy hasonló kaliberű csajszikánál, aki a fancy, rózsaszín filteres honlapján temperamentumosnak, szimpatikusnak tűnt, - élőben ahogy kinyitotta a száját, azonnal lerítt róla, hogy egy felszínes, flegma, pénzéhes díszliba.

Akkoriban nagyon visszahúzódó voltam, de mindennél jobban vágytam a kortársaim társaságára, - az osztálytársaim bár nem bántottak, levegőnek néztek, és az elszeparált szakok miatt nem is nagyon volt lehetőségem kontaktusba kerülni velük, így magányosnak érzem magam. - Ebből ő azt hozta ki, hogy én lenézem (WTF?! 😳) a kortársaimat, azért nem barátkoznak velem, mert azt hiszik, hogy felsőbbrendűnek képzelem magam náluk és nagyképű vagyok. Hogy mi van??! 😷🤦🏼‍♀️ De nem ez volt az egyetlen “érdekes” tapasztalatom vele, volt ennél durvább is.

Azt a sztereotip sablont húzzák rá mindenkire, amit demagóg módon bemagoltak, - NEM fogják fel, hogy a gyakorlatban messze nem így működik ez az egész.

Ez a szakma kezd ilyen spirituális bullshitbe átmenni, ami szerintem kegyetlenül tragikus. És gusztustalan, hogy a semmittevésükkel horribilis összegeket tesznek zsebre naponta.