Elmondtátok a szüleiteknek, hogy mikor vesztettétek el?

nem

akartam először, de aztán kibukott belőlem. Két hétig nem szólt hozzám, csak kajáláskor találkoztunk, akkor is némán evett, majd vasárnap kijelentette, hogy a pokol tüzében fogok elégni a barátommal együtt. Azóta csak ordibál velem. Ja és igen, nem kom, vicceltem :D. Jó hogy el fogom neki mondani, amikor végre a nászéjszakán elvesztem.

nem

akartam először, de aztán kibukott belőlem. Két hétig nem szólt hozzám, csak kajáláskor találkoztunk, akkor is némán evett, majd vasárnap kijelentette, hogy a pokol tüzében fogok elégni a barátommal együtt. Azóta csak ordibál velem. Ja és igen, nem kom, vicceltem :D. Jó hogy el fogom neki mondani, amikor végre a nászéjszakán elvesztem.

22N

Elmondtam anyumnak, még aznap éjjel. Nem kérdezett szinte semmit, de örült, hogy elmondtam. Csak néhány mondat volt. Gondolom utána apunka is elmondta. Nem volt tragédia, korábban is úgy gondoltam elmondom majd neki. Mindig megtérült az őszinteség közöttünk. Komoly kapcsolatban voltam már egy éve, és 17 voltam. Nem kell feszegetni a határokat és akkor nem kell titkolni sem, ha fontos mérföldkőhöz érsz, sőt tanácsot is lehet kérni, ha gond van. Jó érzés megosztani valakivel, ha nem is az "egész világgal", ha boldog vagy. Jobb, mint gyerekfejjel azon aggódni, "ki tudja meg", meg "mit fog szólni". Ha felnőtt vagy, mered vállalni, hogy igen, nemi életet élsz. Amíg ezt úgy érzed nem tudod vállalni, ne tedd! Igen, valóban, senkinek semmi köze hozzá, ez tény, de azért nem is államtitok a ténye! Nagy különbség van a "magánélet szentsége" és a "rosszat tettem a szüleim szemében és rettegek, hogy lebukok" között.

L27

anyum nagyon jó fej,és ő a legjobb bizalmasom,én elmondtam neki.

23/L