Csak én vagyok ennyire óvatos?

Két véglet között őrlődöm folyamatosan. Alapvetően eszméletlenül szeretnék olyan együttlétet ami egy kicsit durvulósabb, persze a hangsúly a kicsin van, nem pedig ilyen extrém mértékben. Viszont amikor arra kerülne a sor, akkor mindig úrrá lesz rajtam az óvatosság, hogy nem akarok ártani a másik félnek, nem merem teljesen elengedni magam, nehogy esetleg kárt tegyek a másikban, mert akivel együtt vagyok, annak a testi épsége fontosabb mint a sajátom.

Ti meg tudjátok találni az egyensúlyt, ha netán hasonló helyzetben vagytok? Kíváncsi vagyok rá, hogy van-e esetleg sorstársam.