Vajon most tényleg biszex vagyok? 18/L

18 éves lány vagyok. Azt tudni kell rólam, hogy kicsiként is mindig fiúk tetszettek, illetve fiúkba voltam szerelmes. Ahogy idösödtem is mindig fiúk felé éreztem vonzalmat kivétel nélkül. Lányok sose foglalkoztattak semmilyen értelemben. Sose kérdöjeleztem meg a szexuális orientációm. Azonban hiába tetszett sok fiú sosem volt még barátom vagy párkapcsolatom ami nagyon aggaszt. Elszomorít, mert ha tetszik egy srác annak mindig barátnöje van, esetleg folyron van más oka annak hogy miért nem jöhetünk össze. Ezek többnyire plátói szerelmek. Egy nyári kalandom volt egy fiúval ami már “valós” is volt és nagyon élveztem.

Ám sokszor azt érzem a fiúk is mintha kikerülnének nagy általánosságban, mintha szerencsétlen lennék ezen a téren. Hosszas agyalás után (hogy miért nem volt még senkim) 15 évesen az is felbukkant, hogy talán leszbikus vagyok és elnyomom és azért nincs kapcsolatom fiúkkal. Ekkor borzasztóan bepánikoltam már a gondolattól is és rögeszmés kényszergondolatok törtek rám folyamatosan majdnem egy évig. Ha már megláttam egy lányt (minden növel ez volt) folyamatosan kényszerszerüen azon gondolkodtam hogy pl lefekszek vele stb. Pedig elötte sose néztem így a nökre. Nagyon erös szorongás kapott el. Ám tényleges igazi vonzalom sosem tört fel egy bizonyos lány iránt.

Az idö múlásával ez teljesen alább hagyott. Középiskolás lettem (új környezet) ahol rengeteg fiú volt akik tetszettek és minden rendben volt, mintha nem is történt volna semmi. De párkapcsolatom akkor se alakult ki. Lányok akkor se vonzottak. Aztán megint eltelt 3 év és ugyanígy kezdödött az egész. Vajon miért nincs még mindig senkim, egy csomó idö eltelt és még mindig szingli vagyok. Akik tetszettek azoknak én nem tetszettem, mindig volt valami ami elszakított egy kapcsolattól. Aztán lett egy nyári kalandom egy sráccal aminek nagyoon örültem. Hozzáteszem nem igazán igényeltem ténylegesen olyan erösen egy kapcsolatot. Persze örültem volna ha lett volna, de sok lánnyal szemben én egyedül is megállom a helyem. Tehát nem görcsösen kerestem kapcsolatot. Ez természetemböl adódóan van így. Nem érdekelnek annyira a randik mint a legtöbb lányt. Persze nem vagyok aszexuális.

Az viszont feltünt, hogy akik közeledni akartak, elutasítottam öket. Így igazából duplázottan hátrányos a helyzetem. Aztán ezen viselkedésem miatt elgondolkodtam megint hogy mi van ha tényleg leszbikus vagyok valójában és ez egy jel hogy ezért nem talál meg a megfelelö srác. Újból elkezdtem agyalni, megint kezdödött elöröl az egész. Mostmár ott tartok, hogy annyira felismertem a helyzetem, hogy leszbikus biztos nem lehetek, inkább biszexuális. Megint elkezdtem agyalni, rögeszmés gondolataim vannak újból. Teljesen ugyanaz történik mint 3 évvel ezelött. Jelenleg abban a szituációban vagyok, hogy kevésbé ráz már meg az egész mint amikor elöször történt velem. Gondolkodok, hogy vajon vonz-e szex azonos nemüvel. Illetve arra jöttem rá, hogy többször elöfordult életem során hogy pl filmben láttam egy meztelen nöi testet és felizgatott. De sosem éreztem valós szexuális vonzódást lány iránt.

Ezért gondolom, hogy lehetséges hogy a biszexualitásnak van alapja nálam. Azonban mindig tudtam, hogy a szex-csók növel biztosan nem az igazi. A rengeteg agyalás következtében most úgy érzem kipróbálnám lánnyal, vagy vonz a gondolata. A problémámmal voltam már pszichológusnál amikor elöször jött elö. Elmondása szerint a nöi testre való izgalom teljesen normális heteróknál is. Pontosan már tényleg nem tudom milyen az identitásom, teljesen elvesztem.