Vallásos bi/meleg hajlamú srácok ti, hogy kezelitek ezt magatokban?

Nem is, hanem agymosás kérdése.

Ha kiskorodban sokat állítják, hogy valami van, ami egyébként nincs (de legalábbis nulla bizonyíték van arra, hogy lenne), akkor hajlamos vagy elhinni. Régi technika ez, a diktatúrákban is alkalmazzák.

Gondolom, ha most mondaná neked valaki, hogy létezik (és tojik) a Húsvéti Nyúl, akkor nem hinnéd el. Na, ez ugyan az a mese, csak nem sulykolták annyit, mert ők sem hitték el.

[link]

szívesen :)

nem betegség,de bün.bün a legjavábol.mindom ezt bünös létemre.

Bárcsak jovátehetném a sok bünt ezzel kapcsolatban!

Régen nagyon vallásos voltam. Mikor elfogadtam magamban a másságomat, elfordultam az Istentől, és most lassan közeledem újra hozzá.

Nem volt egy könnyű gyerekkorom, és hinni akartam, hogy valaki szeret, ezért nőttem bele a vallásba, de amikor megtudtam, hogy Isten szerint el kéne pusztulnom, kiábrándultam. Most kezdem újra érteni, mennyivel nagyobb az egyetemes szeretet, mint a gyűlölködés. :)

Egyébként ha gondolod, nézd meg az Imák Bobyért C. filmet, erről a témaról szól, + ha van kedved, írj! :)